Természetesen ne hagyd ott vérző sebében a kedvesedet, mondván: majd kiheveri. Helyette inkább kérdezd meg, imádkozhattok-e a dologért. Az őszinteség sokkal fontosabb, minthogy álarcban éljetek egymás mellett, mígnem egy óvatlan pillanatban Isten veszi le az álarcotokat, és kiderül minden. Ahogyan mondani szokták: "kiborul a bili". Sokkal jobban fáj egy eltussolt fájdalommal szembesülni, no meg a hallgatással. A hallgatástól nem múlnak el a sérelmeid, vagy ami nem tetszik neked. Inkább csak gyűlik és gyűlik, aztán végül egy apróság miatt teljesen kiborultok, ordibálva veszekedtek... és felszakadnak azok a sebek. Légy őszinte!
Asszonyok! Az őszinteség nem az odamondogatást jelenti, hanem hogy alázattal szólsz a férjednek, beszélni szeretnél vele valamiről, ami neked fáj, és mondja meg ő, mikor tud rád időt szakítani. Amíg eljön a beszélgetés ideje, addig tudsz imádságban készülni rá, tudsz bölcsességet, szavakat kérni Istentől. És Ő meg fogja adni! Tudom. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése