Sokan írjátok, hogy jó lenne ha többet írnék. Sokszor azért nem írok, mert próbák között vagyok és nem akarom hogy ez a blog egy panasz láda legyen. Szeretném ha a blog építő lenne és nem lehangoló, vagy romboló. Sokszor nekem is jól esik olvasni arról hogy másnak is hasonló problémája van mint nekem. Picit mintha vigasztalna... De olyan sokan olvastok, hogy szinte már felelősség az ami ide kerül...
A jelenlegi címem viszont elárulja hogy most sem a legjobb helyzetemben írok nektek.
Hálás vagyok, mert már a 31. hétbe léptünk és biztos hogy Eszterkénk lesz. Azt hiszem e körül a pocak lakó körül ez a két dolog a biztos... Ha azt nézem a Bibliából ismert Eszter királynő is hatalmas türelmet tanít számunkra, nagyon nagy engedelmességet és hűséget Istenhez!
Hát a mi Eszterkénk fogantatása óta, ezeket a dolgokat tanulom, hol így hol úgy.
Amióta megfogant és tudunk róla, azóta elkezdtünk nagyobb ház után nézni. Akkor még nem sejtettük hogy egy hatalmas próbába lépünk. 3-4 hónap után kiderült hogy nem kapunk hitelt hogy vehessünk egy házat. Már 28.hetes voltam, amikor viszont be kellett látnunk hogy kicsi a ház ahol lakunk. Anyukámmal lakunk együtt. Azért jöttünk ide hogy ha neki valamiben szüksége van, tudjunk segíteni és hogy ne legyen egyedül. Közben elkezdtük fizetni a testvérem részét szépen apránként havonta, hogy egyszer majd a miénk legyen a fele legalább. Farmot szerettünk volna, szerettünk itt lakni. Nagyon szeretjük a mamát, a gyerekek is, ezért próbáltunk olyan házat vásárolni ahova Ő is jöhet velünk. De mivel nincs ön részünk, nincs jelzálogba adható házunk sem, így ez teljesen bedőlt.
A házunk viszont még mindig kicsi maradt. Hozzáépíteni ehhez az öreg házhoz sajnos annyiba kerülne (mivel a ház szerkezetét is erősíteni kellene) annyiba kerülne mintha újat vennénk... Persze hitelt ehhez sem kapunk. :(
Mivel be kellett látnunk hogy nem férünk, elkezdtünk albérletet keresni. Nem akartam albérletbe menni hiszen kidobott pénznek tartom, de muszáj... Hát már itt vagyunk 31. hetesen és minden honnan csak az elutasítás jön. Vagy nincs akkora ház ahova mehetnénk, vagy 4 gyerekkel nem szívesen látnak. Teljesen megértem azokat akik azt mondják, ennyi gyerekkel nem szeretnének...
Akkor próbáltunk úgy albérletet keresni hogy utána azt a házat megvettük volna egy kis takarékoskodás után. Hát nincs ma már bizalom a világban, ha pénzről vagy ingatlanról van szó. Ne értsetek félre, nem mese világban éltem eddig, de mégis megdöbbent ez a rengeteg elutasítás.
Ma reggel végül úgy keltünk fel hogy mivel rengeteg a jósló fájásom, csak megpróbáljuk berakni a kiságyat a gyerekszobába. Magam sem gondoltam volna, hogy nem fog sikerülni.... Azt hittem hogy elég kreatív vagyok ahhoz hogy én az ilyesmit megoldjam. :( Hát nem. :( Elment a fél napunk és nem tudtuk megtervezni sem hogy hova tehetnénk a 4. ágyacskát. Persze ha egy beépített emeletes ágyat vennénk több százezer forintért, vagy egy falra szerelhető ruhás szekrény sort, akkor be tudnánk zsufizni őket egy szobába.
Tehát most teljes csalódás van a férjemben is és bennem is. Most már tényleg csak a csodát várhatjuk és abban reménykedem, hogy az orvos meglátásának nem lesz alapja és nem jön sokkal hamarabb a kis leányzó mint az ideje lenne.
Ez az egyik próba. Megpróbálja a hitünket és a bizalmunkat, megpróbálta a tisztességünket ( csalással kaphattunk volna hitelt) megpróbálja az örömünket és a türelmünket egymás felé és Isten felé...
A másik ami nekem nagyon nehéz, az az hogy terhességi cukor betegséget állapítottak meg és már meglebegtették az inzulin adás lehetőségét is... :( Apukám nagyon cukros volt, és láttam hogy hogyan szenvedett vele. Imádkoztam hogy Isten adjon erőt nekem a diétához. Tudjátok ha evésről van szó akkor a mérték tartás nem az erősségem pl. csokiban, kapucsínóban és gyümölcsökben. Ha szomorú vagyok eszek, a kikapcsolódom akkor is eszek... Hát ennek most vége.
De hálás vagyok Istennek mert az első nap nagyon nagy erőt adott a diéta számolgatásához és betartásához. De este nagyon csalódott voltam, mert a cukrom a diéta ellenére nagyon magas volt. Ma is igyekeztem, még nem mértem, de reménykedem hogy Isten ha ad erőt a diétához, akkor ad majd megfelelő eredményeket.
Tudom sokan küzdenek még ezekkel a problémákkal, de ettől én nem érzem magam jobban.
Most imádkozom sokat a férjemért, mert szerinte egy család főnek az a minimum hogy a családnak teremt házat a feje fölé. Ezért az ön értékelése teljesen lesüllyedt.Az elkeseredés már mindennapos... Imádkozom hogy jó felesége legyek és tudjam őt támogatni, bíztatni. Imádkozom azért hogy a picur a maga idejében jöjjön közénk. Imádkozom hogy ne kelljen inzulinozni magamat. Imádkozom hogy a pánik betegségem ne jöjjön vissza a kimerültségem és az állandó fáradtságom ellenére sem.
Tudom hogy Isten dolgozik a háttérben és hogy a próbák tüzében meg fogunk erősödni, de sok könny az ára és nem túl kellemes...
Mára ennyi! Isten áldjon!
Judit
