2014. december 30., kedd

Jó kívánság! :)

BOLDOG BÉKÉS ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK! ISTEN GAZDAG ÁLDÁSAIT ÉS ISTEN BÉKESSÉGÉT AZ ÚJ ÉVBEN MINDENKI SZÍVÉBEN! :)

Judit :)

Ünnepek forgatagában lassítani...

Nem csak anyagi helyzet miatt, úgy döntöttünk a férjemmel hogy karácsony szent estélyére nem fogok 3-4 fogásos kajákat főzni plusz 4 félét sütni, csak azért mert ez a szokás. Nem akartam megint azt hogy bár én minden kötelező dolgot elvégeztem háziasszonyként, de este a feldíszített fa alá már hulla fáradtan esek be és nem tudom élvezni sem az ajándékokat, sem a gyermekeim örömét és még játszani sincs kedvem... ebben semmi karácsonyos nincs. Tehát megbeszéltük hogy egyszerű krumpli pürét  csinálok és halrudacskákat, meg egy kis franciasalátát. Így is volt, a fát már hamarabb feldíszítették a gyerekek apával, így már délután a déli alvás után várhattuk az angyalkát. Mama szobájában énekelgettünk és történetet meséltünk. Noncsinak uncsi volt. Mindig más ment megnézni a fát, hogy jött e már az angyalka. Persze apáék is sorra kerültek.És végül a gyerekek....


 

 

 

 

 

 

Így játszahattunk a gyerekekkel és amennyire csak lehetett, mindenki vidám volt. Gergőnek még nehezen megy az hogy annak is örüljön ami nem volt a listáján... :) Az a baj hogy a listáján tudtunk szerint egy dolog volt ami nem neki való és nem kifizethető... tablet... mert ha hiszitek ha nem az elsős barátainak már van... :( Hát nem akartam elkeseríteni hogy neki nem is lesz még egy jó darabig. Mondtam neki hogy az angyalka és Isten is tudja hogy mi az ami igazán a hasznára van.
Hát remélem hamarosan megtanul ajándékoknak örülni és a legkisebb dolgoknak is örülni.
Én számomra hatalmas meglepetést rejtett a fa. Az én kedvesem vett nekem egy olyan ajándékot amit álmodni sem mertem volna!!! Nem tudom szegény hogyan spórolta ki úgy a pénzünkből hogy én észre sem vettem! :) De ügyesen megoldotta. Nagyon szép ezüst nyakláncot kaptam egy gyönyörű szívvel, aminek az értékénél még nagyobb lett az eszmei értéke. :) Volt régebben is hasonló nyakláncom egy tört félszívvel aminek a párja a kedvesem nyakában van, de azt sajnos el lopták. :( De ez a nyaklánc nem hogy pótolja, hanem minden képzeletemet felül múlja. Igazán a hercegnőjének érezhetem magam, akár hányszor csak ránézek a nyakláncra. :)
Azt hiszem most sikerült nekem is örömet okozni neki, hiszen most igazán nem tudtam milyen ajándéknak örülne és még ő is mondta hogy aminek ő örülne az nem megvehető... egy saját ház, az hogy a család együtt legyünk és szeressük egymást... De végül találtam egy  mobiltartó tokot ami bőrből van és arra pirográffal írtam igeverset és kidíszítettem. Úgy láttam hogy nagyon tetszett neki! Egyedi mint Ő . :)

Persze idén is  a karácsonyhoz hozzá tartozott Noémi szülinapja, a gyerekek szereplése és voltunk a férjem szüleinél is ahova haza érkeztek a távolra költözött testvérek is. Zsuzsi és Fulvió olaszból és Ági Swédből, valamint a mindig vidám és vicces Anna és Gyula. Nagyon jól éreztük magunkat, finomakat ettünk és a gyerekek is jól elvoltak. Mindenki különleges és csodás ajándékokat kapott. :)


A két ünnep között igyekszünk sokat pihenni, nekem nagyon is furcsa ez a sok "üres járat" és a késői kelés. De nem sokára kezdődnek a szürke hétköznapok, most próbálom ezt élvezni. Nagyon nehéz. És tudom hogy ez rossz. Ha most nem megy a kikapcsolás akkor a 4 gyerek mellett hogy fog... de ezek az aggodalmak majd egy másik bejegyzésbe ...

ÁLDOTT ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!

2014. december 19., péntek

A siralom völgyét áldások völgyévé változtatja...

Hálás a szívem. Több dolog miatt is. Bár elromlott a mosogató gép amit összekuporgatott pénzen vettünk tavaj használtan, de Isten áldássá változtatta ezt is. Fel írtam online piacra hogy mosogatót keresek de nagyon olcsón. Tudtam hogy 5000ft-nál erre többet nem tudok szánni, azt is nagyon nehezen... voltak fent szép konyhabútorok, de mind egyben és az meg 30000 alatt nem nagyon volt elérhető. Nekem régi szedett vedett konyhabútorom volt, de hálás voltam érte, mert az egyik részét én a másikat a férjem újjítgatta fel.
Egy ismerősünk rám írt hogy neki van, 3 részből álló konyhabútora 20000-ért. Én mondtam hogy csak a mosogató kellene, de nagyon én most nem tudok ennyi pénzt kifizetni. Azután írt hogy csak vigyük el, majd havi 5000ft-jával kifizetjük! (!!!) Nagyon örültem neki. Nagy nehézségek árán összejött hogy el tudtuk hozni, és amikor a férjem elment érte, azt mondták, hogy köszönik, nem kell több pénz. Elég. A többi ajándék!!!

Soha nem mertem volna álmodni  róla hogy ilyen szépséges bútorom lesz. Már csak a csap kell és a szifon hozzá. Igaz csak hideg víz lesz hozzá, de nem baj, örömmel fogom hordani bele a meleg vizet! :)

Amióta gyermekeink vannak sajnos nem volt normális ágyunk a férjemmel amin elfértünk volna. Hálás voltam amikor a spejz helyén (4m x120cm-es) sikerült egy külön hálószobát kialakítani, ahol tudtunk kettesben beszélgetni, ahol apa tévézhet és ahova elvonulhatunk ha betelik a pohár. Úgy alakult hogy egy gyerek heverőt sikerült berakni és mellé hozzá való muffokat. Mivel éjjel fel kell kelni a Noémihez kakaót csinálni, nem aludhattam én az ágyon mert az belül volt és a nagy pocakkal nem tudtam átmászni a Kedvesemen hogy szaladjak az éjjel felharsanó "Anya! Kakaó!' kiáltásra. Így úgy alakult hogy a muffokon aludtam. Mivel már nagyon nagy a pocakom így egyre rosszabb és kényelmetlenebb volt, de ragaszkodtam ahhoz hogy az én Kedvesem mellett aludjak, habár a gyerekek mellett is lett volna hely. A lényeg hogy ezt is megoldotta Isten! Kiírtam hogy 120-as ágyat keresek. És rövidesen kaptam választ, hogy van egy régi kihúzhatós rekamil, ami 100cm kihúzva.Az ilyeneket 20-ért szokták minimum adni, de ez a srác azt mondta 5000-ért elvihetjük mert nekik csak aggat, de a fotelt is hozzuk már el hozzá mert neki az nem kell. Nagyon szupi. Barna színű és össze lehet csukni. Van ágyneműtartója és puha rugós. Bár nem nagy a helyünk rajta, de végre kényelmesen alhatok a pocakommal!

Valamiért úgy alakult hogy hiába hogy Noémi a 3. gyermekünk, mindig csak szedett-vedett használt baba kocsiaink voltak. Sokszor szégyenkezve toltam végig a gyerekeket a városon látva, hogy nálam szegényebbeknek is jut a szép modern babakocsikból, de nekem nem ad az Isten! Sokat imádkoztam érte hogy adjon egy lehetőséget, végül megfogadtam ha megszületik a negyedik gyermekünk, bizony én veszek egy babakocsit. Noémi többször elázott az esernyő babakocsiba, azt sem tudtam már hogy hogyan takargassam... De erre is megjött a válasz. A védőnő szólt hogy valaki szeretné oda adni a babakocsiját, de szeretné tudni hogy jó helyre kerül. Vártunk egy hónapot, és semmi válasz. Végül Laci már majdnem vett egy babakocsit, amire azt mondtam hogy nem akarok megint hibákat kijavítani, varrogatni és nem is tűnik olyan könnyen kezelhetőnek. Másnap, felhívott az az anyuka aki ajándékba akarta adni az ő kocsijukat. Amikor elküldte a képet, azt hittem lefordulok a székről....

Tudjátok, ennyi csoda után reménykedem benne, hogy Isten nem hagy cserben minket és ha az az Ő akarata akkor sikerül találnunk albérletet vagy egy házat, amit később ha takarékoskodtunk esetleg még a miénk is lehet. Ahol elfér a kiságy a 4. gyermekünk számára. Ahol elférek a fürdőszobában akkor is ha két gyereket fürdetek egyszerre, ahol van hova elvonulnia a Gergőnek tanulni és a Noémi nem firkál bele a füzetébe, ahol a Krisztián bátran legózhat, nem kell a Noémi elöl menekülnie, és ahol egy reggeli készülődésnél elférünk a konyhában... Már feladtam mindent és azt mondtam az én Istenemnek: Megelégszem, majd megleszünk valahogy...mások rosszabb körülmények között élnek... és ma reggel a Mai igében egy furcsa ige újra felzaklatta a vágyaimat, a szívemet:
'Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi az oltáraidnál... ' (Zsoltárok 84:3)
Ezt a csodát még várom.. mert ez csoda lenne, ha én a 4. gyermekemet már egy másik házba vihetném, egy másik otthonba... ami a miénk... az otthonunk a mi fészkünk... Isten nem hagyott még cserben soha... talán most sem fog! :)

A másik dolog hogy sokat változtunk a pénzügyek kezelésében. Én ki rakom borítékokba a pénzt amit kapok: Gery suli, Kiki ovi-néptánc, Noncsi pelus, Gyógyszer, Kaja 1.hét, Kaja 2. hét, Kaja 3.hét, Kaja 4. hét.... Nagyon bejött mert így mindig meg volt mindenre, biztosan nem költöttem olyan pénzt amit nem kellett volna. Megbeszéltük hogy az ajándékok nem a kajapénzből fognak menni, de mivel én vettem meg ezért úgy voltam vele, majd a Laci kártyájáról visszaraktuk. Nagy örömmel vettem meg az ajándékokat egy ilyen borítékos pénzből, viszont amikor a kajára akartam kivenni rá kellett jönnöm hogy sajnos a 4. heti borítékból vettem az ajándékokat és Karácsonyi kajára és hónap végére már semmi sem maradt... Rossz érzés volt,mert figyelmetlen voltam. Bár nagyon nagyon olcsó apróságokat vettem csak ajándéknak, de hát nagy a család... 22fő... Na mindegy. Most ez is ima téma, hogy valahogy csak tudjak venni ennivalókhoz való dolgokat. Amint ezen pityeregtem, hogy hogyan ronthattam el ennyire és hogyan fogom ezt kijavítani Ezt az igét olvastam a fűszertartón:
"Ne aggódjatok! Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté 6: 26)

Tehát próbálok nem aggódni.
Itt vannak az én nagy ajándékaim karácsonyra!



Szeretem Őket!!!!!
Szeretem Istent!!!
Sok áldást! Sok bizonyságot! Sok hitet! Sok reményt!
Judit

2014. december 7., vasárnap

A régi elmúlt és ime újjá lesz minden...




Sokszor eszembe jut hogy milyen voltam gyereknek, tininek. Hogy milyen életem volt, és milyen életem lenne most ha nem Ismertem volna meg Istent. Most kegyelemben élek. Van egy csodálatos férjem, aki nem iszik, nem dohányzik, annyit dolgozik hogy a családdal is lehessen, nem kárhoztat semmiért ha elrontok valamit, nem káromkodik, nagyon szereti a gyermekeit és engem, hűséges hozzám még gondolatban is és ami a legfontosabb, hogy szereti és szolgálja Istent. Ha régen azt mondják ilyen férjem lesz, jót nevettem volna és azt mondtam volna hogy ilyen nem létezik. De volt egy pont, ahol Isten azt kérte hogy válasszak.
Miután apukám öngyilkos lett, volt lehetőségem megtérni és közel kerülni Istenhez 16 évesen. Kollégista voltam jó messze a 'kontrolltól'. Igyekeztem Istennel maradni, de nem keresztény szobatársakkal, keresztény barátok nélkül nem nagyon ment. Inkább kezdett kettős életem kialakulni... pedig tudtam honnan mentett ki Isten. Lett egy nem keresztény barátom. Nagyon jól megértettük egymást. Mégis egy idő után ő már többet akart mint a kezemet fogni. Egyszer kétszer, eltereltem ügyesen a témát, mégis egy este tudtam választanom kell... Mert ha a barátot választom és lefekszem vele, akkor annyi a testi tisztaságnak és onnantól valószínűleg nehezebb lesz bűntelenül élni... Tehát Isten, vagy ez a fiu akivel annyira szerelmesek vagyunk.
Erősebb volt az Isten felé érzett szerelmem. Könnyek között mondtam Istennek, hogy tudom hogy választanom kell és én Őt választom, de cserébe adjon nekem egy olyan férjet aki jó képű és nagyon nagyon szeret!!! Nem gondoltam hogy ebbe a szóba " szeret" igazából minden beletartozik. Tehát szakítottam azzal a fiúval, és mondtam neki hogy ne kérje hogy megmagyarázzam, de remélem hogy hamarjában talál majd valaki mást aki hozzá való.
A szakítás után kb. fél évre megismerhettem  Lacit. Aki annyira nagyon szeretett engem, hogy két évig "csak" udvarolt és egymást segítve sikerült tisztán megélnünk az udvarlást.
Azóta is hálás vagyok azért a döntésemért. Hálás vagyok , hogy Isten kimunkálta bennem először a szerelmet Ő felé, azután megadta azt aki igazán szeret engem. Csodás férj, apa és a legjobb barátom akire mindig számíthatok. Csak reménykedem benne hogy Isten megengedi hogy hosszú életünk legyen együtt és felnevelhessük a gyermekeinket és boldogan éljünk még öreg korunkban is egymás mellett. Ha csak addig nem jön vissza az Úr Jézus! :)
Iszonyatos gyerekkorom után az én gyermekeimnek most megadhatom hogy boldog gyerekkoruk lehet, ahol anyáék nem kiabálnak és verekednek egymással, ahol nem kell félni a holnaptól, ahol nem bántalmazzák szexuálisan, ahol nem káromkodnak és nem dohányfüstben kell kelniük és feküdniük. Nagyon mérges is vagyok amikor nem értékelik ezt hanem teljesen normálisnak tartják... aztán rájövök hogy nem tudhatják milyen a "másmilyen élet". Próbálok mesélni nekik arrol hogy ma már nem ez a természetes egy családban és az sem természetes hogy anya meg apa együtt vannak... de nem értik. Nem baj. De boldognak kellene lenniük és nem mindig azok mert arra néznek mi az ami "nincs".
Nem rég én is erre jöttem rá. Keveset nézek oda vissza, ahonnan Isten megmentett ez miatt már nem is értékelem sokszor azt ami "van" csak azért nyavajgok ami "nincs".
Változnom kell, ahhoz hogy megelégedett keresztény nő legyek. Szeretnék elégedett lenni és boldog! Minden adott hozzá, csak a szívemet kellene más felé fordítani és végre fel kell fognom hogy a "régi elmúlt és újjá lett minden"!!
Mára ennyit... egyébként iszonyatos próbákban vagyunk most, de remélem segítenek ezek a dolgok ahhoz hogy közelebb kerüljek Istenhez! :)