2015. április 23., csütörtök

A szeretet tank kiürült

Ma tiszta lett a ház,a ruhák ès finom lett az ètel...de kiabáltam a lányommal,szörnyen viselkedtem a gyerekeimmel ès a fèrjemmel ès az anyukámmal sem viselkedtem tisztelettel...azt hiszem teljesen kiürült a szeretet tankom...most eszek,aztán lefekszem ès azèrt könyörgöm Istenhez hogy legyen kegyelmes ès reggelre tölcse meg  szeretet tankomat,amit èn ma eltèkozoltam...magamra....amìg magamat sajnáltam...

2015. április 19., vasárnap

4. Gyermekem születése...



 Már írtam nektek a kórházban eltöltött "kegyelmi három hétről". 2015.március 13.-án elérkezett tehát az OPT vizsgálat ideje. Azt mondták nekem hogy ez a vizsgálat olyan hogy be is indulhat a szülés tőle, de lehet hogy kis idő múlva jövök vissza az osztályra. Mondanom se kell hogy a legutóbbi lehetőség egyáltalán nem tetszett volna. Az OPT vizsgálat lényege hogy hígított oxitocin infúziót kap a kismama, miközben a fájásmérő rajta van. Így figyelik a kismama cukrát, vérnyomását és a baba szívhangját, hogy egy egy fájásra hogyan reagálnak. Ezzel megtudják határozni azt is hogy egy magas vérnyomásos kismama esetében nem e lenne veszélyben egy beindított szülésnél a baba. Esetemben a terhességi cukorbetegség miatt csinálták ezt a vizsgálatot.
 Lementem a szülőszobára a kis pakkommal, papírjaimmal és tusfürdő, törölközővel reggel fél hat körül. Rám kötötték az infúziót és a fájásmérőt. Csalódottan láttam hogy az első 10 percben nagyon pindurka fájások vannak. Meg volt az hogy 20 fájást kell produkálni, akkor lesz érvényes a vizsgálat. Utána pedig majd az orvos eldönti hogy mi lesz. Megérkezett a váltás, akkor mondta az új szülésznő hogy üljek fel, hátha jobban érzem a fájásokat. Hát úgy is lett. Sőt egyre egyre erősödtek.De hát ez a rendje biztosan. Megvizsgáltak és mondták hogy nincs semmi változás. Kis idő múlva mondtam hogy olyan mintha valami folyna. Megnézték, azt mondták semmi...
Mérges lettem... megint csak bemagyarázom magamnak hogy szülni fogok, aztán meg nem sokára meg fel küldenek az osztályra. Jött a szülésznő, és mondta hogy vége a vizsgálatnak, keljek fel és várjam meg az érékelést. Kicsit szomorú voltam, de az elmúlt napok alapján már tudtam hogy az lesz a legjobb nekem amit Isten tervezett el, valamint tudtam bent biztosan nem marad a baba, egyszer ki fog jönni! :)
Amint kitakaróztam, akkor megszólalt a szülésznő: "Álljon csak meg a menet! Hát magának elfolyt a magzatvize! Miért nem szólt?"
Pff... hát éreztem is... amikor szóltam akkor azt mondták nem az... na mindegy...
Izgatott lettem, tudtam innen nincs vissza út, én ma szülök! Jött a doki, megvizsgált. Azt mondta hogy jó sokat haladt is a méhszáj. Na ennek örültem! Fel hívtam Lacit hogy gyorsan induljon mert itt nem sokára szülünk!
Laci pont akkor indult a gyerekekkel suliba meg oviba. Mondtam hogy hagyja otthon őket és induljon azonnal. De mivel már úton voltak azt mondta elviszi őket.
A magzatvíz elfolyása volt az első csoda. Egyiknél sem folyt el így spontán. De Eszterkénél meg volt az ígéret is: " Vizet árasztok a földre, és megszabadítom népemet!" Isten megtartotta ígéretét.
Megkezdődtek a szokásos tisztulásos dolgok, majd elküldtek tusolni. Előtte még sétálgattam egy kicsit, habár igen csak sietettek mert sok szülés volt.
Amint sétálgattam és örültem minden egyes fájásnak amit már oly régóta vártam és hálákat adtam Istennek hogy megszabadít megláttam a barátnőm a szülőágyon feküdni.... azt hittem a szívem szakad meg. Neki egy halott babát kell szülnie és meg életet adok. Iszonyatos kontraszt... Egy angyalka elmegy... egy angyalka jön... Istenem ezt most miért szabtad rám??
A patás el akarta venni az életadás örömét... Nem engedem!! Ez az élet rendje... van aki elmegy és van aki jön... talán sosem tudom meg hogy miért...
Amikor arra mentem kérdezte hogy mi újság. Mondtam hogy elfolyt a magzat víz és biztosan szülök ma. Tudta hogy már nagyon vártam ezt az alkalmat. És mondta: De jó! Ügyes leszel! ...
Én semmit sem tudtam mondani... Sajnáltam... de azért a fájások emlékeztettek hogy nekem most máshova kell figyelnem... :)
Igyekeztem nem nagyon arra menni hogy ne lásson... hiszen én sokkal jobb helyzetben voltam.
A fájások erősödtek, a reggeli idő eljött. Mondták hogy feküdjek fel a szülőágyra, adjam be az inzulint és fél óra múlva szólja hogy a cukrot kössék be nekem akkor majd megkapom az oxitocint is.
Mondtam hogy azt nem akarom, elég erősek a fájások, nekem ne adjanak. A válasz így hangzott: Felgyorsítja a szülést és sietnünk is kell, várnak a szülőágyra...
pff... na ne! Siessünk a szüléssel... nem úgy van hogy majd a természet mindent tud? Akkor imádkozni kezdtem..
"Istenem kérlek vedd a kezedbe a dolgokat, mert ha így halad az nem lesz jó."
Bekötötték a cukros infúziót és be kötötték az oxitocint. Az oxitocin nem tudott folyni... :) A kanülnek az a része pont eldugult. A cukor folyt, az oxitocin nem. Erről az egyik szülésznő és én tudtunk. Azt mondta a szülésznő majd később megpróbálja...
Laci írt hogy 1óra múlva ott van..Írtam neki hogy már nagyon fáj...
Jött a vizit és a viziten a főorvos azt mondta: "Ohh 1 óra és már meg is szült!"
Én mondtam neki nevetve, hogy "Főorvos úr, nekem nem adták ám olyan gyorsan egyiket sem! Lesz az még 3-4 óra is... "
Aztán egyedül maradtam. A szülésznő nem jött vissza bíbelődni, mert mellettem pont a finisch-ben volt egy anyuka. Éreztem hogy viszont a fájások már a tűrés határomon túl kerülnek...
Tudtam Laci nem fog oda érni... a nagyon erős fájásoknál könnyezve mondtam Istennek: " Nincs most itt a férjem hogy fogja a kezemet és biztasson, nincs itt hogy simogasson... kérlek fogd meg a kezem, mert nem tudom ezt egyedül kibírni...Segíts nekem a szülésben."
Ez után jött egy hihetetlenül erős fájás, vettem egy nagy levegőt és szorítottam a széket, de közben éreztem Isten kezét szoríthatom... majd pihentem... észrevettem eltelt 10-15 perc is a fájások között de hihetetlen erősek voltak. Így volt 4 fájásom. A 4.-nél szóltam hogy valami szerintem változott.
Bejött a szülésznő és megnézett, aztán szólt hogy azonnal szóljanak az orvosomnak mert eltűnt a perem és mindjárt szülünk.
A dokim jött is a műtőből közvetlen. És már mondta is hogy akkor toljunk...
Én csodálkozva kérdeztem: " Már is szülünk? Akkor nem várja meg az apját ez a lány?"
Aztán megsimogatta a doki a kezemet rám nézett és mondta: "Menni fog. Gyorsan kint lesz."
Ezt a simogatást megint Istentől kaptam...
2-3 tolás után kint is volt Eszterke, olyan gyorsan hogy még csecsemős sem volt ott, senki hogy kiszívják az orrocskáját, nem is sírt egy darabig... azonnal imádkoztam: Istenem óvd meg a picit amíg ide ér a csecsemős, ne kapjon tüdőgyulladást! Erre a doki odanyúlt az orrszívóért és a szülésznővel már pont kezdték volna mire beviharzott a csecsemős és gyorsan megcsinálta. Majd odatették az én ordító kis békámat a mellkasomra. Az első találkozás! "Köszönöm Istenem! Köszönöm Istenem!" Ezt mondogattam...majd a picihez beszéltem hogy milyen csodálatos és hogy milyen meglepő hogy fekete a haja, és hogy miért nem várta meg az apukáját...
Majd elvitték. Akkor felhívtam a férjemet és mondtam neki, hogy ne siessen már, mert Eszter megszületett. Szegény nagyon csalódott volt. Azt mondta épp a Kecskemét táblánál van. Kiskőrösön dugóba került az út építés miatt, de így is nagyon gyorsan jött.
Összevarták amit kellet...  akkor jöttem rá hogy vágni sem volt idő... gátvédelemben szültem mondta  a doki... hát így is mondhatjuk! :) De a gát masszázs és egyebek elmaradtak! :D
Amikor végzett a doki akkor felnézett az infúzióra. " Akkor le is lehet kötni... magának nem is ment az oxitocin? Csak a cukor?"
"Hála Istennek nem."-válaszoltam elégedett mosollyal.
Majd jött a szülésznő és mondta: " Keljünk fel és menjünk a megörzőbe."
"Micsoda? Keljek fel?"
"Igen, induljunk már!"
"És a saját lábamon menjek??"
"Igen. Miért mit gondolt? Siessen mert jönne más is szülni és még le kell takarítani itt mindent!"
"Pff... jó. Majd elkapnak.."
Szóval átsétáltam a másik terembe és ott lefeküdhettem. Laci nem volt ott... már elkezdtem volna aggódni, amikor eszembe jutott... ha Isten levezette a szülést, akkor a férjemre is vigyáz.
Megérkezett az első gratulációs üzenetem... a barátnőmtől... " Gratulálok. Ügyes voltál. A hangodat sem hallottam. " A szívem összeszorult és imádkoztam hogy legyen túl gyorsan rajta és legyen vége már az ő fájdalmainak is.
Meg érkezett az én Lacim. Nagyon csalódott volt. Láttam nem is tudta hogyan örüljön a picinek, vagy nekem... a csalódottsága lopta az örömét. De aztán lassan lassan feldolgozta hogy mi is van.. De azt hiszem a mai napig egy hiányosság marad az életében hogy pont a negyedik gyermekét nem látta megszületni. Sajnáltam és sajnálom is szegényt, de tudom Isten meg akarta nekem mutatni azt hogy igen is lehet vele szülni és hogy ő nagyon is tud vigyázni ránk.
Jó volt Isten kezét fogva szülni és megtapasztalni az apró csodákat amiket elintézett!
Csodálatos, Szent és Fenséges! Mindenható az Úr!

2015. április 12., vasárnap

3 hét Isten "kegyelem" iskolájában-3 hét a korházban

A 35 hetes vizsgálaton, szembesített az orvosom azzal hogy az inzulinos terhességi cukor miatt, hamarabb be kell majd feküdnöm a kórházba mint a 38. hét. Majd kiírt két vizsgálatot, hogy attól lesz függő az hogy mikor kell befeküdni. De azt mondta az is megoldható hogy hetente 4x menjünk át Kecskemétre a vizsgálatokra. Ez teljesen padlóra tett minket. Mivel már hónap utolsó hetei voltak, ezért lehetetlennek tűnt az hogy hetente átjárjunk Kecskemétre, hiszen egy út 3000 ft. Persze az én férjecském még ki sem heverte azt hogy nem tudunk sem albérletbe menni, sem házat venni, most azért vádolta magát hogy még ezt sem tudja biztosítani.
 Az első vizsgálat pénteken volt, a második hétfőn. A hétfői UH kimutatta hogy kevesebb a magzatvíz mint csütörtökön volt. Az orvos azonnal szembesített a kérdéssel: "Ma marad itt vagy holnap fekszik be?"
Mivel minden cuccom ott volt velem, hát úgy döntöttem megspórolok egy utat és maradtam. Akkor még nem tudtam hogy ez milyen fontos döntés volt...
Hétfőn és Kedd hajnalban kaptam tüdőérlelő injekciót. Az utolsó injekció után Eszterke megindult. Erős fájásokkal mentem le a szülőszobára, ahol megállapították hogy kinyílt a méhszáj. Gyorsan bekötöttek infúziókat meg injekciókat kaptam, hogy visszatartsák. Sikerült. Visszatartották.
Ha otthonról indultunk volna ezekkel a fájásokkal, nem tudták volna visszatartani, és nem kaphatta volna meg a tüdőérlelő szurikat... a koraszülött osztályra került volna... De Isten kegyelmes volt, hogy egy nappal hamarabb be feküdtem..
Így biztos volt a maradásom. A dokim azt mondta hogy csak a 36. hetet várjuk meg. Elértük a 36.-ot, de addig még kétszer volt sok jósló fájásom hosszú ideig, de elmúltak maguktól. 36.-héttől pedig semmi. Csak feküdtem bent és minden nap minden órában azért könyörögtem Istenhez hogy indítsa már meg mert én nem akarok bent lenni. Otthon a 3 gyermekem, egy fáradt apuka és egy kimerült mama...
Isten kegyelme még hogy a háziorvosunk segített abban hogy Laci táppénzre mehessen addig amíg bent vagyok és a munkahely is megengedte ezt.
Igen Isten kegyelme volt az egyik dolog amit megtanulhattam. Amikor bekerültem, közölték velem hogy a zárlat miatt nem jöhet be a férjem a szülésre. Sírtam és teljesen összetörtem. Elmondtam egy testvérnőnek. Minden szülésnél bent volt velem a férjem.. pont a 4.-nél nem?Úgy éreztem nem tudom végig csinálni a szülést "egyedül". Mérges voltam Istenre hogy hogyan hozhatott ilyen helyzetbe?! Féltem és sírtam. A testvérnő sok bátorító gondolatot írt nekem ami aránylag megnyugtatott, de Isten tudta hogy a "hisztis gyereket" ki kell rángatni a kis haragspiráljából! :) Egyszer csak írt egy másik testvérnő... egy nagyon megrázó üzenetet. Ő azzal küzd hogy lehessen babájuk. Igazából csak szembesített azzal hogy milyen nagy kegyelem az hogy nekem egy kisbaba lehet a pocakomban, én meg azon siránkozok hogy nem szülhetek a férjemmel együtt... tényleg szánalmasnak éreztem magam. Felfogtam hogy kegyelem az hogy gyermeket hordok a szívem alatt...
Miután megnyugodtam ebben a dologban, jött a következő kegyelem: Feloldották a zárlatot!
Persze utána nem akart a kis csajszi megindulni egyáltalán...
Egy nap amikor azért sírdogáltam mert nagyon hiányzott a családom és szenvedtem attól hogy én csak ott bent a kórházban semmit csinálok, oda sétáltam az ablakomhoz, ami a másik kórház épületre nézett kb. 40 ablakra, jóformán egy falra nézett az ablakom. De amikor odamentem az nap, Isten megmutatta hogy én most az ő kegyelmében élek. Láttam a nővéreket dolgozni a betegek mellett. Láttam idős nénit aki felállni sem tudott... láttam amikor egy ágynál elhúzták a függönyt... kegyelem... kegyelem hogy élsz...
A következő amikor megmutatta Isten a kegyelmét amikor a mellettünk levő szobába érkezett egy 22hetes kismama, koraszüléstől való visszatartásra... másnap ennyit hallottam, amit az orvos mondott: "Sajnálom, ezt a picit nem tudtuk megtartani, be kell fejezni a terhességet..."
 A szívem összeszorult..Eszembe jutott az első vetélésem... újra éreztem amit akkor... és ekkor rúgott egy nagyot Eszterke a pocakomban és Isten súgott: Kegyelem hogy Ő él!!! Innentől kezdve minden mozgásáért hálát adtam Istennek!
A következő amikor Isten a kegyelmével szembesített: Fájásmérésre kellett mennem, de tudtam hogy úgysem mutat majd semmit... nem szokott. Majd a függöny mögül megszólalt az adminisztrátor: Nem semmi sorminta... Ez az első baba aki megtöri a sormintát: vetélés, vetélés, szülés, vetélés, szülés, vetélés, szülés... és most megint szülés!
Hmmm igen. Kegyelem. Nem volt előtte vetélés.. és ő sem ment el.. kegyelem..
A következő kegyelem lecke: Amikor már tudtam hogy pénteken lesz egy vizsgálat ami be is indíthatja a szülést, akkor csütörtökön egy barátnőm írt üzenetet, hogy ma jön Kecskemétre... elment a baba.. Összeroskadtam... sírtam.. tudtam Ezért kellett bent lennem eddig... Pénteken amikor nekem beindult a szülés... a barátnőm ugyan abban a szülőszobában feküdt... én életet adtam... ő neki éppen elment... iszonyatos durva lecke volt ez... Amikor a fájásaimmal sétálgattam, láttam őt... jobban fájt a szívem mint a vajúdás... Isten akkor hozzám szólt: Látod már mi a kegyelem?? 
Te kedves testvér/testvérnő meglátod mi az ami kegyelem? Én azóta a három hét óta észreveszem és hálás vagyok érte... már nem csak egy szó... már ha ezt a szót hallom akkor az számomra feléled!

Nézz körül te is! Minden, minden ami történik veled: KEGYELEM... Amit Jézus harcolt meg nekünk a kereszten!!

u.i.: Majd a szülésről is részletesebben írok, hiszen az is tele van csodákkal! :)