" Több az engedelmesség..."

Mostanában sokszkor előfordult hogy úgy szolgáltam hogy a hátam közepére sem hiányzott, hogy betegek voltunk vagy kimerült voltam, vagy épp nem értettünk egyet a férjemmel, vagy nem volt pénzünk benzinre... és a kifogások mindig sorakoztak... volna.... ha az én bátyám nem tanította volna meg nekem, hogy szolgálni Istennek nem csak az alkalmas időben kell és nem csak akkor ha minden rendben van.... szolgálni mindig kell amikor Isten, vagy a pásztorunk, az elöljárónk megkér rá.
Nehéz ilyenkor jó pofát vágni a dolgokhoz anélkül hogy lebuknánk hogy most ehhez nincs ám hangulatom csak itt vagyok... nehéz nem átesni ló túloldalára és színészkedni.
Az utóbbi időben Isten megerősített engem abban hogy ő mindig meghálálja ha erőnkön felül szolgálunk.
Az egyik az volt amikor elmehettünk családostól egy Wellness hétvégére Egerszalókra. A pénz alig jött össze, a Noémi lázas beteg volt. A gyerekeknek ott a szállodában kezdett el fájni a hasuk és hányással koronázták a dolgot. Semmi nem tetszett nekik amit mi szerettünk volna csinálni. Az áhitatokon nem tudtam ott lenni mert Noémi már nincs csendben és ott tényleg nyugalmat kerestek a házaspárok és a kikapcsolni vágyók. Majd felvetődött hogy ki vállal felvigyázást a gyerekekre amíg az áhitat tart.... hm... azonnal megdobbant a szívünk az én kedvesemmel.
Elvállaltuk. Volt aki tág szemekkel nézte hogy gitárral és egyéb cuccokkal közeledünk a gyereksarok felé. Végül Isten kegyelméből egy komplett gyerekklubbot rendeztünk ott nekik a gyerekszobában. Mi is nagyon élveztük, és úgy tűnt ők is. Szóval elmentünk pihenni és végül szolgálatba álltunk. Egy pillanatig sem bántuk. Nekem személy szerint ez volt a fénypontja az egésznek!!! Hálás vagyok Istennek! Végül az utolsó nap hányás hasmenéssel kellett levezetnie az én férjecskémnek több száz kilómétert...
Miután haza jöttünk szólt nekünk a kedves pásztorunk hogy a roma gyerekek kisétálnak a szűcsibe szalonnát sütögetni, kimennénk e mi is.... Hát épp elég fáradt voltam, a Laci sem jött még helyre egészségileg és elég morcosak voltunk hogy nem tudtunk kikapcsolni a gyerekek mellett ott a wellness hétvégén....lelkileg padlón voltunk. Mindezt figyelmen kívül hagyva azt mondtuk, hogy hát legyen, elmegyünk.... Elmentünk. Majd hazafele a pásztorunk Dávid megkérdezte: Könnyebb lett volna lemondani ugye?
Én várakozás nélkül rávágtam: Igen könnyebb lett volna!
Erre ő: De ti sosem mondjátok vissza!Ez figyelemre méltó!
Hmm... ez az elismerés jól esett. Tudta hogy nehezünkre esik, de hívott mert tudta hogy bízhat bennünk. Hát nem hatalmas ajándék ez ahhoz az áldozathoz képest amit mi hoztunk? Krisztus nagyobb áldozatot hozott ezekért a gyerekekért....
Azután a következő az volt amikor egy héttel előtte szóltak hogy a roma gyerekekkel és felnőttekkel szerepeljünk az Ifi konferencián. Nagyon morogtunk hogy az utolsó pillanatban tudjuk meg és hogy nem tudunk elég nívóssan felkészülni. Elképzelni nem tudtam hogy ez hogy passzol majd a szolgálat kategóriába, mert én a szenvedés kategóriába vagy a leégetés kategóriába tettem volna. Az egészre csak hab volt hogy a próbára alig jött el valaki. De megcsináltuk... és nagyon meglepődtem a hatalmas tapson amit kapott a szolgálat... mert azt nem mi kaptuk... még el is szégyeltem magam... de sokak szerint nagyon nagy áldás volt sokak számára. Nem gondoltam volna... De itt a bizonyíték: http://www.ustream.tv/recorded/40619418

Tehát itt a sok bizonyság arról hogy milyen sokat jelent Istennek az engedelmesség!!!

Judit

Ne kívánd..... !!

Hónapok óta már szeretnék babakocsit, de valahogy nagyon szerencsétlen vagyok ebben. Ha találok jó áron akkor valami hirtelen kiadás közbe jön és nem tudom megvenni, ha nagyon olcsót találok akkor annak meg annyi hibája van hogy sajnos nem adhatok ki rá pénzt. Kaptunk egyet még amikor megszületett a Noémi, de annak a hát támlája annyira szét volt használva hogy nagyon meghajlott és ezért szegény csillagom tisztára belegörnyedt a babakocsiba.... szóval ez a babakocsi téma régóta paprikáz...
A napokban történt hogy miután a fiukat elvittem az óvodába és hazafele tartottam, megláttam egy anyukát egy szép babakocsival sétálni és egyből arra gondoltam hogy milyen jó lenne egy ilyen babakocsi nekem.... És akkor jött egy szelíd hang : "Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!"
Elszégyeltem magam... Nap mint nap ezt teszem mostanában... De jó annak a csajnak a nadrágja, úgy szeretnék én is olyat... De jó az az anyuka egyformába tudja öltöztetni a fiait, én is úgy szeretném!!!.... De csinos az az anyuka, milyen pici hasa van pedig csak most szült...nekem miért nincs ilyen alkatom?? stb.

Isten szelíden közölte velem hogy feszültségem nagy részét ezek a vágyakozások okozzák. Az egyik legnagyobb stresszforrásom az hogy mások dolgai után vágyódom... ahelyett hogy megelégednék azzal amim van. Nem csak hogy meg kell elégedni amink van, de a Biblia azt írja hogy hálát is kell adni érte...

Hát adva van a lecke...

Judit