2014. március 5., szerda
Új utakon: anyagiak és gyerek nevelés..
Nagyon sok minden változott körülöttünk ha csak az elmúlt pár hónapot nézem. És érzem a változás szele fúj, Isten valami újat tervez velünk.
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
2014. március 4., kedd
Fényképek rólunk
 |
| Az én munkám és missziós területem. |
 |
| Az én mosolygós kis középsőm, drága Krisztiánom |
 |
| Az én nagy focistám, Gergő. |
 |
| Az én több mint 1 éves hercegnőm Noémi |
 |
| A mi családunk feje, az én kedves férjem Laci |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)