2017. április 2., vasárnap

Széthullott az életünk,mégis valami épül


Mint amikor a sok ezer darabos puzzle darabjait kiöntik egy kupacra, úgy felfordult minden a megszokott kis életünkben.
Kezdődött a férjem gerinc mütétjével,majd a gyülekezetünk pásztorát és családját,(így az egyik legjobb barátnömet is) Isten elhívta egy másik gyülekezetbe,azután a férjem munkanélküli lett,a bátyám is munkanélkülk lett mert Isten munkáját választotta,a férjem elvállalt egy állást de nem tartotta a főnökség a szavát,2 hónapig d.u.- os volt és szinte csak hétvégén látta a gyerekeket.
Megint munkanélküli lett.
Egy új szolgálatra hívott el Isten most minket,ami szintén hatalmas változás és mérhetetlen felelősség. Egy másik gyülekezetbe járunk át a fiatalokkal foglalkozni.
Majd a Nővérem is munkanélküli lett.
Amíg mindannyian apának imádkoztunk új munkahelyért,addig én állásajánlatot kaptam.Álmaim állását...
Nem terveztem visszamenni dolgozni,hiszen Eszter csak kettő éves. Sok anya jól ismeri ezt a dilemmát.
De Érzem, hogy ez csak Isten akarata lehet,pedig NEM LÁTOM előre az Eszter elhelyezését,NEM TUDOM talál e megfelelő állást a férjem közel 50-60 sikertelen jelentkezés után különböző álláshirdetésekre.NEM TUDOM ki és mikor és hogyan tud segíteni Eszter vigyázásában,amíg szeptemberben felveszik.NEM TUDOM,hogy fogjuk kifizetni a számlákat.NEM TUDOM, hogy tudom a férjem önbizalmát feltornázni.
Sok mindent NEM TUDOK....DE AZT TUDOM:"AZ ISTENT SZERETŐNEK MINDEN A JAVÁRA VÁLIK."

TUDOK HINNI.
TUDOK IMÁDKOZNI.
TUDOK DICSŐÍTENI.
TUDOK SZERETNI.
TUDOK TANULNI.

Fontos hogy ne azokra a dolgokra nézzünk amit nem tudunk hanem arra mi az amit tudunk.

Fontos dolog,hogy mielőtt elkezdenénk a viharba került hajónkon ész nélkül rohangálni,azon aggódva hogy el fog süllyedni,előtte emeljük fel a szemeinket és lássuk meg,hogy ki van kötve a hajónk a parton és nem érhet baj.Bár vihar van,bár imbolyog a hajó,lehet a víz is folyik be,de a part mellett vagyunk.;)

Sok áldást!
Judit

54. Zsoltár és az életem...

54. Zsoltár 1.
"Ujjongj, meddő aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak!-mondja az Úr."

Amikor a 2. vetélésemen is túl voltam, akkor attól féltem, hogy talán soha nem lehet gyermekem. Próbáltam bízni, de nagyon erőtlen voltam. Akkor elém került ez az ige vers. Próbáltam ebbe kapaszkodni, de úgy éreztem magam mint a folyó vízbe esett ember, akit sodorna az ár és egy vékony ágba kapaszkodik. Utánna megfogant Gergő és bár végig feküdtem a terhességet, de megmaradt és meg születhetett. Hálás volt a szívem és gondoltam, most már nincs megállás, jöhetnek a gyerekek... és jött még egy vetélés.. és ujjabb harcok és megint a kétségek, de végül megfogant Krisztián, de bevérzéssel be kerültem a kórházba... azt hittem őt is elveszítettem, de nem. Krisztián is megszülethetett. És az ige újra felnőtt a szememben és élőnek tünt. Nem volt elég hitem elhinni... teljesen. Azután jött a 4. vetélés. De itt már azt kerestem, hogy Istennek mi a terve ezzel a dologgal és miért nem sikerült. Sokkal áldottabban éltem meg a 4. vetélésemet. Utánna megszülethetett Noémi.
Noémi egészen kicsi volt amikor ez az ige újra elém került egy biblia órán. Szinte éreztem hogy újra terhes leszek, habár már nem nagyon terveztük. És igen. Megfogant Eszter. Őt nem előzte meg vetélés! Nem volt bevérzés! Igazi kis élet bomba a kiscsaj...
Tehát ahhoz képest hogy úgy indultam neki, hogy örülök ha gyermekem lesz,ahhoz képest most 4-en szólítanak anyának és azon imádkozom, Isten már ne áldjon meg többet, úgy érzem elég lesz.. :)
Ez az ige valóra vált az életemben.