Napok óta érzem, hogy valami forog bennem, valami nincs rendben...
Nagyobbik fiacskám valamit be szólt, kb. ilyesmi: Rossz vagy! Mint tudjuk ezt nem kell és nem is szabad felvenni egy gyermektől, de én sírva fakadtam és elvonultam a szobánkba. Nem érdekelt semmi, sem az hogy hogyan készülnek el vagy mikor indulnak el az oviba, csak sírtam és bőgtem, egy párnába hogy ne hallják...
Hallottam hogy bejött, megállt az ajtóban és csendben nézett, majd kiment. Rá sem néztem. Elegem volt a nevelésből a magyarázásból és a magyarázkodásból! Hallottam bejött a kisebb is, ő sem szólt semmit csak sóhajtott és kiment. Én meg sírtam és sírtam a párnába.... Szerettem volna az összes keserűségemet és terhemet kisírni...és ekkor eszembe jutott: "Borulj le mielőtt kiborulnál... " hm... elkéstem... de azért még inkább az ima mint a nyugtató, abból már megjöttem. Tehát imádkoztam hogy Isten nyugtasson meg, adjon békességet a szívembe, tudtam és be is vallottam hogy tudom hogy túl reagálom, de akkor is fáj, valami n nagyon fáj és nagyon nehéznek érzem a szívem.
Ekkor egy csoda történt. Úgy abbahagytam a sírást mintha elvágták volna. Meglepődtem... ha akartam volna még sírni akkor sem tudtam. Vártam... most mi lesz? Megzakkantam és most őrjöngeni fogok? Nem... nyugodt voltam, és egyszerűen nem akartam tovább sírni. Annyi történt: Jézus mellém ült és átölelt.Felkeltem, összepakoltam a kajcsit a páromnak és a gyerekeknek és mosolyogva köszöntem el tőlük. Ők sem értették, de én sem...
Sok minden ért mindet mostanában...sok kellemetlenség, amit ha őrizget az emberlánya akkor egy nagy csomag ROSSZ lesz belőle...
Kellett vennünk autót... bénán hangzik ugye?..anyukámmal lakunk együtt aki rokkant. Nem tud biztonságosan biciglizni, a vérnyomása ingadozó és szívbeteg is. Így hogy Noncsi megszületett már nem fért be a kocsiba mindenki, tehát nagyobb autó kellett. Persze amit megfogadtunk, hogy hitelre nem veszünk autót, azt most fel kellett rúgni. Rengeteg kétséget és félelmet engedtem be az életembe az ügyintézés kapcsán.Persze az első hónapban más váratlan kiadás is jelentkezett, csak azért hogy most így 20-án már erősen hónapvége hangulatba lehessünk. Amikor minden fillért ki kell számolni, és amikor a gyerek is el kell hogy fogadja: NINCS.
Mind e mellett a nővérem elveszítette a kisbabáját. Nagyon jól tudtam min megy keresztül, és aggódtam és féltem napokig amíg velem nem volt hajlandó beszélni. Megértettem de nagyon fájt és hiányzott, hiszen a nővérem nem csak a testvérem ha nem a világ legjobb barátnője is számomra. Minden aggályomat és fájdalmamat, minden örömömet és kétségemet vele meg oszthatom. Most napokig nem hívhattam...
A Krisztián megint elkezdett a bepisilással küszködni, ami nála lelki eredetű. Ki kell derítenem mi az oka..Persze amikor a nevelésük épp a krízis időszak csúcsát élte, akkor olvastam egy olyan cikket, ami igékkel alá támasztja, hogy a gyereket nem szabad fenyíteni.... na akkor igazán ideges lettem.
Mid e mellett a roma misszióban a gyerekekkel nagyon nehéz, minden erőfeszítéseink ellenére, nem nagyon lehet lekötni őket.Állandóan feszülten mentünk és feszülten jöttünk. A városban felütötte fejét egy frankó tetű járvány és hát az oda is elért. Haza érve a szolgálatból mindannyian azonnal fürödtünk, na most ez három pici és három felnőtt és egy fürdő esetében elég macerás procedúra, a keletkezett mosnivaló ruhát nem tekintve. Ekkor a párom megkérdezte: Nem túl nagy ár ez a szolgálatért??
"Túl nagy ár??" ezen kattogtam napokig, hogy van e túl nagy ár a szolgálatért??
A női órákon sincs minden rendben. Ha éppen nem haragszanak egymásra, akkor nem érnek rá és persze ez akkor derül csak ki amikor odaérünk...
Panaszkodom? Nem, csak arról szeretnék írni hogy hogyan tervezem szembeszállni a stresszel. És sokan mondhatják, nekem nincs okom a stresszre..Ezek olyan apróságok amik még maguk után húznak vagy tíz apró gondot..
Kétség-félelem-aggodalom....
Be engedtem őket... elszúrtam... most kezdhetem majdnem elölről.
Allergiás lettem valamire, és feldagad a szám, bedagad a kezem a talpam és egyebek... nem tudjuk mitől. A vérnyomáscsökkentő a gyanús... nem vettem be... erre az egekbe termett a vérnyomásom.
Szuper!27 évesen magas vérnyomásos, szorongásos, pánikra hajlamos vagyok...EZ NEM ISTEN TERVE!!!
Minden bajomnak a gyökere a STRESSZ. Hogyan válhatnék meg tőle? Hiszen mindig stresszesen éltem, erre van hajlamom. A körülményeken nem változtathatok, az eseményeket nem befolyásolhatom...akkor mit tehetek? EGÉSZSÉGES AKAROK LENNI TESTILEG ÉS LELKILEG EGYARÁNT!
Utána néztem pár helyen: -meditáció-az én esetemben Istennel töltött passzív idő vagyis nem szolgálat!
-sprot és mozgás
-egészséges táplálkozás
Nem akarok nyugtatót szedni sem vérnyomás csökkentőt. De nem ehetek ész nélkül csokit sem hiszen lehet hogy a mogyoró származékokra vagyok allergiás.
NYUGTATÓ HELYETT: 1.IMA
2.MOZGÁS (Futni szeretnék járni és úszni-de ez pénz függő)
3.NAPLÓ ÍRÁS (Segít átgondolni a dolgokat)
4.NAPIREND ÉS HETI REND, IDŐBEOSZTÁS KÉSZÍTÉSE (ami nem törvény, mert ideges leszek ha felrúgják)
5. KREATÍVOSKODÁS, LAKÁS DÍSZÍTÉS, RAJZOLÁS ÉS VARRÁS- beillesztése a napjaimba, mert ezek mindig siker élményt adnak!
VÉRNYOMÁSCSÖKKENTŐ HELYETT: 1.FEHÉR FAGYÖNGY TEA vagy FOKHAGYMAKAPSZULA kipróbálása
2.MOZGÁS!!
3.HA VALAMIRE AMI BÁNT MÁR 3NÁL TÖBBSZÖR GONDOLOK EGY NAP AZT AZONNAL LETÉRDELVE ISTEN ELÉ VINNI ÉS OTT IS HAGYNI... :)
EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS: Ez a legnehezebb, hiszen az anyagi korlátaink kötöttek. De megpróbálom a cukor fogyasztásomat csökkenteni, a kávét elhagyni és több zöldséget és gyümölcsöt enni.
Hát ezek az elhatározásaim.
Nem tudom sikerül e... az ilyen nagy elhatározásaimban nem tudok kitartó lenni, de most nagyon kérem Istent hogy áldja meg ezeket a céljaimat hogy sikerüljenek és egészséges őt dicsőítő életem lehessen nekem és a családomnak is!
Ámen
