Küzdelem az idővel, önmagammal, a békétlenséggel és a gyermeki elégedetlenséggel...
Annyi minden történik körülöttem, hogy alig bírom felfogni. Most kezdtük a 35. hetet. Bár tudom "Mindennek meg van a maga ideje" de piszok nehéz kivárni aggodalmak nélkül a végét. Sokat kell küzdenem a félelemmel: Ugye nem a végén veszítem el??
Persze tudjuk már ezeket a gondolatokat csírájában kell elfolytani, de a gaz az nől...minden eső (vihar) után jobban és jobban... Ez az egyik dolog amivel küszködök.
A másik hogy magas lett a cukrom. Ez azért is eszement dolog és a patástól jövő, mert egész terhesség alatt alig eszem. Nincs semmi bajom, csak nem kívánom a kaját. Ha ettem is valamit tény és való hogy az csak édesség volt. De tudjátok mennyit híztam a 33hét alatt? 4kg!!!!! Ez nagyon kevés!!!! CSak éppen a baba meg ami a pociban van. Volt aki azt mondta, talán még fogytam is és minden amit lefogytam az átment a hasamra. Vissza a cukor témához... a lelkemnek volt nagyon rossz hogy le kell mondanom egy csomó mindenről amit szerettem enni a terhesség alatt és számolgatnom kell a szénhidrátokat. ISZONYATOS NEHÉZ!!!!!!! Kicsit átéreztem milyen lehet néhány cukros ismerősömnek. ÉN nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz a test kívánságaira nemet mondani. A napokban enyhített a doktornő az ítéleten látva az újabb eredményemet. Csak a cukorról vagyok letiltva!
Hát ez jó!!! Eddig zabáltam az édességet és a csokoládét, most elfelejthetem.... persze mi kell a nőnek?? Ami tilos!!!Minden ami édes azt kívántam!!!
Van egy olyan lehetőség amit kismamáknak ajánlanak: Nyírfacukor. Ezzel lehet sütni, vagy édességet csinálni. Mivel a szénhiddrátot nem kell figyelnem így ehetnék bizonyos édesítőszeres édességeket, de minden édesítőszertől ment a hasam eddig... Alig mertem a férjemnek megemlíteni a nyírfa cukrot, hiszen nagyon nagyon drága. Ugyanakkor úgy éreztem nem birom már édesség nélkül!!! elmondtam hát neki hogy van egy ilyen lehetőség és hogy mennyibe kerül. Azt mondta hogy rendeljem meg. Meg döbbentem.... hiszen drága!!! De ő azt mondta úgyis csak te használod és egy kg elég lesz a szülésig. Nem mertem kérdezni többet, megrendeltem.
Amikor haza ért, átöleltem és megköszöntem, hiszen tudtam hogy ez nagy anyagi áldozat a családi kasszából... Miért engedted meg? Kérdeztem én. Úgy tekintek rá mintha gyógyszert kellene kiváltani. Az meg fontos.Ennyi.
A témát tehát lezártuk.
A másik dolog ami nagy küzdelem most az a Roma gyerekmisszió. Vannak jó változások és vannak kellemetlenek is... Isten küldött nekünk segítőket, egy házaspár személyében. Pont tökéletesen alkalmasak. Szeretik Istent, szeretik a gyerekeket és nagyon sok oldalúak és kreatívak. Kaptunk egy kis anyagi támogatást is, ami számunkra világméretű támogatás. Ami a szomorú része, hogy két család megint összekaptak valamin és ez miatt 3 gyermek tutira nem jön, és még 4 gyermek nem teljesen tisztázott okokból... Az egyik ezt mondja a másik azt... Senkinek nem akarunk nem hinni, hiszen a Roma misszióban a legfontosabb a bizalom, és ha az megrendül akkor gondok lehetnek... A gyerekek azért is nagyon hiányoznak mert nagyon okosak és nagyon isszák a biblia minden tanítását. Ők a húzó erő a csapatban. Ezt úgy értem hogy amikor kérdezünk valamit, tudjuk azt hogy tőlük kaphatunk helyes válaszokat ami segít tovább vinni a tanítást. Persze fegyelmezni mindenkit kell, de elenyésző az a feszültség amit le kell nyelni, mint az amikor kérdezünk valamit és nem érkezik helyes válasz...olyan mintha előtte 20 percig nem is beszéltünk volna semmiről... Nem tudom érti e ezt valaki... Rettenetesen sajnáltam a kedves párt aki tegnap egész nap erre az estére készült. Sok roma gyermek szenved a figyelemzavarral, amit nagyon nehéz áttörni, főleg akkor ha olyan összetett témáról akarsz neki beszélni mint a Biblia és közben a lehetőségek igen korlátoltak. Nagyon vizuális tipusok, így szinte mindent szemléltetni kell, ami szemléltető eszközök nélkül, nehéz. De itt jön be a hit faktor: Kapunk majd támogatást erre is.
Most azért is nem szeretnék elmenni szülni, mert a Roma gyermekmissziót nem akarom ebben a háborúságos, rendetlen állapotában otthagyni másnak.
Könyörgöm a Jó Atyához, hogy békítse meg a családokat és a gyerekeket tanítsa meg a békés megbeszélésre. Tudom hogy nem ebben nőltek fel, de mivel új életük van, most van esélyük és lehetőségük rá, hogy Istennel rendezzék le ezt a dolgot.
Mindezek mellett küszködünk egy kicsit a nagyobbik fiunk elégedetlenségével is, ami nagyon kemény dió. A legtöbb csoporttársa az oviban igen gazdag és nincs testvérük, tehát: Minden játékuk meg van. Gergő, ezekhez a gyerekekhez vonzódik és velük játszik. Amikor pedig haza jön, mindig boldogtalan és azt mondja neki semmi játéka nincs. Ez nagyon rossz érzés. Mi nagyon ritkán költünk játékra, jó formán Karácsonykor meg ünnepekkor. Nagy részt én csinálok játékokat és az apukájuk bent a munkahelyen. Igyekszünk fejlesztő, de mégis élvezhető játékokat kitalálni.( Majd néhányat rakok fel...) De hát Transzformers-t nem tudunk csinálni, a pörgettyű meg nem olyan amit ő akart hanem apa készített fából, autópályánk sem dínós és nem kilövős Hot-weels-es, hanem egy nagy fa táblára van rajzolva, nincs fa vonatkészletünk csak egy műanyag kisvonat ami babáknak való....és amikor itt volt a múltkor két barátja, ezt találta mondani Gergő: Hát sajnos nem tudunk mással játszani mert nekem nincsenek játékaim... Húhhh de végig ment bennem az ideg....de igyekeztem visszafogni magam és bementem a szobába. "Nem találtok játékokat?" Segítek ha gondolod: Itt a memória kártya nézd csak (én színeztem ki képeket), de társasozhattok is (én rajzoltam a fatáblás autópálya hátuljára) de akár építhettek alagutat ebből is (mutattam a bátyám által festett fa kockákra) vagy robotot ebből a legóból (egy olcsó építő játék amivel befürödtünk tavaly karácsonykor, sok darabos de selejt minőségű)
Miután abba hagytam a reklámot, elkezdtek memória játékozni és láttam hogy élvezik!!!!!
Nem akarom hogy ennyire elégedetlen legyen Gery, mert akkor nem lesz túl boldog...azt akarom hogy minden apróságnak tudjon örülni! Istenem add meg!!!
