2017. február 4., szombat

Örökbe fogadottak vagyunk...

Mostanában sokat forgattam a szívemben a "Nevelő szülő"-séget, vagy az "Örökbe fogadás"-t.
Nem sokat tudok a kettőről. Mindössze annyit, hogy az egyik ideiglenes és bármikor elvihetik a gyermeket, akiről gondoskodom, míg a második esetben a kapcsolat örökre szól. Nem értettem, hogy miért foglalkoztatott ez a téma annyira. Talán egyszer lesz célja Istennek ezzel.
De minden esetre a napokban egy fontos dolgot tanított meg nekem ennek kapcsán Isten. 16 év kereszténység után megérthettem valami különösen fontosat.

Sokszor sok helyen hallottam már, hogy Isten olyan mint egy apa, és hogy úgy tekintsünk rá mint egy apára. Nekem elég rossz apa képem lett a múltamból kifolyólag. Ez miatt soha sem tudtam úgy nézni Istenre mint egy apára. 
Csak úgy néztem rá, mint az én egykori apukámra... Ez miatt nem tudtam 100%-ig megbízni Istenben és mindig bennem volt a félelem, hogy cserben hagy. Bennem volt a félelem, hogy bár szeretetről beszél, de bármikor elhagyhat. Úgy tekintettem Istenre, hogy lehet ki is használ olykor-olykor... mindezt tudat alatt. Tudtam miket ír a Biblia Istenről. De nem tudtam megismerni őt soha közelebbről, mert féltem tőle.

Ezen a héten, kicsit jobban rá álltam az ige olvasására, elkezdtem szomjazni Istent. Tudom ez kegyelem.
Hétfő reggel a Jakab levelét végig olvastam és elkezdtem olvasni a Péter levelét.  Nagyon meglepő dolgot tanított Isten.
 Most egy új fordítású bibliában, egész más fényben tündököl ez az ige.

Első fordítás: Magyar Biblia Társulat új fordítása
1péter 1:17
Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét,

Második fordítás: EFO vagyis Egyszerű fordítás
1péter 1:17
Amikor imádkoztok, édesapátoknak hívjátok Istent! De tudjátok meg hogy ő kivételezés nélkül és igazságosan fog ítélni mindenkit! Ezért Isten iránti tisztelettel és félelemmel éljetek, mint akik csak átutazóban vagytok a Földön.

Elképeszt a különbség, de nem vagyok alkalmas személy a fordítások elemezgetéséhez. :)

Viszont az új fordítás alapján szólt hozzám Isten akkor reggel.
"Édesapátoknak hívjátok Istent...."

Isten közölte velem hogy Ő az én Édesapám. Mindig arra hivatkoztam, hogy a rossz apa képem miatt olyan a hit életem amilyen... de Isten azt mondta ennek vége. Ő örökbe fogadott engem, ami annyit jelent, hogy teljesen a nevére vett és az ő családjába tartozom. A régi apámnak és annak minden átkának,  semmi köze már hozzám.


Isten nem a nevelő szülőnk akar lenni, ami átmeneti állapot és mehetsz tovább ha úgy alakul vagy vissza a régi életedbe... Isten örökbe fogadott minket Jézus Krisztus kereszthalála által.
Micsoda jó hír. Nincs köze a réginek hozzánk! Nem kell visszamennünk!! És nem is megyünk! Igaz?!

Judit