2018. február 28., szerda

Hűség minden területen

Vasárnap amikor az imaóra vezető azt mondta, hogy a téma a hűség lesz,először csalódott voltam.Úgy gondoltam rám ez nem vonatkozik mert áldott házasságban élek.
Ahogy bontakozott ki a téma,egyre jobban vezetett Isten abban hogy sok más területen viszont nem vagyok olyan hűséges mint a házasságunkban.
A házasságunkban fontosnak tartjuk, hogy ne csak a testünk,szemünk és a szánk (nincs halvány flört sem!!) legyen hűséges,hanem a gondolatainkban is maradjunk hűségesek. Nem csak a házasságban,hanem hűség a gyülekezet felé,a szolgálat felé, és a munkahely felé is...
Ez az utóbbi ami nagyító alá került azon a vasárnapon. Gondolatban hűségesnek lenni...nem gondolni arra amikor nehézségek vannak,hogy veszem a kalapom! Hanem kitartani "Jóban-rosszban!"
Neked sikerül ez minden területen? Hmmm...
Áldott napot!
Judit

2018. február 18., vasárnap

Atyai ölelés...megkaptam Istentől

Orgoványra mentünk csendes napra csak Laci és én. Volt dicsőítés és a tanítást  Russell Howell tartotta.Nagyon bölcs dolgokról beszélt,de még ebéd után is vártam hogy Isten mit is akar szólni hozzám.Nap végén már kezdtem csalódott lenni,mert nem volt meg az a "nagy bumm" amire úgy éreztem szükségem lett volna.
Volt lehetőség az alkalom végén beszélgetni vele.Leültünk vele a feleségével és egy fordítóval illetve a pásztorral és a feleségével.
Laci megkérdezte amit akart.Választ is kapott.
Én azt kérdeztem hogy lehet e tudni hogy Isten akarata az ha valami iránt hatalmas vágyam van vagy az csak emberi vágyakozás? Napok óta forgott bennem a keresztény tánc utáni vágy,hogy újra táncot tanítsak de nem akartam erről beszélni.Végül muszáj volt konkrétabban beszélni róla. Feljött az önbizalom az ön értékelés és mások elismeréséhez való hozzáállásom. Ő mondott erre vonatkozóan egy fontos dolgot: "Ha Isten kinyitott neked egy ajtót,miért nem mész be rajta?"
Amíg erről beszéltünk,teljesen szándékosan nem akartam apuról és a múltamról beszélni. Nem akartam belemenni semmi szabadító szolgálatba.Amikor erről beszéltem bármikor szolgálókkal (apukám,zaklatott,sátánista volt,alkoholista volt,öngyilkos lett.)mindig ráugrottak a szabadulásos témára,amit kerülök mert nincs rá szükségem már.
Tehát most is titkoltam ezt a témát. Imádkoztunk. Russ megkérdezte: "Van valami még?"És rám nézett.
Én gyorsan rávágtam: "Nincs semmi." (Magamban: Istenem,nem akarok róla beszélni.)
Majd hirtelen megszólalt Barbara a pásztor felesége:"Én szeretnék valamit még....Szerintem Juditnak szüksége van egy "atyai ölelésre".

Puff...itt tört el a mécses.Elkezdtem zokogni. Hosszú ideje vágyom arra hogy Isten mutassa meg hogy milyen Ő mint apa?Tudom és tapasztalom hogy gondoskodik...de hogyan szeret?Érezni akarom... milyen az Isten mint Atya?
Amikor padlón voltam sokszor kértem öleljen át,szükségem van rá!
Rossz apa-képemnek köszönhetően,féltem Istentől,rettegtem tőle,bizalmatlan voltam,vártam mikor hagy cserben úgy mint az apukám tette amikor elhagyott.
Visszatérve a beszélgetéshez: Sírtam és Russ nem nagyon értette miért is. Majd fel álltam és ő kérdezte valakitől(nem tudom kitől)hogy "Szabad?" És Laci mondta helyettem "Persze."
Ránéztem.Ősz hajú,ősz borostával,kedves szemekkel,szelíden mosolygott.Átöleltem.Ő is mondta:Jól van.Minden rendben. Vége.
Azt hittem az ölelésnek, de mondta hogy nem nem...maradjak csak.
Minden csontomban reszkettem a zaklatottságtól és a sírástól. Ekkor azt éreztem mintha valamit a fejemre öntenének,nehezet mint a méz.És lassan folyt végig rajtam. Ahol már végig folyt ott mintha fellélegeznének a porcikáim és békesség töltött el.Ez olyan csodálatos érzés volt,hogy tudtam ha azt mondanák,hogy engedjem el akkor sem tenném mert azt akarom hogy a talpamig érjen el ez a különös folyadék. (Ezt hívják kenetnek?)TUDTAM ISTEN ÁTÖLELT!!!

Az ölelés után elmeséltem Russnak, hogy miért is volt ez a kitörés.

Mindezek után éreztem hogy annak akinek a mindenség Ura az apukája,már más esélyekkel indul az Élet kaotikus verseny pályáján. ;)
Önbizalmat adott és ha elgyengülök csodálatos erre gondolni: "Engem átölelt az Atya!"

Sok áldást!
Judit

2018. február 17., szombat

Írj!

Isten teljesen érthető módon,közölte velem,hogy nem fejezhetem be az írást.Célja van vele.

Sokszor eszembe jutottatok ti kedves olvasóim,az utóbbi időben. Sok bizonyság és csoda történik és történt az életünkben. A legtöbb tanítás és bizonyság viszont a munkahelyemen,a munkatársaimmal kapcsolatosan történnek. Mivel ők is tudnak a blogomról,meglehet időnkènt olvasnak is,még ha név nélkül is írnék bizonyságokat akkor is számukra teljesen világos lenne.Mivel nem síma munkahelyi viszonyban dolgozunk napi nyolc órát,hanem testvérek/szolgatársak/sokszor imatársakként is ezért semmi képpen nem lenne etikus az ott történt bizonyságokról írnom.
Isten kegyelméből a Mai Igénél dolgozhatom. Ezért több oldalról is kapom a bizonyságokat. De ezzel egy időben a próbákat.
Viszont amíg ezen vívódtam hogy szeretnék nektek írni,de hogyan tehetném hogy etikus legyen addig telt múlt az idő és a bizonyságaim amik titeket illettek volna meg, mint homokszemek hullottak ki a kezeim közül.
Viszont egy szombat délután a "prófétai napló"-n keresztül szólt hozzám Isten,konkréttan és részletesen.Megpróbálom majd becsatolni ide,hátha mást is bíztat majd. :) https://profetainaplo.hu/2018/02/06/amit-irtok-hamarosan-szarnyalni-fog/
Tehát azt mondta "Írj!"
Én azt mondom: "Szólj Uram, hallja a te szolgád."

(Esetleges betű és helyesírási hibákért elnézésetek kérem,telefonról nem olyan jól átlátható a szöveg írása.)

Sok áldást!
Tartsatok velem 2018-ban is,és osszatok meg ha megéri. :)
Judit