2014. december 30., kedd
Jó kívánság! :)
BOLDOG BÉKÉS ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK! ISTEN GAZDAG ÁLDÁSAIT ÉS ISTEN BÉKESSÉGÉT AZ ÚJ ÉVBEN MINDENKI SZÍVÉBEN! :)
Judit :)
Ünnepek forgatagában lassítani...
Nem csak anyagi helyzet miatt, úgy döntöttünk a férjemmel hogy karácsony szent estélyére nem fogok 3-4 fogásos kajákat főzni plusz 4 félét sütni, csak azért mert ez a szokás. Nem akartam megint azt hogy bár én minden kötelező dolgot elvégeztem háziasszonyként, de este a feldíszített fa alá már hulla fáradtan esek be és nem tudom élvezni sem az ajándékokat, sem a gyermekeim örömét és még játszani sincs kedvem... ebben semmi karácsonyos nincs. Tehát megbeszéltük hogy egyszerű krumpli pürét csinálok és halrudacskákat, meg egy kis franciasalátát. Így is volt, a fát már hamarabb feldíszítették a gyerekek apával, így már délután a déli alvás után várhattuk az angyalkát. Mama szobájában énekelgettünk és történetet meséltünk. Noncsinak uncsi volt. Mindig más ment megnézni a fát, hogy jött e már az angyalka. Persze apáék is sorra kerültek.És végül a gyerekek....
Így játszahattunk a gyerekekkel és amennyire csak lehetett, mindenki vidám volt. Gergőnek még nehezen megy az hogy annak is örüljön ami nem volt a listáján... :) Az a baj hogy a listáján tudtunk szerint egy dolog volt ami nem neki való és nem kifizethető... tablet... mert ha hiszitek ha nem az elsős barátainak már van... :( Hát nem akartam elkeseríteni hogy neki nem is lesz még egy jó darabig. Mondtam neki hogy az angyalka és Isten is tudja hogy mi az ami igazán a hasznára van.
Hát remélem hamarosan megtanul ajándékoknak örülni és a legkisebb dolgoknak is örülni.
Én számomra hatalmas meglepetést rejtett a fa. Az én kedvesem vett nekem egy olyan ajándékot amit álmodni sem mertem volna!!! Nem tudom szegény hogyan spórolta ki úgy a pénzünkből hogy én észre sem vettem! :) De ügyesen megoldotta. Nagyon szép ezüst nyakláncot kaptam egy gyönyörű szívvel, aminek az értékénél még nagyobb lett az eszmei értéke. :) Volt régebben is hasonló nyakláncom egy tört félszívvel aminek a párja a kedvesem nyakában van, de azt sajnos el lopták. :( De ez a nyaklánc nem hogy pótolja, hanem minden képzeletemet felül múlja. Igazán a hercegnőjének érezhetem magam, akár hányszor csak ránézek a nyakláncra. :)
Azt hiszem most sikerült nekem is örömet okozni neki, hiszen most igazán nem tudtam milyen ajándéknak örülne és még ő is mondta hogy aminek ő örülne az nem megvehető... egy saját ház, az hogy a család együtt legyünk és szeressük egymást... De végül találtam egy mobiltartó tokot ami bőrből van és arra pirográffal írtam igeverset és kidíszítettem. Úgy láttam hogy nagyon tetszett neki! Egyedi mint Ő . :)
Persze idén is a karácsonyhoz hozzá tartozott Noémi szülinapja, a gyerekek szereplése és voltunk a férjem szüleinél is ahova haza érkeztek a távolra költözött testvérek is. Zsuzsi és Fulvió olaszból és Ági Swédből, valamint a mindig vidám és vicces Anna és Gyula. Nagyon jól éreztük magunkat, finomakat ettünk és a gyerekek is jól elvoltak. Mindenki különleges és csodás ajándékokat kapott. :)
A két ünnep között igyekszünk sokat pihenni, nekem nagyon is furcsa ez a sok "üres járat" és a késői kelés. De nem sokára kezdődnek a szürke hétköznapok, most próbálom ezt élvezni. Nagyon nehéz. És tudom hogy ez rossz. Ha most nem megy a kikapcsolás akkor a 4 gyerek mellett hogy fog... de ezek az aggodalmak majd egy másik bejegyzésbe ...
ÁLDOTT ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!
Így játszahattunk a gyerekekkel és amennyire csak lehetett, mindenki vidám volt. Gergőnek még nehezen megy az hogy annak is örüljön ami nem volt a listáján... :) Az a baj hogy a listáján tudtunk szerint egy dolog volt ami nem neki való és nem kifizethető... tablet... mert ha hiszitek ha nem az elsős barátainak már van... :( Hát nem akartam elkeseríteni hogy neki nem is lesz még egy jó darabig. Mondtam neki hogy az angyalka és Isten is tudja hogy mi az ami igazán a hasznára van.
Hát remélem hamarosan megtanul ajándékoknak örülni és a legkisebb dolgoknak is örülni.
Én számomra hatalmas meglepetést rejtett a fa. Az én kedvesem vett nekem egy olyan ajándékot amit álmodni sem mertem volna!!! Nem tudom szegény hogyan spórolta ki úgy a pénzünkből hogy én észre sem vettem! :) De ügyesen megoldotta. Nagyon szép ezüst nyakláncot kaptam egy gyönyörű szívvel, aminek az értékénél még nagyobb lett az eszmei értéke. :) Volt régebben is hasonló nyakláncom egy tört félszívvel aminek a párja a kedvesem nyakában van, de azt sajnos el lopták. :( De ez a nyaklánc nem hogy pótolja, hanem minden képzeletemet felül múlja. Igazán a hercegnőjének érezhetem magam, akár hányszor csak ránézek a nyakláncra. :)
Azt hiszem most sikerült nekem is örömet okozni neki, hiszen most igazán nem tudtam milyen ajándéknak örülne és még ő is mondta hogy aminek ő örülne az nem megvehető... egy saját ház, az hogy a család együtt legyünk és szeressük egymást... De végül találtam egy mobiltartó tokot ami bőrből van és arra pirográffal írtam igeverset és kidíszítettem. Úgy láttam hogy nagyon tetszett neki! Egyedi mint Ő . :)
Persze idén is a karácsonyhoz hozzá tartozott Noémi szülinapja, a gyerekek szereplése és voltunk a férjem szüleinél is ahova haza érkeztek a távolra költözött testvérek is. Zsuzsi és Fulvió olaszból és Ági Swédből, valamint a mindig vidám és vicces Anna és Gyula. Nagyon jól éreztük magunkat, finomakat ettünk és a gyerekek is jól elvoltak. Mindenki különleges és csodás ajándékokat kapott. :)
A két ünnep között igyekszünk sokat pihenni, nekem nagyon is furcsa ez a sok "üres járat" és a késői kelés. De nem sokára kezdődnek a szürke hétköznapok, most próbálom ezt élvezni. Nagyon nehéz. És tudom hogy ez rossz. Ha most nem megy a kikapcsolás akkor a 4 gyerek mellett hogy fog... de ezek az aggodalmak majd egy másik bejegyzésbe ...
ÁLDOTT ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!
2014. december 19., péntek
A siralom völgyét áldások völgyévé változtatja...
Hálás a szívem. Több dolog miatt is. Bár elromlott a mosogató gép amit összekuporgatott pénzen vettünk tavaj használtan, de Isten áldássá változtatta ezt is. Fel írtam online piacra hogy mosogatót keresek de nagyon olcsón. Tudtam hogy 5000ft-nál erre többet nem tudok szánni, azt is nagyon nehezen... voltak fent szép konyhabútorok, de mind egyben és az meg 30000 alatt nem nagyon volt elérhető. Nekem régi szedett vedett konyhabútorom volt, de hálás voltam érte, mert az egyik részét én a másikat a férjem újjítgatta fel.
Egy ismerősünk rám írt hogy neki van, 3 részből álló konyhabútora 20000-ért. Én mondtam hogy csak a mosogató kellene, de nagyon én most nem tudok ennyi pénzt kifizetni. Azután írt hogy csak vigyük el, majd havi 5000ft-jával kifizetjük! (!!!) Nagyon örültem neki. Nagy nehézségek árán összejött hogy el tudtuk hozni, és amikor a férjem elment érte, azt mondták, hogy köszönik, nem kell több pénz. Elég. A többi ajándék!!!
Soha nem mertem volna álmodni róla hogy ilyen szépséges bútorom lesz. Már csak a csap kell és a szifon hozzá. Igaz csak hideg víz lesz hozzá, de nem baj, örömmel fogom hordani bele a meleg vizet! :)
Amióta gyermekeink vannak sajnos nem volt normális ágyunk a férjemmel amin elfértünk volna. Hálás voltam amikor a spejz helyén (4m x120cm-es) sikerült egy külön hálószobát kialakítani, ahol tudtunk kettesben beszélgetni, ahol apa tévézhet és ahova elvonulhatunk ha betelik a pohár. Úgy alakult hogy egy gyerek heverőt sikerült berakni és mellé hozzá való muffokat. Mivel éjjel fel kell kelni a Noémihez kakaót csinálni, nem aludhattam én az ágyon mert az belül volt és a nagy pocakkal nem tudtam átmászni a Kedvesemen hogy szaladjak az éjjel felharsanó "Anya! Kakaó!' kiáltásra. Így úgy alakult hogy a muffokon aludtam. Mivel már nagyon nagy a pocakom így egyre rosszabb és kényelmetlenebb volt, de ragaszkodtam ahhoz hogy az én Kedvesem mellett aludjak, habár a gyerekek mellett is lett volna hely. A lényeg hogy ezt is megoldotta Isten! Kiírtam hogy 120-as ágyat keresek. És rövidesen kaptam választ, hogy van egy régi kihúzhatós rekamil, ami 100cm kihúzva.Az ilyeneket 20-ért szokták minimum adni, de ez a srác azt mondta 5000-ért elvihetjük mert nekik csak aggat, de a fotelt is hozzuk már el hozzá mert neki az nem kell. Nagyon szupi. Barna színű és össze lehet csukni. Van ágyneműtartója és puha rugós. Bár nem nagy a helyünk rajta, de végre kényelmesen alhatok a pocakommal!
Valamiért úgy alakult hogy hiába hogy Noémi a 3. gyermekünk, mindig csak szedett-vedett használt baba kocsiaink voltak. Sokszor szégyenkezve toltam végig a gyerekeket a városon látva, hogy nálam szegényebbeknek is jut a szép modern babakocsikból, de nekem nem ad az Isten! Sokat imádkoztam érte hogy adjon egy lehetőséget, végül megfogadtam ha megszületik a negyedik gyermekünk, bizony én veszek egy babakocsit. Noémi többször elázott az esernyő babakocsiba, azt sem tudtam már hogy hogyan takargassam... De erre is megjött a válasz. A védőnő szólt hogy valaki szeretné oda adni a babakocsiját, de szeretné tudni hogy jó helyre kerül. Vártunk egy hónapot, és semmi válasz. Végül Laci már majdnem vett egy babakocsit, amire azt mondtam hogy nem akarok megint hibákat kijavítani, varrogatni és nem is tűnik olyan könnyen kezelhetőnek. Másnap, felhívott az az anyuka aki ajándékba akarta adni az ő kocsijukat. Amikor elküldte a képet, azt hittem lefordulok a székről....
Tudjátok, ennyi csoda után reménykedem benne, hogy Isten nem hagy cserben minket és ha az az Ő akarata akkor sikerül találnunk albérletet vagy egy házat, amit később ha takarékoskodtunk esetleg még a miénk is lehet. Ahol elfér a kiságy a 4. gyermekünk számára. Ahol elférek a fürdőszobában akkor is ha két gyereket fürdetek egyszerre, ahol van hova elvonulnia a Gergőnek tanulni és a Noémi nem firkál bele a füzetébe, ahol a Krisztián bátran legózhat, nem kell a Noémi elöl menekülnie, és ahol egy reggeli készülődésnél elférünk a konyhában... Már feladtam mindent és azt mondtam az én Istenemnek: Megelégszem, majd megleszünk valahogy...mások rosszabb körülmények között élnek... és ma reggel a Mai igében egy furcsa ige újra felzaklatta a vágyaimat, a szívemet:
'Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi az oltáraidnál... ' (Zsoltárok 84:3)
Ezt a csodát még várom.. mert ez csoda lenne, ha én a 4. gyermekemet már egy másik házba vihetném, egy másik otthonba... ami a miénk... az otthonunk a mi fészkünk... Isten nem hagyott még cserben soha... talán most sem fog! :)
A másik dolog hogy sokat változtunk a pénzügyek kezelésében. Én ki rakom borítékokba a pénzt amit kapok: Gery suli, Kiki ovi-néptánc, Noncsi pelus, Gyógyszer, Kaja 1.hét, Kaja 2. hét, Kaja 3.hét, Kaja 4. hét.... Nagyon bejött mert így mindig meg volt mindenre, biztosan nem költöttem olyan pénzt amit nem kellett volna. Megbeszéltük hogy az ajándékok nem a kajapénzből fognak menni, de mivel én vettem meg ezért úgy voltam vele, majd a Laci kártyájáról visszaraktuk. Nagy örömmel vettem meg az ajándékokat egy ilyen borítékos pénzből, viszont amikor a kajára akartam kivenni rá kellett jönnöm hogy sajnos a 4. heti borítékból vettem az ajándékokat és Karácsonyi kajára és hónap végére már semmi sem maradt... Rossz érzés volt,mert figyelmetlen voltam. Bár nagyon nagyon olcsó apróságokat vettem csak ajándéknak, de hát nagy a család... 22fő... Na mindegy. Most ez is ima téma, hogy valahogy csak tudjak venni ennivalókhoz való dolgokat. Amint ezen pityeregtem, hogy hogyan ronthattam el ennyire és hogyan fogom ezt kijavítani Ezt az igét olvastam a fűszertartón:
"Ne aggódjatok! Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté 6: 26)
Tehát próbálok nem aggódni.
Itt vannak az én nagy ajándékaim karácsonyra!
Szeretem Őket!!!!!
Szeretem Istent!!!
Sok áldást! Sok bizonyságot! Sok hitet! Sok reményt!
Judit
Egy ismerősünk rám írt hogy neki van, 3 részből álló konyhabútora 20000-ért. Én mondtam hogy csak a mosogató kellene, de nagyon én most nem tudok ennyi pénzt kifizetni. Azután írt hogy csak vigyük el, majd havi 5000ft-jával kifizetjük! (!!!) Nagyon örültem neki. Nagy nehézségek árán összejött hogy el tudtuk hozni, és amikor a férjem elment érte, azt mondták, hogy köszönik, nem kell több pénz. Elég. A többi ajándék!!!
Amióta gyermekeink vannak sajnos nem volt normális ágyunk a férjemmel amin elfértünk volna. Hálás voltam amikor a spejz helyén (4m x120cm-es) sikerült egy külön hálószobát kialakítani, ahol tudtunk kettesben beszélgetni, ahol apa tévézhet és ahova elvonulhatunk ha betelik a pohár. Úgy alakult hogy egy gyerek heverőt sikerült berakni és mellé hozzá való muffokat. Mivel éjjel fel kell kelni a Noémihez kakaót csinálni, nem aludhattam én az ágyon mert az belül volt és a nagy pocakkal nem tudtam átmászni a Kedvesemen hogy szaladjak az éjjel felharsanó "Anya! Kakaó!' kiáltásra. Így úgy alakult hogy a muffokon aludtam. Mivel már nagyon nagy a pocakom így egyre rosszabb és kényelmetlenebb volt, de ragaszkodtam ahhoz hogy az én Kedvesem mellett aludjak, habár a gyerekek mellett is lett volna hely. A lényeg hogy ezt is megoldotta Isten! Kiírtam hogy 120-as ágyat keresek. És rövidesen kaptam választ, hogy van egy régi kihúzhatós rekamil, ami 100cm kihúzva.Az ilyeneket 20-ért szokták minimum adni, de ez a srác azt mondta 5000-ért elvihetjük mert nekik csak aggat, de a fotelt is hozzuk már el hozzá mert neki az nem kell. Nagyon szupi. Barna színű és össze lehet csukni. Van ágyneműtartója és puha rugós. Bár nem nagy a helyünk rajta, de végre kényelmesen alhatok a pocakommal!
Valamiért úgy alakult hogy hiába hogy Noémi a 3. gyermekünk, mindig csak szedett-vedett használt baba kocsiaink voltak. Sokszor szégyenkezve toltam végig a gyerekeket a városon látva, hogy nálam szegényebbeknek is jut a szép modern babakocsikból, de nekem nem ad az Isten! Sokat imádkoztam érte hogy adjon egy lehetőséget, végül megfogadtam ha megszületik a negyedik gyermekünk, bizony én veszek egy babakocsit. Noémi többször elázott az esernyő babakocsiba, azt sem tudtam már hogy hogyan takargassam... De erre is megjött a válasz. A védőnő szólt hogy valaki szeretné oda adni a babakocsiját, de szeretné tudni hogy jó helyre kerül. Vártunk egy hónapot, és semmi válasz. Végül Laci már majdnem vett egy babakocsit, amire azt mondtam hogy nem akarok megint hibákat kijavítani, varrogatni és nem is tűnik olyan könnyen kezelhetőnek. Másnap, felhívott az az anyuka aki ajándékba akarta adni az ő kocsijukat. Amikor elküldte a képet, azt hittem lefordulok a székről....
Tudjátok, ennyi csoda után reménykedem benne, hogy Isten nem hagy cserben minket és ha az az Ő akarata akkor sikerül találnunk albérletet vagy egy házat, amit később ha takarékoskodtunk esetleg még a miénk is lehet. Ahol elfér a kiságy a 4. gyermekünk számára. Ahol elférek a fürdőszobában akkor is ha két gyereket fürdetek egyszerre, ahol van hova elvonulnia a Gergőnek tanulni és a Noémi nem firkál bele a füzetébe, ahol a Krisztián bátran legózhat, nem kell a Noémi elöl menekülnie, és ahol egy reggeli készülődésnél elférünk a konyhában... Már feladtam mindent és azt mondtam az én Istenemnek: Megelégszem, majd megleszünk valahogy...mások rosszabb körülmények között élnek... és ma reggel a Mai igében egy furcsa ige újra felzaklatta a vágyaimat, a szívemet:
'Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi az oltáraidnál... ' (Zsoltárok 84:3)
Ezt a csodát még várom.. mert ez csoda lenne, ha én a 4. gyermekemet már egy másik házba vihetném, egy másik otthonba... ami a miénk... az otthonunk a mi fészkünk... Isten nem hagyott még cserben soha... talán most sem fog! :)
A másik dolog hogy sokat változtunk a pénzügyek kezelésében. Én ki rakom borítékokba a pénzt amit kapok: Gery suli, Kiki ovi-néptánc, Noncsi pelus, Gyógyszer, Kaja 1.hét, Kaja 2. hét, Kaja 3.hét, Kaja 4. hét.... Nagyon bejött mert így mindig meg volt mindenre, biztosan nem költöttem olyan pénzt amit nem kellett volna. Megbeszéltük hogy az ajándékok nem a kajapénzből fognak menni, de mivel én vettem meg ezért úgy voltam vele, majd a Laci kártyájáról visszaraktuk. Nagy örömmel vettem meg az ajándékokat egy ilyen borítékos pénzből, viszont amikor a kajára akartam kivenni rá kellett jönnöm hogy sajnos a 4. heti borítékból vettem az ajándékokat és Karácsonyi kajára és hónap végére már semmi sem maradt... Rossz érzés volt,mert figyelmetlen voltam. Bár nagyon nagyon olcsó apróságokat vettem csak ajándéknak, de hát nagy a család... 22fő... Na mindegy. Most ez is ima téma, hogy valahogy csak tudjak venni ennivalókhoz való dolgokat. Amint ezen pityeregtem, hogy hogyan ronthattam el ennyire és hogyan fogom ezt kijavítani Ezt az igét olvastam a fűszertartón:
"Ne aggódjatok! Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté 6: 26)
Tehát próbálok nem aggódni.
Itt vannak az én nagy ajándékaim karácsonyra!
Szeretem Őket!!!!!
Szeretem Istent!!!
Sok áldást! Sok bizonyságot! Sok hitet! Sok reményt!
Judit
2014. december 7., vasárnap
A régi elmúlt és ime újjá lesz minden...
Sokszor eszembe jut hogy milyen voltam gyereknek, tininek. Hogy milyen életem volt, és milyen életem lenne most ha nem Ismertem volna meg Istent. Most kegyelemben élek. Van egy csodálatos férjem, aki nem iszik, nem dohányzik, annyit dolgozik hogy a családdal is lehessen, nem kárhoztat semmiért ha elrontok valamit, nem káromkodik, nagyon szereti a gyermekeit és engem, hűséges hozzám még gondolatban is és ami a legfontosabb, hogy szereti és szolgálja Istent. Ha régen azt mondják ilyen férjem lesz, jót nevettem volna és azt mondtam volna hogy ilyen nem létezik. De volt egy pont, ahol Isten azt kérte hogy válasszak.
Miután apukám öngyilkos lett, volt lehetőségem megtérni és közel kerülni Istenhez 16 évesen. Kollégista voltam jó messze a 'kontrolltól'. Igyekeztem Istennel maradni, de nem keresztény szobatársakkal, keresztény barátok nélkül nem nagyon ment. Inkább kezdett kettős életem kialakulni... pedig tudtam honnan mentett ki Isten. Lett egy nem keresztény barátom. Nagyon jól megértettük egymást. Mégis egy idő után ő már többet akart mint a kezemet fogni. Egyszer kétszer, eltereltem ügyesen a témát, mégis egy este tudtam választanom kell... Mert ha a barátot választom és lefekszem vele, akkor annyi a testi tisztaságnak és onnantól valószínűleg nehezebb lesz bűntelenül élni... Tehát Isten, vagy ez a fiu akivel annyira szerelmesek vagyunk.
Erősebb volt az Isten felé érzett szerelmem. Könnyek között mondtam Istennek, hogy tudom hogy választanom kell és én Őt választom, de cserébe adjon nekem egy olyan férjet aki jó képű és nagyon nagyon szeret!!! Nem gondoltam hogy ebbe a szóba " szeret" igazából minden beletartozik. Tehát szakítottam azzal a fiúval, és mondtam neki hogy ne kérje hogy megmagyarázzam, de remélem hogy hamarjában talál majd valaki mást aki hozzá való.
A szakítás után kb. fél évre megismerhettem Lacit. Aki annyira nagyon szeretett engem, hogy két évig "csak" udvarolt és egymást segítve sikerült tisztán megélnünk az udvarlást.
Azóta is hálás vagyok azért a döntésemért. Hálás vagyok , hogy Isten kimunkálta bennem először a szerelmet Ő felé, azután megadta azt aki igazán szeret engem. Csodás férj, apa és a legjobb barátom akire mindig számíthatok. Csak reménykedem benne hogy Isten megengedi hogy hosszú életünk legyen együtt és felnevelhessük a gyermekeinket és boldogan éljünk még öreg korunkban is egymás mellett. Ha csak addig nem jön vissza az Úr Jézus! :)
Iszonyatos gyerekkorom után az én gyermekeimnek most megadhatom hogy boldog gyerekkoruk lehet, ahol anyáék nem kiabálnak és verekednek egymással, ahol nem kell félni a holnaptól, ahol nem bántalmazzák szexuálisan, ahol nem káromkodnak és nem dohányfüstben kell kelniük és feküdniük. Nagyon mérges is vagyok amikor nem értékelik ezt hanem teljesen normálisnak tartják... aztán rájövök hogy nem tudhatják milyen a "másmilyen élet". Próbálok mesélni nekik arrol hogy ma már nem ez a természetes egy családban és az sem természetes hogy anya meg apa együtt vannak... de nem értik. Nem baj. De boldognak kellene lenniük és nem mindig azok mert arra néznek mi az ami "nincs".
Nem rég én is erre jöttem rá. Keveset nézek oda vissza, ahonnan Isten megmentett ez miatt már nem is értékelem sokszor azt ami "van" csak azért nyavajgok ami "nincs".
Változnom kell, ahhoz hogy megelégedett keresztény nő legyek. Szeretnék elégedett lenni és boldog! Minden adott hozzá, csak a szívemet kellene más felé fordítani és végre fel kell fognom hogy a "régi elmúlt és újjá lett minden"!!
Mára ennyit... egyébként iszonyatos próbákban vagyunk most, de remélem segítenek ezek a dolgok ahhoz hogy közelebb kerüljek Istenhez! :)
2014. december 1., hétfő
2014. november 26., szerda
" Meglankadnak, még a legjobbak is... "
Igen. Egy csöppet meglankadtam és egy csöppet elkeseredtem, talán még el is tanácstalanodtam...
Az utóbbi hónapokban volt alkalmam megtapasztalni azt hogy milyen nagy felelőség a nekünk adott családról gondoskodni...
Istennek hála, már 22hetes a kis pocaklakó Eszterkénk, Noémi karácsonykor lesz 2 éves és kész csoda gyerek, már két szavas mondatokat mond és tökéletesen kommunikál. Krisztián nagyon jól hasznosítja a néptáncon tanultakat focin is, jó ütemérzékének köszönhetően nagyon jó kapus. Gery szereti az iskolát és a tanítónéniét is, gyönyörűen ír, szereti a németet és nagyon jó feje van a számoláshoz! Szóval Isten eme ajándékai nagyon jól működnek az életünkben.
A roma missziós gyerek klubbok megszüntek. Nem hozták el a gyerekeket sajnos. Meg sok ellen munkásunk is volt... na mindegy. Becsatlakoztunk vagyis igyekszünk becsatlakozni a gyülekezet gyermekmunkájába. Furcsa nagyon hogy a nagy pörgésből (heti 1 alkalom a 22 roma gyerekkel) csak havonta egyszer vagyunk szolgálatban. Nagyon hiányzik. Talán ennek is köszönhető hogy nem bírtam ki hogy valamit ne csináljak és csináltam egy kézműves estet nőknek a gyüliben. Ami jól sikerült, Isten segítségével.
Sokszor adjuk az utolsó pénzünket Isten munkájára, vagy állítjuk Isten szolgálatába. Bár a tizedet nem adjuk rendszeresen, de sokat adakozunk más módokon.
Most hogy jön a negyedik gyermekünk, nagyon kinőttük már a házat ahol anyukámmal lakunk. Ő is sokat eltűrt már nekünk... idejét látjuk hogy váltsunk. Szerettünk volna hozzá építeni, de annyiba kerülne a réginek a feljavításával együtt mint venni egy másikat bent a városban. Mindamellett önerő kell hozzá, nem kevés. Akkor gondoltuk veszünk bent házat, hitelből...de csak csalások árán tudtuk volna megtenni... ezt nem akartuk meglépni. Nem akartunk hazudni azért hogy házhoz jussunk. Nem akartunk Istentelen házat... Most marad az albérlet keresése bent a városban.... az idő telik... a pocak növekszik... az ajtók bezáródnak... spórolt pénzünk nincs... nem látom a kiutat. Nem tudom hogy én vagyok e elégedetlen, ha egy másik helyre vágyom világrahozni a kislányomat, vagy természetes hogy a legjobbat szeretném...
Szeretnék egy saját hálószobát a férjemmel és egy rendes ágyat ahol mind a ketten elférünk... szeretném a piciket külön tenni a két nagyfiútól, hogy kipihenten ébredhessenek reggel...
Igyekszem hálát adni minden jóért. Igyekszem nem elkeseredni és nem elégedetlennek lenni. Igyekszem dicsőíteni és imádkozni. Igyekszem a férjemet bíztatni hogy nem ő rontotta el... igyexem...
Ehhez csak Isten adhat erőt... csak ő adhat megoldást... nem akarom elengedni soha a kezét!
Az utóbbi hónapokban volt alkalmam megtapasztalni azt hogy milyen nagy felelőség a nekünk adott családról gondoskodni...
Istennek hála, már 22hetes a kis pocaklakó Eszterkénk, Noémi karácsonykor lesz 2 éves és kész csoda gyerek, már két szavas mondatokat mond és tökéletesen kommunikál. Krisztián nagyon jól hasznosítja a néptáncon tanultakat focin is, jó ütemérzékének köszönhetően nagyon jó kapus. Gery szereti az iskolát és a tanítónéniét is, gyönyörűen ír, szereti a németet és nagyon jó feje van a számoláshoz! Szóval Isten eme ajándékai nagyon jól működnek az életünkben.
A roma missziós gyerek klubbok megszüntek. Nem hozták el a gyerekeket sajnos. Meg sok ellen munkásunk is volt... na mindegy. Becsatlakoztunk vagyis igyekszünk becsatlakozni a gyülekezet gyermekmunkájába. Furcsa nagyon hogy a nagy pörgésből (heti 1 alkalom a 22 roma gyerekkel) csak havonta egyszer vagyunk szolgálatban. Nagyon hiányzik. Talán ennek is köszönhető hogy nem bírtam ki hogy valamit ne csináljak és csináltam egy kézműves estet nőknek a gyüliben. Ami jól sikerült, Isten segítségével.
Sokszor adjuk az utolsó pénzünket Isten munkájára, vagy állítjuk Isten szolgálatába. Bár a tizedet nem adjuk rendszeresen, de sokat adakozunk más módokon.
Most hogy jön a negyedik gyermekünk, nagyon kinőttük már a házat ahol anyukámmal lakunk. Ő is sokat eltűrt már nekünk... idejét látjuk hogy váltsunk. Szerettünk volna hozzá építeni, de annyiba kerülne a réginek a feljavításával együtt mint venni egy másikat bent a városban. Mindamellett önerő kell hozzá, nem kevés. Akkor gondoltuk veszünk bent házat, hitelből...de csak csalások árán tudtuk volna megtenni... ezt nem akartuk meglépni. Nem akartunk hazudni azért hogy házhoz jussunk. Nem akartunk Istentelen házat... Most marad az albérlet keresése bent a városban.... az idő telik... a pocak növekszik... az ajtók bezáródnak... spórolt pénzünk nincs... nem látom a kiutat. Nem tudom hogy én vagyok e elégedetlen, ha egy másik helyre vágyom világrahozni a kislányomat, vagy természetes hogy a legjobbat szeretném...
Szeretnék egy saját hálószobát a férjemmel és egy rendes ágyat ahol mind a ketten elférünk... szeretném a piciket külön tenni a két nagyfiútól, hogy kipihenten ébredhessenek reggel...
Igyekszem hálát adni minden jóért. Igyekszem nem elkeseredni és nem elégedetlennek lenni. Igyekszem dicsőíteni és imádkozni. Igyekszem a férjemet bíztatni hogy nem ő rontotta el... igyexem...
Ehhez csak Isten adhat erőt... csak ő adhat megoldást... nem akarom elengedni soha a kezét!
2014. október 21., kedd
Lassíts anyu...
Mostanában olyan gyorsan eltelnek a napok és hetek. Egyik nap vasárnap van és tervezem a következő hetet aztán hirtelen már megint vasárnap van és a vasárnapi ebédet csinálom... nagyon nagy a pörgés és csak a szédülés van...
Sokan kérdezik: Hogy bírod hárommal?? És sokan utólag veszik észre hogy "ott" van a negyedik. Akkor általában felteszik a kezüket és megkérdezik: Ez komoly? Hogy akarjátok felnevelni?
A válasz hasonló Hitből és Szeretetből. És hallom a gondolataikat: Abból nem laknak jól...
Igen nem élünk fényűzően, nincs szép házunk, de most van hol laknunk és reményünk van arra hogy Isten megadja hogy saját házunk is lehessen. Van autónk ami decembertől hivatalosan is a miénk lesz. Az ételünk és ruházatunk megvan. A házasságunk nagyon jónak mondható. Nincs maradandó betegségünk. Van állandó gyülekezetünk egy megbízható pásztorral. Vannak barátaink és a gyerekeinknek is van sok barátjuk. Mégis mi az amiért aggódnom kellene vagy amiért félnem kellene? Sokan, nagyon sokan vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi. Nem vagyok hajlandó félni ettől hogy a gyerekeimet hogyan fogom felnevelni! Nem csak rajtam múlik!
Mostanában nagyon fáradékony vagyok, lehet ez a terhesség miatt is, de lehet ez amiatt is hogy soha nem érek a munkáim végére. Nagyon ideges és ingerlékeny voltam a napokban ez miatt. Nem hiszem el hogy a szennyes nem ürül ki, hogy nincs rend soha igazán, hogy sosem pihenhetek le úgy hogy minden készen van.
Aztán elkezdtem összeírni a tennivalóimat egy napra... :)
Ránéztem a listára és elmosolyodtam... ez lehetetlen! De a legnagyobb erőráfordítással neki láttam... persze nem tudtam megcsinálni... :) Azóta megnyugodtam. :) Tudományosan is bebizonyítottam magamnak gyakorlati módon, hogy amit az anyáktól mi anyák elvárunk az igazából lehetetlen... és ez csak a ház körüli dolgok és nincs benne a gyermekeink lelki nevelése...sem a férjünkkel való áhitat vagy közös imádkozás... :)
A nagy pörgésben érdemes megállni néha és lelassítani, átértékelni, hogy mi is az a feladat amit Isten elsőként ránk bízott és a többit is fontossági sorrendbe kellene rakni...
Felszólítalak kedves olvasó hogy ne ess kétségbe, ha nincs kész nap végén minden munkád... akkor ess kétségbe ha ma nem ölelted gyermeked, ha nem simogattad meg és nem közölted vele hogy milyen fontos Ő neked és milyen fontos Ő Istennek! Ezek a legfontosabbak... Ha a további sorrend is érdekel az életemben akkor kommenteljetek!:)
Sok áldást!
Puszi
Judit
Sokan kérdezik: Hogy bírod hárommal?? És sokan utólag veszik észre hogy "ott" van a negyedik. Akkor általában felteszik a kezüket és megkérdezik: Ez komoly? Hogy akarjátok felnevelni?
A válasz hasonló Hitből és Szeretetből. És hallom a gondolataikat: Abból nem laknak jól...
Igen nem élünk fényűzően, nincs szép házunk, de most van hol laknunk és reményünk van arra hogy Isten megadja hogy saját házunk is lehessen. Van autónk ami decembertől hivatalosan is a miénk lesz. Az ételünk és ruházatunk megvan. A házasságunk nagyon jónak mondható. Nincs maradandó betegségünk. Van állandó gyülekezetünk egy megbízható pásztorral. Vannak barátaink és a gyerekeinknek is van sok barátjuk. Mégis mi az amiért aggódnom kellene vagy amiért félnem kellene? Sokan, nagyon sokan vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi. Nem vagyok hajlandó félni ettől hogy a gyerekeimet hogyan fogom felnevelni! Nem csak rajtam múlik!
Mostanában nagyon fáradékony vagyok, lehet ez a terhesség miatt is, de lehet ez amiatt is hogy soha nem érek a munkáim végére. Nagyon ideges és ingerlékeny voltam a napokban ez miatt. Nem hiszem el hogy a szennyes nem ürül ki, hogy nincs rend soha igazán, hogy sosem pihenhetek le úgy hogy minden készen van.
Aztán elkezdtem összeírni a tennivalóimat egy napra... :)
Ránéztem a listára és elmosolyodtam... ez lehetetlen! De a legnagyobb erőráfordítással neki láttam... persze nem tudtam megcsinálni... :) Azóta megnyugodtam. :) Tudományosan is bebizonyítottam magamnak gyakorlati módon, hogy amit az anyáktól mi anyák elvárunk az igazából lehetetlen... és ez csak a ház körüli dolgok és nincs benne a gyermekeink lelki nevelése...sem a férjünkkel való áhitat vagy közös imádkozás... :)
A nagy pörgésben érdemes megállni néha és lelassítani, átértékelni, hogy mi is az a feladat amit Isten elsőként ránk bízott és a többit is fontossági sorrendbe kellene rakni...
Felszólítalak kedves olvasó hogy ne ess kétségbe, ha nincs kész nap végén minden munkád... akkor ess kétségbe ha ma nem ölelted gyermeked, ha nem simogattad meg és nem közölted vele hogy milyen fontos Ő neked és milyen fontos Ő Istennek! Ezek a legfontosabbak... Ha a további sorrend is érdekel az életemben akkor kommenteljetek!:)
Sok áldást!
Puszi
Judit
2014. július 7., hétfő
Új utakon 2. Egyszer lent, egyszer fent...
Nagyon durva hogy márciusban volt az utolsó bejegyzésem és ti mégis kitartóan látogatjátok a blogot! Köszönöm!
Hát a három gyerek az három gyerek... hihetetlenül eltünt minden időérzékem. Amióta Noémi megtanult járni egyszerűen felpörögtek a napok. Nincs időm már gép elé ülni, csak a telefonomon megnézem van e üzenetem és ennyi. :( Szomorú ez... Régebben naponta 1-2 órát tudtam a gép előtt ülni, de most csak ha hajnalban kerek akkor van rá mód. Most úgy döntöttem, hogy a Keresztény Nők és a Keresztény Anyák facebook-os oldalak szerkesztését is felajánlom másnak. Nincs rá időm. Így hogy nem gépezek, a háztartást picit jobban rendben tudom tartani, de magán időm így sincs. Sajnos még a férjemmel sem nagyon töltünk magán időt. A Noémi nem tűri hogy gép előtt legyek mert azonnal elkezdi a gépet ütni és belenyúlni, a fiuk meg furcsa módon pont akkor veszekednek amikor gép előtt vagyok. Így ha el szeretném kerülni a plusz feszültséget, akkor vagyok gép előtt ha ők nem látják. Talán teljesen érthető, hogy igénylik anyukájukat, akinek így sincs sosem ideje... :(
Elolvastam az utóbbi bizonyságomat. http://keresztenyanya.blogspot.hu/2014/03/uj-utakon-anyagiak-es-gyerek-neveles.html
Egyébb változásokról is igértem, hogy írok. Ez a szolgálat. Akkor még nem volt teljesen kiforrva és még most sincs vége. Isten valami újat tervez, de még nem látjuk mit...
Roma női imaórát átvette egy nagyon kedves idősebb nő akinek több szabad ideje volt mint nekem. Sokkal minőségibb időt tud a roma nők között tölteni.
A roma gyerekklubb mint olyan megszünt. Több támadás is ért minket és a gyermekek sem jöttek utóbbjára csak 3-4-en. Mindenki mondott mindent hogy miért nem jönnek és hogy ki tiltja nekik... szóval már nem tartjuk. Áthelyeztük a gyerekklubbot a városba egy mindenki által elérhető helyre a Humán Szolgáltató Központba. Hirdettük és hirdetjük, de áprilisi megnyitó óta csak 2x vagy 3x voltak a gyerekek 3fő felett. Sokszor megyünk úgy hogy csak mi vagyunk... :( Volt hogy csak a mi gyerekeink voltak, és kérték hogy nekik is tartsuk meg.. nagyon megható és megindító volt. Nem tudom meddig tartunk ki és hogy Isten ebből mit hoz ki.
Sokan mondják hogy mennyire jó ötlet és milyen szupi, de még sem jönnek.. :(
Hát a három gyerek az három gyerek... hihetetlenül eltünt minden időérzékem. Amióta Noémi megtanult járni egyszerűen felpörögtek a napok. Nincs időm már gép elé ülni, csak a telefonomon megnézem van e üzenetem és ennyi. :( Szomorú ez... Régebben naponta 1-2 órát tudtam a gép előtt ülni, de most csak ha hajnalban kerek akkor van rá mód. Most úgy döntöttem, hogy a Keresztény Nők és a Keresztény Anyák facebook-os oldalak szerkesztését is felajánlom másnak. Nincs rá időm. Így hogy nem gépezek, a háztartást picit jobban rendben tudom tartani, de magán időm így sincs. Sajnos még a férjemmel sem nagyon töltünk magán időt. A Noémi nem tűri hogy gép előtt legyek mert azonnal elkezdi a gépet ütni és belenyúlni, a fiuk meg furcsa módon pont akkor veszekednek amikor gép előtt vagyok. Így ha el szeretném kerülni a plusz feszültséget, akkor vagyok gép előtt ha ők nem látják. Talán teljesen érthető, hogy igénylik anyukájukat, akinek így sincs sosem ideje... :(
Elolvastam az utóbbi bizonyságomat. http://keresztenyanya.blogspot.hu/2014/03/uj-utakon-anyagiak-es-gyerek-neveles.html
Egyébb változásokról is igértem, hogy írok. Ez a szolgálat. Akkor még nem volt teljesen kiforrva és még most sincs vége. Isten valami újat tervez, de még nem látjuk mit...
Roma női imaórát átvette egy nagyon kedves idősebb nő akinek több szabad ideje volt mint nekem. Sokkal minőségibb időt tud a roma nők között tölteni.
A roma gyerekklubb mint olyan megszünt. Több támadás is ért minket és a gyermekek sem jöttek utóbbjára csak 3-4-en. Mindenki mondott mindent hogy miért nem jönnek és hogy ki tiltja nekik... szóval már nem tartjuk. Áthelyeztük a gyerekklubbot a városba egy mindenki által elérhető helyre a Humán Szolgáltató Központba. Hirdettük és hirdetjük, de áprilisi megnyitó óta csak 2x vagy 3x voltak a gyerekek 3fő felett. Sokszor megyünk úgy hogy csak mi vagyunk... :( Volt hogy csak a mi gyerekeink voltak, és kérték hogy nekik is tartsuk meg.. nagyon megható és megindító volt. Nem tudom meddig tartunk ki és hogy Isten ebből mit hoz ki.
Sokan mondják hogy mennyire jó ötlet és milyen szupi, de még sem jönnek.. :(
Ez miért nem kell senkinek? Gondoltam arra is hogy azt hiszik hogy ez még mindig csak a roma gyerekeknek szól, pedig már régen nem. Mindenki számára megnyitottuk. Hozzászólásban szívesen fogadok jó tanácsokat.
Tehát érezzük hogy Isten újat tervez, még nem tudjuk mit.
Hálás vagyok sok mindenért. Isten megtartotta a kislányom életét. A drágám simán kitesz két fiút, és minden lében két kanál. Folyamatosan figyelni kell rá. Sajnos, egy véletlen folytán olyat ivott amit nem kellett volna, hajfesték oldószert. Ijedelem, rohammentő, elutasítás, lenézés, Szegedi klinika, intenzív osztály, műtő, gyomortükrözés altatásban, három napig evés és ivás nélkül, egy hétig a kórházban. Hősiesen tűrt mindent, én többet sírtam mint ő. Hozzá teszem minden vegyszer el van pakolva, ezt az egyet éppen használtuk és megtalálta a pillanatot amikor hátat fordítottam.. :( Senkinek nem kívánom azt az egy hetet!!!
Hálás vagyok mert elmehettünk egy hátasság gondozó hétvégére Sikondára egy wellness hotelbe. Sokat épült és változott a házasságunk. Nagy elhatározásokat tettünk. Most rengeteget formálódott sok mindenről a véleményünk.
Ezek után megint kórház jött... :( Gergőt tüdőgyulladás gyanuval vittük halasra teljesen tüntementesen. Minden eredménye jó volt, csak a hallgatózási eredménye nem.. 1 napot voltam én bent vele, majd apa mondta hogy ő nem bír itthon a kicsikkel és hogy Noémi teljesen kifordult magából hogy anya nincs.Ezért cseréltünk, apa ment be és én jöttem haza helyt állni. Nem jutottak semmire az orvosok, csak hogy hörgő gyulladás. Napi 5x kell inhalálni, két féle puffot használni, antibiotikum és immunerősítő. Ezek miatt és a kórházasdik, valamint apa táppénze miatt kb. 60 000ft-unk bánta ezeket. Így most nem mehetünk a sport táborba sem. Egy jó barátunk felajánlotta hogy ad pénzt csak menjünk el. De megfogadtuk hogy nem kérünk kölcsön csak ha nagyon szorít a helyzet, de szórakozásra végképpen nem..
A Gery kórházban létéhez hozzátartozik az is hogy azon a héten volt a Gyerekhét itt a Filadelfia otthonban, ahol nagyon fontos feladatokat vállaltunk. Csináltuk ahogy bírtuk, mikor Laci nem volt akkor csináltam én amit tudtam, meg itthon is a háztartást. Anyukám fel is tette a kérdést: Fontosabb a szolgálat mint a családod? Maradj itthon, igazán beláthatják hogy most nem vagy olyan helyzetben hogy ott is helyt állj.
És igaza is volt. Nem várták el... az emberek... de éreztem, habár Isten sem várja el, de én meg teszem a magamét, a többi az Ő áldásain múlik..
Isten áldása az is hogy sikerült az udvart fejleszteni! Igyekszünk házunkat és udvarunkat Isten dicsőségére formálni. Valamint nagyon szeretnénk ha minnél több testvért fogadhatnánk vendégségben itt nállunk. Hogy a mi házunk és udvarunk itt az erdő szélén a béke szigete lehessen másoknak. :)
Áldott napot mindenkinek!
Várom a hozzászólásokat!
Judit
2014. június 28., szombat
Változni... mindig változni...
Régóta gondolkodom arról, hogy facebook helyett inkább ide kellene a képeket és az egyéb dolgokat megosztani. Ezt a blogot csak az látja, aki tudatosan ezt akarja megnyitni és megnézni. Amit facebookon osztok meg azt meg az is látja aki nem akarja... Mostanában amióta okos telefonom van, onnan facebook-ozok, a laptopot nagyon ritkán veszem elő. Ez az oka hogy mostanában ide sem írtam és sajnos a Keresztény nők vagy a Keresztény Édesanyák facebook-os oldalra sem írtam.. :( Érzem hogy nem jó ez így és hogy változtatnom kell. A gyermekeim nem tolerálják ha anya gépezik és nem is várhatom el hogy ezt ők jó szemmel nézzék. Így csak akkor tudok gép elé ülni ha alszanak... de akkor meg az elmaradt munkáimat kellene pótolnom és a férjemmel lenni.
Nagyon nem megy a fontossági sorrend felállítása az életemben, az időbeosztás pedig katasztrofális..
Most a hétvégén egy házasság építő tanfolyamon voltunk a férjemmel és a gyerekekkel egy welnes szállodában Sikondán. Napi 8óra szigorú tanfolyam volt és a maradék időben pedig fürcsi és egyebek. Amíg a tanfolyam tartott a gyerekeinkre vigyáztak, így zavartalanul lehetett figyelni. Sok mindent tanultunk ebből a tanfolyamból de még többet a személyes beszélgetésekből a férjemmel. :) Isten csodálatosan vezette a beszélgetéseinket. És rájöttünk, bár nagyon elégedettek vagyunk a házasságunkkal de nagyon szükségünk van egymásra és Isten állandó vezetésére, arra nézve milyen döntéseket hozzunk.
Nagyon nem megy a fontossági sorrend felállítása az életemben, az időbeosztás pedig katasztrofális..
Most a hétvégén egy házasság építő tanfolyamon voltunk a férjemmel és a gyerekekkel egy welnes szállodában Sikondán. Napi 8óra szigorú tanfolyam volt és a maradék időben pedig fürcsi és egyebek. Amíg a tanfolyam tartott a gyerekeinkre vigyáztak, így zavartalanul lehetett figyelni. Sok mindent tanultunk ebből a tanfolyamból de még többet a személyes beszélgetésekből a férjemmel. :) Isten csodálatosan vezette a beszélgetéseinket. És rájöttünk, bár nagyon elégedettek vagyunk a házasságunkkal de nagyon szükségünk van egymásra és Isten állandó vezetésére, arra nézve milyen döntéseket hozzunk.
2014. március 5., szerda
Új utakon: anyagiak és gyerek nevelés..
Nagyon sok minden változott körülöttünk ha csak az elmúlt pár hónapot nézem. És érzem a változás szele fúj, Isten valami újat tervez velünk.
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
2014. március 4., kedd
Fényképek rólunk
 |
| Az én munkám és missziós területem. |
 |
| Az én mosolygós kis középsőm, drága Krisztiánom |
 |
| Az én nagy focistám, Gergő. |
 |
| Az én több mint 1 éves hercegnőm Noémi |
 |
| A mi családunk feje, az én kedves férjem Laci |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)