Nem félelemre hívott el Isten minket!

Elsősorban elszomorít az a félelem, amit a keresztényekben tapasztalok mostanában.
Sok helyen vannak mindenféle tanítások arról hogy ez is az utolsó idők jele az is. Picit be telt a pohár és igen nagy indulattal kiadtam magamból a gondolataimat anyukámnak, amikor szóba kerültek bizonyos dolgok. Csak néhány szó: migránsok, muszlimok, bevándorlók, chippezések, természeti csapások, keresztény üldözések, utolsó idők....
Isten nem félelemre hívott el minket. Arra hívott el hogy szeretetben éljük, és Ő "jót tervezett az életünk felől". Isten szeret minket. Isten nem akarja látni a szenvedésünket.
Most ahogyan elindult a muszlimok nagy vándorlása szerte Európában, ki szerencsét próbálni megy ki pedig a háború és annak szörnyűségei elöl menekül, rengeteg "Mi lesz ha" kérdések jelentek meg a keresztények körében.
Mi lesz majd ha elterjed a muszlim hit? Mi lesz ha a keresztényeket elkezdik gyilkolászni és üldözni?
Isten vajon hagyná? Hagyná Isten hogy a gyermekeit halomra gyilkolják mind? A keresztény üldözések elöl nem mentene meg?
Én reménykedem benne, hogy hamarabb lesz az elragadtatás mint hogy üldözzék a keresztényeket. És egyébként a legbosszantóbb az hogy még nincs semmi törvény vagy célirányos intézkedés arra hogy a muszlim vallást bevezetnék országunkban és az lenne az irányadó. De sokak fantáziája már a keresztény üldözéseknél tart ezzel félelmet engedve a szívükbe. Azzal hogy be engedjük a szívünkbe ezeket a félelmeket, azzal viszont kiszorítjuk Isten szeretetét a szívünkből. "A teljes szeretet, kiűzi a félelmet."
A másik téma amitől már kissé düh rohamot tudok kapni az a chipeztetés. Ha bevezetik az embereknek a chipet akkor az a fenevad bélyege lesz, amit nem szabad felvenni.
Akkor ezennel minden kutya és ló mehet a pokolba... :(
A chipet azért találták ki hogy személyazonosságunk immár ne legyen rejthető, hamisítható és így kiszűrjék a terroristákat. Igen, átláthatók lehetünk ez által. De ma már ha a google-ba regisztrálsz és esetleg a telefonodon is van net, akkor bárhol megtalálhatnak... Elnézést de már most is túl átláthatók vagyunk, lásd facebook.
Majd ha azt mondják hogy a kereszténységek választod vagy a chipet akkor , de csak akkor mondanám rá hogy a fenevad bélyege. Addig egyenlő számomra a személyigazolvánnyal. Igen valószínűnek tartom hogy ha keresztény üldözés kezdődne a világban a chipek sokat segítenének a keresztények felkutatásában. De a mobilok is. Félelmetes a technika és az amire képes ma már. De Isten nem arra hívott el hogy féljünk. Arra hívott el hogy amíg nincs üldözés addig teljes mellszélességgel hirdessük Isten igéjét, szeretetét és békességét!

"Mert nem a félelemnek lelke adatott nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelke." 2Tim.1:7

Ne terjesszünk olyan rémhíreket amelyek félelmet kelthetnek a keresztényekbe. Terjesszük inkább Isten jó hírét. És higgyük el hogy Isten Szentlelke szólni fog nekünk a maga idejében amikor mennünk kell, vagy amikor elkezdődött az az utolsó idő amitől már előre félünk.
Nem félni akarok, hanem hinni abban hogy Isten annyira szeret hogy ott akar látni a menyben és nem akarja hogy elbukjak és ezért MINDENT meg fog tenni, ha már a fiának szenvednie kellett azért hogy én megtérhessek.
Békesség!
Judit

Szülő- Gyermek, Isten- Én kapcsolat

http://www.ustream.tv/recorded/71981701
(33:09)

"Amit kellett azt megadta általuk (szüleink által) és amit NEM azt Ő mint szülő fogja pótolni."
(B.D)

Úgy alakult hogy nem tudtunk menni gyülekezetbe, pedig nagyon be terveztük. Noémi lázas lett, pont indulás előtt. ami el is múlt furcsa módon. Ennek a jó oldala az hogy visszanéztük a délelőtti Istentiszteletet.Ebből egy mondat nagyon sokat jelentett és sebet gyógyított bennem.
Sokat morogtam és szomorkodtam az miatt hogy a szüleim olyanok voltak sokszor amilyenek.          
Apukám rengeteget dolgozott amibe bele rokkant és rengeteg féle betegsége lett, ami miatt nem tudott már dolgozni. Anyukám is több munkahelyen és még a szőlőben is dolgozott. Így nem jutott idő ránk. Meg fogadtam én nem ilyen anyuka akarok lenni.... de sokszor azon kapom magam: "Ne most nincs időm rá."
Sokszor úgy éreztem hogy azért mert a munka mindig fontosabb volt ezért szinte nem volt anyukám. Nem tudom milyen az amikor a lelki dolgaimat vagy a szerelmes dolgaimat kibeszélhetem az anyukámmal, vagy együtt vásárolunk vagy együtt kiakpcsolódunk. Ezért én sem nagyon tudom milyennek kell lennem mint anyukának. Nem tudom sokszor mi az amit kellene csinálnom. Tudom kell főznöm és kell takarítanom és legyen rend.... de amikor leülök tudatosan játszani a gyerekeimmel, nem tudom hogyan kell azt csinálni... hogyan babázzak a lányommal, hogyan rajzoljak vele... nem tudom.
Sokat imádkozom azért hogy ezeket Isten pótolja és segítsen hogy "jó anya" lehessek. Sokat okoltam a szüleimet azért hogy nem tudom hogyan kell jó szülőnek lenni.
Erre ma jött ez a mondat ami felszabadította a szívemet lelkemet teljesen egy mázsás teher alól.
El kell hogy higgyem el, hogy mindent amire az élethez szükségem van azt megkaptam útravalónak a szüleimtől hiszen Isten akarta azt hogy ők legyenek a szüleim. Amit nem kaptam meg azt pedig Isten ki fogja pótolni a maga idejében. Mind e mellett el kell hogy higgyem hogy ha az igyekezet bennem van akkor én is meg adok mindent amire szükségük van. De nem kell hogy görcsöljek rajta hogy mit is kell adnom, mert amit én nem teszek meg értük vagy nem tanítom meg nekik, azt Isten ki fogja majd pótolni.
"Köszönöm Istenem hogy te vagy az Alkotóm, és te jobban tudod hogy mire van szükségem mint én magam!" Ámen

Judit

„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Ezt a követ tegnap kaptam egy kislánytól, aki nagyon csendes. Talán nem is szólt hozzám amíg ott voltunk. Neki is úgy mint a másik két testvérének, gyönyörű két csillogó szeme van. Amikor ezt a követ a kezembe adta, szó nélkül, azonnal egy ige jutott eszembe.

"De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”"

 (Lukács ev. 19:40)

Az jutott eszembe erről, hogy találhatok én sok ezer kifogást arra miért nem szólalok meg Istenről idegen emberek előtt, vagy a gyerekeimet miért nem tanítom nap mint nap az igére és Isten dolgaira. Találhatok kibúvókat miért nem teszek bizonyságot a gyülekezet előtt vagy miért nem ülök le a gép elé ide és írom le nektek a bizonyságokat... 

Kifogások mindig lesznek, kibúvókat mindig fogunk találni... de ne lepődjünk meg ha egyszer egy kő megszólal helyettünk.

Hát: "Tegyetek tanítvánnyá minden népet... " ( Máté ev. 28:19) 

És ha ezt megtettétek: " Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül." (zsolt. 34:9)

Isten áldjon!

Judit

Isten fel akar emelni!!

"Most már csak arra van szükséged hogy felemeljenek. Úgy gondolom értékes ember vagy."- Ekkor hallottam először ez a szót: "felemelni valakit". Ezt egy általam elvetett gyülekezet pásztora mondta nekem amikor elmeséltem neki hogy úgy érzem teljesen megőrülök a sok szabadító szolgálattól, attól hogy mindig azt éreztetik velem hogy amint hibázom már megkötözöttségekkel kell küzdenem, és hogy az ó ember mindig ott van mint egy szörnyeteg és lesi minden hibámat. Nem hibázhatok, a múltam minden egyes bűne kísért és kísérteni is fog amíg nem vallom meg minden bűnömet egyenként és nem szabadulok meg tőle. Azért vagyok pánik beteg mert nincs elég hitem.... ohhh még most is bele sajdul a szívem, még mindig a fülembe csengenek ezek a szavak.
Mikor könnyeimet nyelve ezt elmondtam Dávid pásztornak és kérdeztem hogy még miért imádkozzam hogy jó legyek, és hogy ennek az önmarcangolásnak vége legyen, akkor mondta ezt a mondatott:
"Most már csak arra van szükséged hogy felemeljenek. Úgy gondolom értékes ember vagy."

Ez a pásztor, ma már az én és családunk pásztora Boros Dávid és a gyülekezete a Kiskőrösi Baptista Gyülekezet az OTTHONOM.
9 évnyi kereszténység után elkezdtem keresni a Szeretet Istenét... azt aki nem azért szeret amit teszek, vagy nem teszek, hanem azért szeret mert az Övé vagyok. Aki nem azért szeret mert szolgálom, hanem azért aki vagyok. Meg kellett tanulnom, hogy az ő szeretete nem teljesítmény alapú, mert valaki már teljesített helyettem. Jézus már mindent meg tett helyettem. El kellett fogadnom hogy minden szörnyűség amit én vagy szüleim elkövettek az onnantól kezdve hogy én meg tértem és megvallottam a bűneimet Istennek, azóta SZABAD VAGYOK. Nincs szükségem szabadító szolgálatra, mindössze annyi HIT-re hogy elhiggyem hogy Jézus mind ezt az Ő vérével már megtörte és lemosta! Valamint meg kellett vallanom magamnak ezt többször is hangosan: "Íme a régi elmúlt, újjá lett minden.."
"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok." Ézsaiás 43:18
Ezek után Isten elkezdett érezhetően szeretni, megáldani, felemelni... Szolgálatokkal bízott meg és gyermekekkel áldott meg. Megismertem embereket akiknek nem az volt a céljuk hogy tökéletes keresztényt faragjanak belőlem, hanem az hogy "csak" szeressenek. És ez a szeretet formál és felemel.
A napokban megdöbbentő dolog történt velem. Egy régi osztálytársamtól kaptam üzenetet. Egy lánytól akit mindig is úgy éreztem hogy soha nem kerülhetek még az árnyékába sem. Szép, Jól tanult, sok mindenben nagyon jó volt, sportban, angol tudásban és ami a legfontosabb nagyon jól tudta érvényesíteni az akaratát és soha nem félt kifejezni magát még a tanárokkal szemben sem. Egy féle hangadó személyiség. Én soha nem mertem a véleményemet igazán kifejezni.Annyira emlékszem hogy amikor a hitemet vagy a vőlegényemet szekírozták, na akkor ki tudtam akadni és kifejeztem amit gondoltam. :) Szóval erre a lányra felnéztem, nem úgy mint akire hasonlítani akarok,hanem úgy hogy "Milyen jó neki hogy ő olyan amilyen..." . Nem rég volt osztálytalálkozónk. Ott is nagyon kisebb rendűnek éreztem magam, holott ezt nem érzékeltette már velem senki. Ez a saját butaságom. Úgy gondoltam hogy azok a nagyok akik dolgoznak és karriert építenek... én "csak szültem néhány gyereket"... De ott már nem voltam bizonytalan, mert tudtam boldog vagyok én így ahogy vagyok.
Az üzenetből pár részlet:
Szia! "Tudom mi nem sokat beszèlgettünk règen. Hisz olyan vagyok amilyen... Nem vagyok hívö. Hiszem hogy vki vagy vmi egyengeti az èletünk. Hívjuk azt Istennek sorsnak vagy bàrminek. Règen ès most is leginkàbb magamban hiszek,hogy ha vmit el szeretnèk èrni azt el is fogom. Rajtad is ezt làtom. Csodàlatos csalàdod van,amit magadnak köszönhetsz. Te küzdesz meg a nehèzsèhekkel nap mint nap. Csodàlom a hited ès kitartàsod! Nagyon jò pèlda lehetsz bàrkinek!
Van tehetsèged,föleg embernek maradni ebben a vilàgban! Nagyon örülök,hogy ismerhetlek!" "Sosem felejtem az egyetlen ajàndèkot amit töled kaptam...akkor nem igazàn èrtettem. De màra màr kapisgàlom. Ez egy kis kereszt volt egy idèzetes kàrtyàval ellàtva. A kereszt talàn ma sem jelent sokat,de az idèzet annàl inkàbb. Így szòlt. : "Boldogok a szelidek,mert övèk lesz a föld. " Ezt sohasem feledem! "
"Nagyon sok örömet,boldogsàgot ès egèszsèget kívànok neked ès egèsz csalàdodnak! Ui.: Màr tudom egy kincs vagy Te is ès talàn èn is ezen a Földön."

Olvasd el most újra azokat amiket kiemeltem... Hát nem megdöbbentő? Ezt egy nem hívő nő írta nekem... rólam... ahogyan lát...

Amikor ezt az üzenetet elolvastam, alig tudtam beszélni, kapkodtam a levegőt és ingattam a fejem... a férjem bejött és megkérdezte, hogy mi a baj? Mondtam hogy kaptam egy üzenetet ami padlóra tett... és a kezébe adtam a telefont. Elolvasta majd ezt mondta: " Ez nem padlóra tett... ez felemel." Rá néztem könnyes szemmel és annyit mondtam: Igen, ez felemel, Isten felemel.

Egy nem hívő nő üzenetén keresztül is Isten fel tud emelni az önsajnálatból, az önmarcangolásból, a régi hibáink emlegetéséből, a régi bűnök bűntudatából.
Kedves testvérnők! Mennyivel inkább tud fel emelni Isten mindet egymás szava és dicsérete által? Elmondjuk e egymásnak a gyülekezetben, hogy a másik milyen értékes, hogy milyen szép, hogy milyen jó szolgáló? Dicsérjük e egymást? FEL EMELJÜK E EGYMÁST? Vagy csak lejjebb döngöljük a porban egymást, vagy hagyjuk... had csússzon a másik élete lefele, had csússzon szét a hétköznapi problémák közepette...
Testvérem, testvérnőm! Isten fel akar emelni minket! Egymás szava által a leginkább! "Élet és halál vannak a nyelv hatalmában..." Te mire használod a nyelved, a szád, a billentyűzetedet?

Jó elmélkedést!
Isten emeljen fel! :)
Judit