Igen. Egy csöppet meglankadtam és egy csöppet elkeseredtem, talán még el is tanácstalanodtam...
Az utóbbi hónapokban volt alkalmam megtapasztalni azt hogy milyen nagy felelőség a nekünk adott családról gondoskodni...
Istennek hála, már 22hetes a kis pocaklakó Eszterkénk, Noémi karácsonykor lesz 2 éves és kész csoda gyerek, már két szavas mondatokat mond és tökéletesen kommunikál. Krisztián nagyon jól hasznosítja a néptáncon tanultakat focin is, jó ütemérzékének köszönhetően nagyon jó kapus. Gery szereti az iskolát és a tanítónéniét is, gyönyörűen ír, szereti a németet és nagyon jó feje van a számoláshoz! Szóval Isten eme ajándékai nagyon jól működnek az életünkben.
A roma missziós gyerek klubbok megszüntek. Nem hozták el a gyerekeket sajnos. Meg sok ellen munkásunk is volt... na mindegy. Becsatlakoztunk vagyis igyekszünk becsatlakozni a gyülekezet gyermekmunkájába. Furcsa nagyon hogy a nagy pörgésből (heti 1 alkalom a 22 roma gyerekkel) csak havonta egyszer vagyunk szolgálatban. Nagyon hiányzik. Talán ennek is köszönhető hogy nem bírtam ki hogy valamit ne csináljak és csináltam egy kézműves estet nőknek a gyüliben. Ami jól sikerült, Isten segítségével.
Sokszor adjuk az utolsó pénzünket Isten munkájára, vagy állítjuk Isten szolgálatába. Bár a tizedet nem adjuk rendszeresen, de sokat adakozunk más módokon.
Most hogy jön a negyedik gyermekünk, nagyon kinőttük már a házat ahol anyukámmal lakunk. Ő is sokat eltűrt már nekünk... idejét látjuk hogy váltsunk. Szerettünk volna hozzá építeni, de annyiba kerülne a réginek a feljavításával együtt mint venni egy másikat bent a városban. Mindamellett önerő kell hozzá, nem kevés. Akkor gondoltuk veszünk bent házat, hitelből...de csak csalások árán tudtuk volna megtenni... ezt nem akartuk meglépni. Nem akartunk hazudni azért hogy házhoz jussunk. Nem akartunk Istentelen házat... Most marad az albérlet keresése bent a városban.... az idő telik... a pocak növekszik... az ajtók bezáródnak... spórolt pénzünk nincs... nem látom a kiutat. Nem tudom hogy én vagyok e elégedetlen, ha egy másik helyre vágyom világrahozni a kislányomat, vagy természetes hogy a legjobbat szeretném...
Szeretnék egy saját hálószobát a férjemmel és egy rendes ágyat ahol mind a ketten elférünk... szeretném a piciket külön tenni a két nagyfiútól, hogy kipihenten ébredhessenek reggel...
Igyekszem hálát adni minden jóért. Igyekszem nem elkeseredni és nem elégedetlennek lenni. Igyekszem dicsőíteni és imádkozni. Igyekszem a férjemet bíztatni hogy nem ő rontotta el... igyexem...
Ehhez csak Isten adhat erőt... csak ő adhat megoldást... nem akarom elengedni soha a kezét!
