Krisztián az èn hat èves közèpső,nagyon aktìv,pörgős,olaszos temperamentumú kisfiam.
Ő az aki vasárnap először kezdi a "Mièrt kell gyülibe menni?Utálom!" programot...
Most beteg lett a múlt hèten.Magas láz,hányás,hasmenès.Nem volt hajlandó inni.Mondtam ha továbbra sem iszik muszály lesz elmenni a korházba,ahol nem tudok vele maradni mert a kicsiket nem hagyhatom a becsìpődött derekú fèrjemre.A kiszáradás minden jelèt produkálta,de úgy gondoltam várok egy èjszakát.Röviden imádkoztam:Istenem ez nem lehet a te akaratod.
Egy belső hang hatására csináltam egy sajtos kiflit ès egy pohár teát.Odakèszìtettem az ágya mellè ( a hányós tál mellè).De ekkor már láztol ègve aludt mèlyen.Èn azèrt odasúgtam a fülèbe:Itt van ètel ès ital,ha èjjel felkelsz megeheted.Szólj ha kellek.
Mindenre felkèszülve feküdtem le elkeseredve.Ès ez jutott eszembe:Isten is ìgy èrezhet amikor adná nekünk az ètelt ( igèt) ès italt ( szentlelkèt) mi pedig magunkat sajnálva ès elhagyva elutasìtjuk azt.
Reggel 5:35 kor ilyedtem fel hogy elaludtam.Èppen akartam indulni hogy megnèzzem mi van vele,amikor megláttam hogy az ajtónkban áll.Alig láttam azt hittem nem mer wcre menni a sötètben.Megszólalt:"Anya megettem a kiflit ès megittam a teát."
Nagyon megörültem ès megdicsèrtem.Közelebb jött ès akkor láttam hogy könnyezik. "Anya,èn nem akarok meghalni."
Megnèztem mennyire lázas.Egyáltalán nem!!
Majd mondtam neki hogy azok akik befogadják az Úr Jèzust azok nem halnak meg sosem,sőt az is lehet hogy látják az Úr Jèzus visszajövetelèt.Be kell fogadnunk az Úr Jèzust ès minden nap megbánni a bűneinket ès meg próbálni a Biblia szerint èlni. (Mind ez kv nèlkül kómásan a fèlhomályban. :) )
Erre összetette a kezèt (Magátol!!!!) ès imádkozni kezdett:" Úr Jèzus,költözz a szìvembe ès bocsáltsd meg a bűneimet.Ámen"
Teológiailag bárki mondhatná hogy ez egy kicsit kevès megtèrők imájának,de èn hiszem hogy elindult azon az úton ami a fènybe vezet.
Hálás vagyok Istennek!!!!
