Sok mindent tanultam egy futóversenyen. Lélekben rengeteget adott. Ezekből a kincsekből megosztok néhány gondolatot veled aki elolvasod. :)
BÁRMI TÖRTÉNIK MENJ TOVÁBB!!!
Amikor elindultam,éreztem és tudtam hogy ALKALMATLAN VAGYOK 5km-t futni,hiszen 1,5 héttel előtte lesérültem edzés közben és az edzések alatt is a legnagyobb táv a 4km volt sok sétával fűszerezve. Tehát alkalmatlan voltam de oda álltam a starthoz,mert éreztem Isten akarata ez a verseny. Pár száz méter után éreztem hogy nem csak a nap süt hanem a beton és minden."Nem fogom bírni ezt a meleget!" De mentem tovább hiszen ciki lenne már az elején feladni. GYAKRAN MÁR KERESZTÉNY ÉLETÜNK ELEJÉN JÖNNEK A NEHÉZSÉGEK,TÁMAD A VÁDLÓ: ALKALMATLAN VAGY,NEM FOGOD BÍRNI! DE NEKED EZEKEN TÚL KELL LÉPNED ÉS MENNED KELL TOVÁBB.
Azután jött egy nagyon homokos rész,alig bírtam a lábam emelni. " Te jó ég, ekkora homokban nem tudok majd futni,és még csak 1km.." Úgy voltam vele,biztos mindjárt vége a homoknak mentem tovább." GYAKRAN ÉRZED HOGY OLYAN MINTHA NEM IS HALADNÁL A LELKIÉLETBEN?ERÖLKÖDSZ ÉS NEM HALADSZ ÚGY MINT MÁSOK? MENJ TOVÁBB,EZ CSAK EGY ÁTMENETI IDŐSZAK!
Egyszer csak valami pattanást éreztem a bal vádlimban,és szétterjedt a fájdalom. "Kicsordult a könnyem:"Akkor itt vége? Tényleg nem bírom megfutni? De hát a gyerekeim a célnál várnak..nem tehetem meg hogy nem érek be."Mentem tovább..ha fájt sétáltam ha kevésbé akkor futottam..de mentem előre." Isten nem azért hozott ide hogy megszégyenítsen,nem lehet vége.SOKSZOR ÉREZZÜK,HOGY VÉGÉRE ÉRTÜNK AZ ERŐNKNEK,MERT JÖN EGY VÁRATLAN HELYZET,AMI ELLEHETETLENÍTI A HELYZETÜNKET,AZ ÉLETÜNKET. DE GONDOLJUNK ARRA HOGY VALAKI VÁR A CÉLNÁL,ÁT FOG ÖLELNI ÉS BE FOGUNK ÉRNI A MENNYORSZÁGBA.
Jött egy frissítő pont,egy pohár vizet a fejemre öntöttem,egyet a lábamra és egyet megittam. Ez vitt tovább. KELL A FRISSÍTŐ ERŐ,KELL KÉRNI ISTENTŐL A FRISSÍTÉST,AMI ÚJ LENDÜLETET AD AZ ÉLETÜNKHÖZ. ÉS A REMÉNYTELENSÉGBŐL ISMÉT REMÉNY LESZ!
Amikor láttam a célhoz vezető utat,már alig bírt a lábam,égett az arcom...de mentem tovább," Ha kell négykézláb is bemászok,de célba érek. Az út szélén szurkoló emberek bíztattak engem is,bemonták a nevem,sírtam...BEÉRTEM A CÉLBA! KELLETT A BÍZTATÁS, ANNYIRA ERŐT ADOTT.BÍZTASSUK,BÁTORÍTSUK EGYMÁST! VALAKINEK EZ LEHET AZ UTOLSÓ LENDÜLET MIELŐTT CÉLBAÉR.
MINDIG MENJ TOVÁBB!!
