Mostanában olyan gyorsan eltelnek a napok és hetek. Egyik nap vasárnap van és tervezem a következő hetet aztán hirtelen már megint vasárnap van és a vasárnapi ebédet csinálom... nagyon nagy a pörgés és csak a szédülés van...
Sokan kérdezik: Hogy bírod hárommal?? És sokan utólag veszik észre hogy "ott" van a negyedik. Akkor általában felteszik a kezüket és megkérdezik: Ez komoly? Hogy akarjátok felnevelni?
A válasz hasonló Hitből és Szeretetből. És hallom a gondolataikat: Abból nem laknak jól...
Igen nem élünk fényűzően, nincs szép házunk, de most van hol laknunk és reményünk van arra hogy Isten megadja hogy saját házunk is lehessen. Van autónk ami decembertől hivatalosan is a miénk lesz. Az ételünk és ruházatunk megvan. A házasságunk nagyon jónak mondható. Nincs maradandó betegségünk. Van állandó gyülekezetünk egy megbízható pásztorral. Vannak barátaink és a gyerekeinknek is van sok barátjuk. Mégis mi az amiért aggódnom kellene vagy amiért félnem kellene? Sokan, nagyon sokan vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi. Nem vagyok hajlandó félni ettől hogy a gyerekeimet hogyan fogom felnevelni! Nem csak rajtam múlik!
Mostanában nagyon fáradékony vagyok, lehet ez a terhesség miatt is, de lehet ez amiatt is hogy soha nem érek a munkáim végére. Nagyon ideges és ingerlékeny voltam a napokban ez miatt. Nem hiszem el hogy a szennyes nem ürül ki, hogy nincs rend soha igazán, hogy sosem pihenhetek le úgy hogy minden készen van.
Aztán elkezdtem összeírni a tennivalóimat egy napra... :)
Ránéztem a listára és elmosolyodtam... ez lehetetlen! De a legnagyobb erőráfordítással neki láttam... persze nem tudtam megcsinálni... :) Azóta megnyugodtam. :) Tudományosan is bebizonyítottam magamnak gyakorlati módon, hogy amit az anyáktól mi anyák elvárunk az igazából lehetetlen... és ez csak a ház körüli dolgok és nincs benne a gyermekeink lelki nevelése...sem a férjünkkel való áhitat vagy közös imádkozás... :)
A nagy pörgésben érdemes megállni néha és lelassítani, átértékelni, hogy mi is az a feladat amit Isten elsőként ránk bízott és a többit is fontossági sorrendbe kellene rakni...
Felszólítalak kedves olvasó hogy ne ess kétségbe, ha nincs kész nap végén minden munkád... akkor ess kétségbe ha ma nem ölelted gyermeked, ha nem simogattad meg és nem közölted vele hogy milyen fontos Ő neked és milyen fontos Ő Istennek! Ezek a legfontosabbak... Ha a további sorrend is érdekel az életemben akkor kommenteljetek!:)
Sok áldást!
Puszi
Judit
