Megszülettünk, így éltem meg a szülést Istennel

Miután úgy nézett ki a helyzet, hogy a nagylány nagyon jól érzi magát a pocakban, kicsit csalódott lettem hogy karácsonykor nem külön fogunk ünnepelni. De a csalódottságom arra volt jó, hogy végre le tettem teljesen Isten kezébe, hogy mikor szülessen meg. Sikerült végig csinálni a Roma gyerekkarácsony szervezését és összerakását is, ami nagyon szuper lett. December 24.-én nem kellett sütnöm-főznöm, mert Isten megáldott minket és tudtunk rendelni sültes tálat az étteremből és süteményt a cukrászdából. Nem anya főztje volt, de mindenki jóllakottan távozott az asztaltól. Én pedig elsírtam magam. Csodálatos volt végig nézni a megterített asztalon, amit igazából Isten terített nekünk. Fáradt voltam egész nap. Szent este fáradtan hullottam az asztalhoz, és megállapítottam este hogy igazából egész nap óránként fájt a hasam és keményedett...de én csak legyintettem rá... majd Isten tudja, engem már nem érdekel mikor, csak aludhassak végre.
December 25.-re reggel hatkor viszont meglepően nagy fájásaim voltak, de még akkor is csak megkérdeztem Istent: Ma talán szülünk? Áhh...
Végül nyolckor már berendszereződtek a fájások 10 percesre és elmentem tusolni. Kikinél is bejött, azt mondják ha tusolás után is még fáj, akkor igaziak nem jóslóak.
Tusolás után mondtam páromnak igazítsa meg az ágyat és csináljon nekem fészket mert én visszafekszem, valamint mellékesen közöltem vele hogy úgy öltözzön lehet hogy megyünk Kecskemétre... Kicsit ki akadt, ahogy az apák ilyenkor szoktak. :) Nagyon izgatott lett.
10 órakkor felhívtuk a  dokit hogy hát elnézést hogy karácsonykor zavarom, de 10 perces fájásokkal elinduljunk vagy ne? A felesége vette fel. És kimért hangon kérdezte hogy miért keresem... :) Ilyen harcias feleségekre van az orvosoknak szüksége, aki nem adja csak úgy a telefont, ha nem elég indokolt, főleg nem karácsonykor. Azután mondta a felesége hogy mivel harmadik gyerek induljunk el.
Gery úgy köszönt el a pocakomtól: Szia kis tesó, most elmentek a kórházba és kijössz anya pocakjából jó??
Egész úton azon izgultam, csak el ne múljanak a fájások...mert az nagyon ciki lenne...már a dokit is riasztottuk...
Oda értünk és megkerestük a szülészetet, mivel sosem jártunk ezen a szülészeten ezért egyből bementünk, majd szóltak hogy csöngessünk, és akkor ki jönnek. Az ügyeletes orvos nagyon nagyon kedves volt. A fájásmérő, pedig nem! Nem mutatott fájást a fájás mérő... Az orvos megvizsgált és annyit mondott, hogy mivel ünnep van, nyugodtan haza mehetünk mert ez egy nem teljesen beindult szülés, van még idő...
Hát kicsit kiakadtam, végül párommal úgy döntöttünk, hogy ünnep ide vagy oda maradok. A vizsgálat után szinte 5 percenként fájt és szóltam is, de mivel nem teljesen beindult és az előbb vizsgált az orvos, nagyon nyugisan mosolyogtak rám. De én ott belül tudtam már, ez a baba bizony ki fog jönni ma.
Az orvosom felhívta az ügyeletes orvost hogy mi a helyzet, az pedig mondta hogy nem teljesen beindult és nics szinte semmi, de itt jön Isten áldása: Az orvosom azt mondta hogy tegyenek fájásmérőre, nem sokára ott lesz és megnéz. (Bejön karácsonykor) Pár perc múlva (11:30 )ott is volt. Megvizsgált és meglepődve mondta: Az elmúlt kb. fél órában 2cmt haladtam, pedig láthatóan nem vajúdok túl viharosan...de az már biztos hogy maradok.
Délben megkérdezte hogy mit szeretnék, szépen magától haladjanak a dolgok, vagy repesszünk burkot (mert a fiuknál is úgy volt).Én mondtam hogy, inkább repesszünk burkot mert a fiuknál  az után még 6 óra volt, és jó lenne hamarabb túl lenni rajta...
Burok repesztés után, nem engedték hogy feküdjek. Állandóan mondták hogy most sétáljak, most tusoljak, most ezt most azt, de én nagyon gyengének éreztem már magam... úgy éreztem, nem fogom kibírni a végéig... csendben imádkoztam, Istenem tudom hogy te vezeted a szülést, de én már fáradt vagyok és gyenge, segíts kérlek..
Az orvos mondta hogy kaphatok egy kis infúziót, hogy több erőm legyen, meg Ca-ot vénásan (az olyan mint a nitro a tuningolt autóknál :) ) Végül lefeküdtem és mondtam hogy én nem akarok már felkelni. De Wc-re kellett mennem és mondták hogy keljek fel. Nagyon nagy fájásaim voltak, úgy éreztem éppen csak kibírom hogy ne hangoskodjak, nem hogy még elsétáljak wcre, de mondták hogy igen is keljek fel. Én megfogadtam hogy mindenben együttműködő leszek a szülésznőkkel és a dokival, mert Isten kezébe letettem az ő bölcsességüket és tudtam hogy a legjobbak vannak velem. Miután visszajöttem a wc-ről és a tusolásból, a szülésznő azzal fogadott hogy most akkor üljek a labdára... Kezdtem kicsit kiakadni hogy megint nem feküdhetek le!!! Így ni! Rántott rá a labdára a szülésznő. Nagyot zsuppantam a labdára, és éreztem valami megváltozott ott bent is... abban a pillanatban, nem is akartam elhinni amit éreztem, hiszen még csak 2,5 órája vajudtam a burokrepesztés után... Én feláltam a labdáról és ennyit mondtam a páromnak: Én pedig lefekszem, mert bizony ez már feszít lent!!
Jött a szülésznő, megvizsgált és már mondta is: Jó akkor toljunk!
Mi???? Hiszen az előbb még csak 3cm-nél tartottunk!?
De már jött is mindenki és már mondták hogy látszik is  a haja... és akkor jött az izgalom... nem jött a fájás... vártunk és nem éreztem... Ekkor meghallottam valamit a fejemnél: "Istenem kérlek segíts neki, segítsd meg őt!" Hangzott a férjem suttogó hangja...
Igen!A férjem imádkozik értem! És biztosan mások is!! Menni fog! -gondoltam. Ekkor még az orvos is megszólalt: Ha ezt most jól csináljuk, akkor teljesen kint lesz és már vége is!
Minden erőmet összeszedtem és MEGSZÜLETETT a mi gyönyörűségünk: Timár Noémi Judit.
És az egész, a burok repesztés után csak 3,5 óra volt. És nem vágtak, és nem fájt sokáig! A tejcsi hamar megindult és az orvos még karácsony másnapján is bejött megnézni, hogy hogy vagyok!! Valamint azonnal baba-mama szobában voltunk és csak kettecskén, mert az ünnepek alatt nem volt szobatársam, csak első nap egy nagyon kedves első szülő anyuka. Minden Isten által rendezett volt!!

Láttam amint szívják az orrocskáját és ahogy sír, láttam milyen magzatmázas és láttam még a köldökzsinort is, hihetetlen élmény volt!!Csodálatos öröm!!!Az életadás öröme!!! Köszönöm Istenem!! És köszönöm az én életem párjának hogy most is végig velem volt!!