Egy tökmag

Ma különös izgalommal pakoltam a nehéz bútorokat. Vajon megfelel majd nekik így is hogy nem hibátlan? Azután átvillant a fejemen, hogy amikor mi kaptuk mi mennyire boldogak voltunk. Talán majd ők is...
A busz hamar megtelt, de a listáról minden fent volt.
Még izgatottabban vert a szívem amikor elindultunk. Ismertem az első családot régebbről. Betolattunk...a két fiúcska úgy segített lepakolni hogy már néha féltettem a testi épségüket. Mosolygós vidám gyerekek,mit sem törődnek a körülményekkel csak mosolyognak.
Egyszercsak egy pici mosolygós leányka jelent meg az ajtóban. Őt nem ismertem. Csodaszép kislányka.3x vagy 4x bemutatkozott. Igyekeztem kommunikálni vele miközben hordtuk be a holmikat. De közben ledöbbentett a házon belüli körülmény... Eszembe jutott egy szőke kislány, ahogyan hasonló közegben keresi élete célját...és nem fél álmodni a szebbről és jobbról és hisz a csodákban minden körülmény ellenére.
Amikor befejeztük a pakolást és készültünk elköszönni, akkor a kislány csillogó szemekkel szaladt ki hozzánk, valamit a markában szorongatott. Odanyújtotta a kezét, én is az enyémet, hiszen tudtam nagy kincset rejthet. Majd a kezembe nyomott egy tökmagot. Egy tökmag!
Annyi érzés tört fel bennem az az apró tökmakot látva. Megköszöntem neki és hálálkodtam neki.
Eszembejutott pár ige: "Ha olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek nem juthattok be az Isten országába..."
Ez a kislány nem nézte hogy milye van, de tudta meg akarja hálálni mindazt, amit vittünk. Adta amilye volt.
Vajon ezt teszem én is Istennel?? Ha kapok valamit akkor odadom a legkevesebbemet cserébe, vagy addig gondolkodom azon hogy milyen nagy dolgokat érdemelne Isten, hogy végül már mem is adok semmit...
Aztán ahogy a tökmagra néztem és a kislányra...megállapítottam, higy nekem nincs ekkora hitem sem...neki viszont van.
Egy tökmag...ami megváltoztatta a gondokataimat ma...

Nem azt igérte hogy nem ér baj...

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!  Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.  Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.  Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ézsaiás 43:1‭-‬4 HUNB

Ma amikor ezt az igerészt olvastam, akkor új színben láttam mint eddig. Megláttam és megértettem, hogy nem azt mondja nem kerülsz nehéz helyzetbe (vízben sétálni tudjuk milyen nehézkes),hanem azt, hogy ott lesz a nehézségekben. Nem azt mondja nem kerülsz olyan élethelyzetbe amik ellen olyan nehéz küzdeni (magas vérnyomás,depresszió,anorexia,rák),hanem azt mondja "azok nem sodornak el." Lehet egy ideig azt érzed hogy egyhelyben toporogsz,de legalább nem mész vissza,nem mert Ő nem engedi!

Nem azt mondja, hogy nem kerülsz tűzharcba és hogy nem érzed magad soha közel a bűn mocskához, hiszen e világban kell még élnünk. De azt mondja a tűz meg sem perzsel. Akármilyen bűnös közegben kell élned, Ő vigyáz rád és nem engedi hogy megperzseljen.

Drágának tart,értékel. Soha nem fogja hagyni hogy elvesszen egy olyan drága kincse mint Te! 

Csak akkor veszítheted el Őt ha te hagyod el. De nem hagyod el mert egy különleges kapocs összeköt vele: Jézus Krisztus és a Szentlélek