Az jut eszembe ilyenkor, amikor borzasztóan hosszú sorú szőlőben voltam napszámban. Ha már visszanézve nem láttam a végét, akkor sejtettem hogy nemsokára kiérünk a sorból.
Amikor visszatekintve sok próbát és kudarcot látok akkor már reménykedem, hogy Isten nemsokára áldások völgyévé változtatja az átkok völgyét.
Nem olyan régen vettem észre, hogy Isten milyen hihetetlen sokat formált engem abban, hogy nem mindegy hova emelem a tekintetemet. Tudom már írtam nektek erről a kis történteről, amit nem is tudom hogy melyik könyvben olvastam:
"Két nő néz ki a börtön ablakán. Az egyik csillagokat lát, a másik csak sarat."
Nincs olyan hogy egy nap csak rossz dolgok történjenek velünk, illetve hogy egy életszakasz csak megpróbáltatás. Olyan viszont van, hogy az aggodalom vagy a kétségbeesés elvakítja a szemünket és nem látjuk meg azt a sok kicsi áldást, vagy győzelmet amit Isten ilyenkor is bele csempész az életünkbe.
Szóval ha megpróbáltatásban vagy most, vagy nagyon nehéz helyzetben, ha fulladozol a könnyeidben és kilátástalan a helyzeted akkor emeld fel a tekintetedet az égre és imádkozz:
"Istenem, kérlek tisztítsd meg lelki szemeimet és valós szemeimet is, hogy megláthassam a te áldásaidat. Bocsáss meg nekem minden kételkedést és aggodalmat. És adj nekem bátorságot, józanságot és örvendező benned bízó szívet!Köszönöm hogy hallasz akkor is ha én úgy érzem nem vagy itt!Ámen"
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Úr, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét!" 2Timóteus 1:7
Isten áldjon! (És vedd észre! :) )
Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése