Ma jöttem rá arra, hogy milyen hatalmas munkát végzett el Isten bennem az elmúlt egy évben.
Anyukám ma felhívott,hogy nem tud jönni hozzánk, nem e lesz baj ha holnap jön. Mondtam hogy: Nem, de miért ilyen sürgős találkoznunk?
Hát mert biztosan nagy szükségben vagyunk és akar hozni ezt azt hogy legyen mit főznöm. Aggódva kérdezte mit főzök holnap. :) Mosolyogva mondtam neki:
"Anyu, az holnap van! Ma este palacsintát vacsizunk az biztos. A holnap baja az a holnapé. "
Amikor letettem a telefont akkor jöttem rá, hogy az elmúlt egy évben, szükség szükséget követett, amíg Laci táppénzen volt, aztán elküldték a munkahelyről,azután nem talált munkahelyet és most is bizonytalan ahol van, hogy meddig lehet ott.
Ez időszak alatt Isten megtanított arra hogy ne aggódjak.
Nincs miért. Hiszen minden nap meg adta nekünk amire szükség volt. Hihetetlen eszközöket és a legváratlanabb helyzeteket kihasználva! Olyan embereket használt fel, akikre nem is gondoltunk volna.
Hálás vagyok Istennek! Mert bár nem hangzik el ez már : "Add meg mindennapi kenyerünket!", Már nem sírok térdre rogyva a konyhában hogy : "MI LESZ MOST ISTENEM?!"
Ma már TUDOM hogy Isten gondot visel rólunk! Mindig meg ad mindent amire szükségünk van és azt is amit el sem tudunk képzelni. Ez már természetessé vált számomra, pedig nem az!
Higgy az Úr Jézusban, soha nem hagy el!! :)
Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése