Formálódás legkisebbtől a legnagyobbig.. :)

Most a nyári szünetben igazán izgalmas, élménydús volt minden napom. Így sajnos nem jutott időm ide írni és itt lenni veletek. Mondhatjuk ezt kifogásnak is. Nem annak szánom.
Azt tanítom a gyermekeimnek, ha valamit csinálsz akkor azt vagy csináld rendesen, vagy inkább ne csináld.
Ezért már a napokban elgondolkoztam, hogy biztosan kell-e ez a blog, hasznára van e ez a blog valakinek. Itt nem nagyon vannak hozzászólások, visszajelzések úgy mint ha a facebookon valamit közzéteszünk. Sokszor nem tudom hogy valakinek hasznára van e amit írok vagy nincs.
Miközben ezen gondolkodtam, kaptam egy kedves e-mailt, amiben arról írt egy kedves testvérnő, hogy mennyire örül hogy rátalált a blogomra, mert annyira kevés jó keresztény oldalt talál.
Egyértelmű IGEN! válasz született a szívemben. Mert ha egy embert is épít mindaz ami itt megjelenik akkor már van értelme írni. :) Istené legyen minden dicsőség! Ő ihlette ezt a blogot és Ő munkálkodik a mi életünkben is.:)
Rövid helyzet jelentés:
A férjem Március óta munka nélküli (jelenleg is van munkája, de átmeneti megoldásnak tűnik sajnos ez is). Miért nyúlik ilyen hosszúra ez az időszak? Olyan munkát szeretne a férjem ami nem délutáni és nem éjszakás műszak, azért hogy a családi életünk ne menjen tönkre. Tisztában vagyunk vele hogy a családunknak nem apa pénzére van szüksége hanem apára és családfőre.
Mindezek mellett a meglévő hitelek miatt nem mindegy hogy mennyi a fizetés sem. És persze igyekszik a szakmájában elhelyezkedni. Sokat próbálkozunk, rengeteg elküldött önéletrajz és nagyon kevés állásinterjú... több próbálkozás, ahol nem tartják a főnökök az állásinterjúban megbeszélteket...sok ima...sok könny...sok csoda!
Isten ebben a nehéz helyzetben is gondoskodik rólunk és megmutatja csodáit. A jelenlegi helyen is állandó d.u.-os műszakban van, de van remény rá hogy majd talán áthelyezik. De nekem anya és feleség ként is nagyon rossz hogy a d.u.-ból kimarad, amikor a suliból-oviból hazajönnek, csak én vagyok. Vacsi, fürdés és minden más...és este egyedül bújok be az ágyba.
Tudom,tudom, sok sorstársam van az anyák között ebben, de ez nem nyugtat meg, inkább felbosszant! Azt mondják hogy ez a normális apa pénzt keres a család meg él, anya mindent megold... EZ CSEPPET SEM NORMÁLIS!!!
Ezzel az életvitellel a sátán a pénz uralmával teljesen eléri azt hogy a családok (Isten után) a legfőbb tartó oszlopát kivonja és elvegye az APÁT és a FÉRJET!
Mi nem egymás mellett akarunk élni, hanem egy családban együtt!
Március óta küzdünk ezért. Hiszem és reménykedem abban hogy Isten értékeli ezt a harcot és látja a szívünket, és velünk van.
Gergő focizik és nagy 3.-os már. Nagyon ügyes és nagyon nagyon igyekszik a magatartásában is változni és a legjobbat kihozni magából.
Krisztiánnak elindult az iskola. Első osztályt kezdtünk. Szupi a tanítónénink és a napközis tanítónénink is. Annyira hogy ő nem akar hazajönni suli után, hanem napköziben akar tanulni. Hát legyen. Ott megszokja a rendszert és majd megtanulja a házi feladatokat kezelni. A váltás és a barátok hiánya miatt előjöttek viselkedésbeli problémák, de reménykedünk benne hogy ezek rendeződni fognak.
Noéminek is új korszak kezdődött. Elkezdődött az óvoda. Minden gond nélkül megy a beszokás. Nagyon szereti az ovit, az óvonéniket és mindent ami az óvoda. Van akinek az a rossz hogy a gyerek ordít és szorongatja az ovi ajtajában (tudom mert a fiúk ilyenek voltak)de nekem az jutott most hogy vissza sem néz, nem hiányol és szinte a puszimat is úgy kell kikövetelnem. Ez is rossz, azt az érzést vonhatja maga után hogy olyan rossz anya vagyok hogy nem is hiányzom neki... de jön a szlogenem:

TE DÖNTÖD EL HOGY MIRE NÉZEL!MIT LÁTSZ? A CSILLAGOKAT VAGY A SARAT?

Én döntöm el hogy mit látok? Azt hogy nem hiányzok neki vagy azt hogy szereti a gyerekeket és könnyen alkalmazkodik? :)

Eszter? Hmmm... megadja ő is a leckét. Minden akarat ami a másik három gyermekemben van azt ő egy személyben  örökölte. Rezzenéstelen arccal mászik lehetetlen helyekre, magasra. Ér el olyan dolgokat amit nem szabad.Rajzol mindenhova. Nálla az 5perc csend MINDIG valamilyen huncutságot takar.

Én? hmmm... erről máskor... egy másik részben.
Mára ennyi. :) Így is hosszú lettem.  :)
Sok áldást!
Remélem ebből is tud valaki áldást szemezgetni!
Judit