" és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Mt.4:9-11

Végre itt vagyok és írhatok nektek kedves olvasóim. :) MÉg csendes a ház, de ez percek kérdése. :) Elolvastam az utolsó bejegyzésemet és jót mosolyogtam...
Az elmúlt pár hónap kész rohanás és állandó probléma megoldás, hála adás és könyörgés váltakozása, sírás és nevetés váltották egymást...
A roma missziós gyerektábort bár megszerveztem, de nem lett belőle semmi mert a tábor házirendjét a felnőttek sértőnek érezték. (Keresztény táborban úgy éreztem hogy nem szabad dohányozni és egyébb dolgokat művelni és ezért azonnali hazaküldés jár. Volt aki ezen megsértődött, pont olyanok akikre ez nem is vonatkozna... ) Tehát amiért annyit imádkoztunk és úgy vártuk mi is és a gyerekek is az elmaradt. :( MÉg most is fáj a szívem a csalódott gyerekek miatt.
Közben vmi miatt a hasam csak egyre nőtt és nőtt és már letagathatatlanul úgy néztem ki mint egy félidős kismama, pedig fogyózok és diétázok és sportolni is elkezdtem. Erős hasi görcsökkel és fájdalmakkal mentem orvoshoz végül. Kaptam gyógyszert a gyomromra és a beleimre, majd javasolta a háziorvos hogy étkezzek laktózmentesen... Pufff... hát még ezt hiányzott! Nem elég hogy nagyon nagyon be kell osztani a pénzt még ez is... Igyekszem, de teljesen betartani nem mindig tudom és hát így az imádott kapucsínó ízetlen löttyé minősült.. :(
Majd jött a következő próbánk. Az én kedves férjem egyik nap, nem bírt felkelni annyira szédült és nem kapott levegőt, valamint szorított a mellkasa. Mivel n incs jogosítványom nem tudtam orvoshoz vinni így magam próbáltam erősíteni őt és méregettem a vérnyomását... félelmetes volt és nagyon lázadtam Isten ellen hogy miért nem tud adni pénzt arra hogy lehessen jogosítványom, a gyerekek mellé is igen jól jönne sokszor!
Az ügyelet csak azért mert szédül a férjem és hányingere van, nem jött volna ki, a háziorvos meg azt mondta menjünk a sürgősségire... de hogy? És ha a sürgősségin azt mondjuk hogy nagyon szédül, vajon nem e néznek hülyének?? Végül  két nap műlva fel tudott kelni és elment orvoshoz. Zörejek a jobb tüdőben.... majd tovább a tüdőgondozóba.... kitágult tüdőkapuk és az elmúlt hat évben egyre romló tüdő RTG felvételek... valószínűleg kisvérköri magas vérnyomás.....  a munkahelyet a por és a lakkok gőze miatt ott kell hagynia...munkahely váltás... de hova???
Ajánlottak neki egy nagyon jól fizető állást. De nagyon hasonlított ahhoz az esethez a bibliában amikor a Sátán megkísértette JÉzust a pusztában és azt mondta neki ad mindent csak....
Laci kaphatott volna magas fizetést és részesedést a cégből, félvezetői állása lehetett volna, ráadásul a szomszédban... DE!! 12 órában dolgozzon, sokszor hétvégén is..... Kérdés eladja e a családot és a szolgálatot ennyi pénzért??? Akkor meglehetne mindenünk, nem látnánk anyatgi hiányt... és nem látnánk APÁT. Tudta mit kell választania, de nagyon nehéz volt.... másik állás után nézett. Hirtelen jött egy jó lehetőség: gyakorlati oktató itt Kiskőrösön. Szuper rugalmas és csak 8 óra és a szolgálatra is jut idő meg a családra, de fele annyi pénzért mint amiből eddig nem jöttünk ki... de megmarad az egészség, a család és a szolgálat... Rémes volt belegondolni hogy még kevesebb pénz, holott eddig sem nagyon volt mit enni hónap végén, de mégis BÉKESSÉG töltött el mind a kettőnket! Nem néznek normálisnak ma már hogy ezt választjuk. Most érezzük milyen Isten bolondjainak lenni... :)
A sok táppénz miatt ez a hónap pont annyi bevétel volt mint amire számíthatunk majd. Hát számlát nem fizettünk, kaját nem vásároltunk be de a hiteleket kifizettük és nulla.. 8.-án nulla.
Tudod mi a legszebb? Reménykedünk.... reménykedünk és valljuk hogy nem mi tartjuk el a családot, hanem Isten és reménykedünk minden nap a csodákban.
A jogosítvány a hát festése és bővítése, egy mosogató beszerelése, tüzifa a télire még messzebb került tőlünk mint eddig... de megtanultam valamit:
MEGELÉGEDNI ÉS REMÉNYKEDNI! Nem biztos hogy ami nekem fontos azt Isten is fontosnak tartja... és amit ő fontosnak tart, arra van csak igazán szükségem!!!
A gyerekek?

Noémi gyönyörűen nől és sokat mosolyog, a napokban kezdett el sikitozni és négykézlábra állni. 5hónapos korában megunta a szopizást, azóta eszik amihez kedve van, de főleg gyümölcsöket! :)

Krisztiánom immár 4 éves lett, nagyon sokat ügyesedett fizikumban, sajnos rengeteget dadog, de ha a szemembe néz akkor szépen beszél, túl sok a mondani valója! Mindig van mit mondania! :)

 Gergő nagyon sokat fejlődött a fociban, talulja a házimunkákat és rajong a Noémiért, alig lehet leszakítani tőle. Rengeteg szeretet van benne! :)

Szeretem őket!!! Néha félek, hogy nem vagyok jó anya és hogy keveset foglalkozom velük. Sok a házimunka és még így sem tudok mindent jól megcsinálni, de van hogy egész nap semmit nem foglalkozom velük csak szinte enni adok nekik és lefektetem őket... szeretnék többet játszani és foglalkozni velük, de nem sok lehetőségem van. És nem a net miatt, allig van időm már a netre is feljönni. A Fb-re is csak telefonról néha felmegyek megnézni kaptam e üzit, arról meg nem is beszélve hogy ide milyen ritkán írok. :( Talán ha elkezdődik az ovi akkor megint beindulhatnak az Internetes szolgálatok. :)

Isten áldjon titeket! REMÉNYKEDJETEK AZ ÚRBAN!!!

Judit