Minden kedves olvasómnak köszönöm a figyelmét és az idejét, amit erre a blogra szánt. Reménykedem benne hogy sok áldásban részesültök, az irományaimon keresztül!
Isten áldjon meg benneteket!
Tartsatok velem 2017-ben is. :)
Isten szeret ma és holnap is fog! Ez örök és nem változik! :)
Judit
Keresztény nő vagyok. Büszke vagyok, hogy keresztény vagyok és büszke vagyok, hogy nő vagyok. Isten kegyelméből vagyok aki vagyok? Vannak jó napjaim és rossz napjaim. Vannak örömeim és vannak bánataim. Megoszthatom veletek?
2016. december 31., szombat
2016. december 29., csütörtök
Karácsonyi lelki gazdagság
Idén karácsonykor újra és újra feljött bennem a tavalyi karácsony, amikor Lacit műtötték és mindent nekem kellett egyedül beszerezni, megtervezni és megoldani. Nagyon nem volt pénzünk hiszen ő táppénzen volt, mégis Isten kegyelméből, talán soha nem volt olyan gazdag karácsonyunk mint akkor. Nem láttunk szükséget semmiben. Magán személyek, családsegítő szolgálat, egy alapítvány, a gyülekezetből valaki... ajándékokat, pénzt, és élelmiszert is küldtek, sőt tűzifát és fenyőfát is kaptunk. Tudtam venni a karácsonyi ételekhez szükséges dolgokat is és még ajándékot a gyerekeknek is.
Idén ez nem volt. Szegényesebb volt a karácsonyunk,mégis nagyon hálás voltam mert ez azt jelenti hogy Isten már úgy látja, hogy nincs szükségünk adományra. Egy helyről kaptunk karácsonyi csomagot, aminek a gyerekek nagyon örültek. De most megtapasztaltam hogy a normál fizetés is kevés ahhoz hogy valóra váltsunk mindent karácsonykor.. Tűzifát már nem sikerült rendelni, de hálás vagyok mert megcsinálták a harmadik konvektort is a folyóson, így nem fagytak be az ablakok.
Isten gondoskodó Isten. És ez az amire tekinteni kell. Meg van és meg is lesz mindenünk, akkor amikor szükségünk lesz rá.
Egész karácsonykor gyakorolhattam azt, hogy én döntöm el, hogy mire nézek, az áldásokra vagy pedig a hátrányokra. Elhatároztam hogy az áldásokat keresem az életemben, mert ez az ami tovább visz és lendületet ad a hétköznapokban.
Kértem Istent hogy dolgozzon a lelkemben karácsonykor, mert szükségem van rá.
Úgy alakult hogy egy pantomin színdarabot rendezhettem meg a 3-4-5-6.-os gyerekekkel. Rendkívül nagy élmény volt látni azt, hogy ami a fejemben megszületett, az hogy válik valóra a színpadon. Csodálatos lett, még én is elsírtam magam amikor előadtuk.
Akkor született meg bennem a karácsonyi csoda. És ez az ige volt az ami folyamatosan karácsonykor bennem zakatolt:
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján.3:16
Miért hoztam egy cím alá az anyagiakat és a lelkieket? Mert megtapasztaltam hogy az emberek lelki állapotát nagyban befolyásolja az hogy az anyagiak hogyan állnak. De nézd.. ezt az ige is azt mutatja hogy sokkal több és sokkal értékesebb dolog az amiért eljött az Úr Jézus. Nem azért jött el az Úr Jézus, hogy jól élj, vagy hogy sok pénzed legyen és mindenki láthassa hogy milyen "áldott" vagy. Ettől sokkal nagyobb és magasabb dolog az amiért eljött, ott hagyva a mennyországot, és ez a te örök életed.
Tehát ha legközelebb anyagi problémáid akadnak, gondolj arra hogy az Úr Jézus sokkal értékesebb dolgot adott neked, egy megfizethetetlen kincset tárt eléd és ez az Örök élet lehetősége!!
Isten áldjon meg gazdagon lelki gazdagsággal a 2017-es új évünkben. :) Judit
Idén ez nem volt. Szegényesebb volt a karácsonyunk,mégis nagyon hálás voltam mert ez azt jelenti hogy Isten már úgy látja, hogy nincs szükségünk adományra. Egy helyről kaptunk karácsonyi csomagot, aminek a gyerekek nagyon örültek. De most megtapasztaltam hogy a normál fizetés is kevés ahhoz hogy valóra váltsunk mindent karácsonykor.. Tűzifát már nem sikerült rendelni, de hálás vagyok mert megcsinálták a harmadik konvektort is a folyóson, így nem fagytak be az ablakok.
Isten gondoskodó Isten. És ez az amire tekinteni kell. Meg van és meg is lesz mindenünk, akkor amikor szükségünk lesz rá.
Egész karácsonykor gyakorolhattam azt, hogy én döntöm el, hogy mire nézek, az áldásokra vagy pedig a hátrányokra. Elhatároztam hogy az áldásokat keresem az életemben, mert ez az ami tovább visz és lendületet ad a hétköznapokban.
Kértem Istent hogy dolgozzon a lelkemben karácsonykor, mert szükségem van rá.
Úgy alakult hogy egy pantomin színdarabot rendezhettem meg a 3-4-5-6.-os gyerekekkel. Rendkívül nagy élmény volt látni azt, hogy ami a fejemben megszületett, az hogy válik valóra a színpadon. Csodálatos lett, még én is elsírtam magam amikor előadtuk.
Akkor született meg bennem a karácsonyi csoda. És ez az ige volt az ami folyamatosan karácsonykor bennem zakatolt:
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján.3:16
Miért hoztam egy cím alá az anyagiakat és a lelkieket? Mert megtapasztaltam hogy az emberek lelki állapotát nagyban befolyásolja az hogy az anyagiak hogyan állnak. De nézd.. ezt az ige is azt mutatja hogy sokkal több és sokkal értékesebb dolog az amiért eljött az Úr Jézus. Nem azért jött el az Úr Jézus, hogy jól élj, vagy hogy sok pénzed legyen és mindenki láthassa hogy milyen "áldott" vagy. Ettől sokkal nagyobb és magasabb dolog az amiért eljött, ott hagyva a mennyországot, és ez a te örök életed.
Tehát ha legközelebb anyagi problémáid akadnak, gondolj arra hogy az Úr Jézus sokkal értékesebb dolgot adott neked, egy megfizethetetlen kincset tárt eléd és ez az Örök élet lehetősége!!
Isten áldjon meg gazdagon lelki gazdagsággal a 2017-es új évünkben. :) Judit
2016. november 23., szerda
Szomszéd vagy Testvér? Az idő rabságában..
Most néhány hétig nem volt internetünk csak telefonon. Ez részben áldás, részben viszont nagyon hiányzott. Új dolgokat tanított nekem Isten és ezeket szeretném nektek leírni bizonyságokként.
A napokban nyílként hasított a szívembe a felismerés, arról hogy milyen ádáz módon választja el a sátán a keresztényeket egymástól gyülekezeten és esetenként családon belül is. Amikor erre ráismertem, sírva fakadtam és egyben nagyon dühös is lettem, és azért kezdtem el imádkozni, hogy ez a mi gyülekezetünkben szűnjön meg.
Kértem és kérem Istent hogy törje át a keresztények életében az IDŐ KORLÁTAIT!
Nem arra gondolok hogy Istenre hivatkozva borítsuk fel a gyülekezet rendjét. Hiszen meg van írva: "Mindennek meg van az ideje az ég alatt." Hiszem hogy rendelt ideje van bizonyos dolgoknak egy vasárnapi istentisztelet keretén belül, persze nem tartom helyesnek, hogy ha valaki átlépi bizonyságával a 15 percet akkor leszólják.
De egészen másról van szó.
Mi keresztények sokan az IDŐ RABSÁGÁBAN VAGYUNK, sokszor úgy hogy észre sem vesszük.
És itt a hétköznapokra gondolok. Reggel rohanás, délután rohanás, este sietség és jön ujra a reggel és a délután és az este.... Igen lehet hogy te épp az a keresztény vagy aki meg áll a nap folyamán és bizonyos időt szentel Istennek. Ez jó.
De ha Isten feltölt téged és épít a személyes hitéleteden keresztül, akkor miért nem adod azt tovább? Mikor volt olyan utoljára hogy felhívd hétköznap egy gyülekezeti testvéredet és áthívd egy kávéra? Mikor volt olyan utoljára hogy felhívott valaki hogy problémája van és nem azt válaszolod neki: "Jó, rendben majd imádkozom érted." Hanem azt mondanád neki: "Lemondom a fodrászomat és a kicsi edzését és elmegyek hozzád,hogy együtt imádkozzunk."
Fel dühített a felismerés hogy a hétköznapjainkban ugyan úgy rohanunk mint a nem keresztények és cseppet sincs időnk a lelki testvéreinkre. És így a gyülekezetei testvéreink lassan csak lelki szomszédok lesznek. Az utcában a szomszédokkal is időnként találkozunk, időnként talán beszélünk is, de ennyivel megelégszünk és foglalkozunk a saját dolgainkkal.
Egy kedves házaspár próbált összehozni a gyülekezetünkben egy hónapban egyszer egy házaspáros délutánt. Amikor beszélgetünk és együtt vagyunk, építjük a lelki életünket és a testvéri kapcsolatainkat.Ez szombatra esett. Az első alkalmon még sokan voltunk. A másodikon már kevesebben. a harmadikon és a negyediken pedig mindössze 4-en. Senkinek nem volt rá ideje. Hiába hogy egy hónappal előbb tudták.
A napokban arról beszélgettem egy anyukával hogy szeretnék direkt találkákat összehozni a gyerekeimnek gyülis gyerekekkel mert nekem fáj az hogy idegenként elmennek egymás mellett az iskolában, pedig egy gyülekezetbe járnak. Egy két helyzetből azt éreztem, lehet hogy pár család jobban tartja a kapcsolatot, csak ebbe a körbe mi valami miatt nem férünk bele. Meg akart nyugtatni az anyuka amikor ezt írta:
" nehogy abban a hitben legyél h bárkik összejárnak családostól a gyüliben arra senkinek sincsen ideje!! - mi se járunk senkivel.. ez nem is lehet elvárásunk a mai világban próbálkozni lehet de. ha mi is talizunk valakikkel, az évi 1 jó esetben 2 alkalom! "
Ez volt ami nyílként hasított belém. Nem elég hogy a sátán a családokat szét zilálja az állandó rohanás és időhiány miatt? A gyülekezeteket is. Hiszen valljuk be a vasárnap nem elég a kapcsolat építésekre, maximum meg tudod várni a "Hogy vagy?" kérdésre a választ, ha addig a gyerekek nem kapják szét a gyülit vagy nem nyavajognak a szoknyád körül hogy "Éhes vagyok!", miközben te is alig tudsz figyelni a kedves testvérnőre mert szédülsz az éhségtől, hiszen reggel mindenki reggelizett csak neked nem maradt rá időd...
Pont nekünk testvéreknek kellene hogy készen legyünk arra hogy BÁRMIKOR ha valaki keresi velünk a kapcsolatot akkor készen álljunk, arra hogy néhány programot félre téve elmenjünk hozzá vagy fogadjuk őt.
Mi azzal is próbálkoztunk egy időben hogy családokat hívunk meg ebédre vasárnap és így próbálunk ismerkedni. Erre 2 család és egy fiatal pár volt hajlandó. :( Feladtuk tehát ezeket a próbálkozásokat. És meghívtunk nem keresztény családokat, szomszédot. És most jön a fájdalmas rész. A NEM KERESZTÉNY CSALÁDOK ÉS HÁZASPÁROK eljöttek amikor meghívtuk őket magunkhoz.
A másik megvizsgálandó kérdés, hogy van e időd bármikor szolgálni az Istent?
Egy hétfő este felhívtak egy gyülekezettől, hogy egy fontos keresztény egész délutános alkalmat szerveznek és jó lenne ha lenne gyermek vigyázás és foglalkozás. Többeket megkérdeztek de hozzánk irányították őket. Azonnal igent mondtam. Megkérdezték hogy hogy-hogy ilyen biztos? Hiszen rövid a határidő. Erre én azt mondtam: Isten szolgálatára mindig kell hogy legyen időnk. És a gyermek szolgálat Isten szolgálata.
Következő héten megint hívtak egy másik gyülekezetbe. Hálás vagyok azért mert, tényleg a szolgálatra mindig készek vagyunk. Abban nincs kifogás.
De úgy gondolom Isten nem csak azt fogja az utolsó napon számon kérni, hogy amikor szolgálni hívott meg tettük e a tőlünk telhetőt, hanem számon fogja kérni azt is, hogy amikor a testvérünknek lelki szüksége volt, akkor mi betöltöttük e azt.
Ha legközelebb egy testvéred a gyülekezetből felhív vagy megírja Messengeseren hogy milyen próbában van, gondolj arra hogy Jézus hív fel:
Most nagy öröm van a szívemben mert egy távoli gyülekezetből meghívott egy család minket hogy szeretnének minket jobban megismerni, mert amikor ott szolgáltunk nem volt időnk bensőséges beszélgetésre. Megyünk.
Valamint ezután a felismerés után, sírva imádkoztam azért hogy a gyülekezetünkben ezek a kapcsolatok ne így működjenek, és másnap vasárnap kihirdettek 3 gyülekezeti alkalmat, ami egyben jó alkalom a testvéri kapcsolatok építésére is!
Nagyon örülök neki, de azért imádkozom, hogy tudjak kész eszköze lenni Istennek!
A napokban nyílként hasított a szívembe a felismerés, arról hogy milyen ádáz módon választja el a sátán a keresztényeket egymástól gyülekezeten és esetenként családon belül is. Amikor erre ráismertem, sírva fakadtam és egyben nagyon dühös is lettem, és azért kezdtem el imádkozni, hogy ez a mi gyülekezetünkben szűnjön meg.
Kértem és kérem Istent hogy törje át a keresztények életében az IDŐ KORLÁTAIT!
Nem arra gondolok hogy Istenre hivatkozva borítsuk fel a gyülekezet rendjét. Hiszen meg van írva: "Mindennek meg van az ideje az ég alatt." Hiszem hogy rendelt ideje van bizonyos dolgoknak egy vasárnapi istentisztelet keretén belül, persze nem tartom helyesnek, hogy ha valaki átlépi bizonyságával a 15 percet akkor leszólják.
De egészen másról van szó.
Mi keresztények sokan az IDŐ RABSÁGÁBAN VAGYUNK, sokszor úgy hogy észre sem vesszük.
És itt a hétköznapokra gondolok. Reggel rohanás, délután rohanás, este sietség és jön ujra a reggel és a délután és az este.... Igen lehet hogy te épp az a keresztény vagy aki meg áll a nap folyamán és bizonyos időt szentel Istennek. Ez jó.
De ha Isten feltölt téged és épít a személyes hitéleteden keresztül, akkor miért nem adod azt tovább? Mikor volt olyan utoljára hogy felhívd hétköznap egy gyülekezeti testvéredet és áthívd egy kávéra? Mikor volt olyan utoljára hogy felhívott valaki hogy problémája van és nem azt válaszolod neki: "Jó, rendben majd imádkozom érted." Hanem azt mondanád neki: "Lemondom a fodrászomat és a kicsi edzését és elmegyek hozzád,hogy együtt imádkozzunk."
Fel dühített a felismerés hogy a hétköznapjainkban ugyan úgy rohanunk mint a nem keresztények és cseppet sincs időnk a lelki testvéreinkre. És így a gyülekezetei testvéreink lassan csak lelki szomszédok lesznek. Az utcában a szomszédokkal is időnként találkozunk, időnként talán beszélünk is, de ennyivel megelégszünk és foglalkozunk a saját dolgainkkal.
Egy kedves házaspár próbált összehozni a gyülekezetünkben egy hónapban egyszer egy házaspáros délutánt. Amikor beszélgetünk és együtt vagyunk, építjük a lelki életünket és a testvéri kapcsolatainkat.Ez szombatra esett. Az első alkalmon még sokan voltunk. A másodikon már kevesebben. a harmadikon és a negyediken pedig mindössze 4-en. Senkinek nem volt rá ideje. Hiába hogy egy hónappal előbb tudták.
A napokban arról beszélgettem egy anyukával hogy szeretnék direkt találkákat összehozni a gyerekeimnek gyülis gyerekekkel mert nekem fáj az hogy idegenként elmennek egymás mellett az iskolában, pedig egy gyülekezetbe járnak. Egy két helyzetből azt éreztem, lehet hogy pár család jobban tartja a kapcsolatot, csak ebbe a körbe mi valami miatt nem férünk bele. Meg akart nyugtatni az anyuka amikor ezt írta:
" nehogy abban a hitben legyél h bárkik összejárnak családostól a gyüliben arra senkinek sincsen ideje!! - mi se járunk senkivel.. ez nem is lehet elvárásunk a mai világban próbálkozni lehet de. ha mi is talizunk valakikkel, az évi 1 jó esetben 2 alkalom! "
Ez volt ami nyílként hasított belém. Nem elég hogy a sátán a családokat szét zilálja az állandó rohanás és időhiány miatt? A gyülekezeteket is. Hiszen valljuk be a vasárnap nem elég a kapcsolat építésekre, maximum meg tudod várni a "Hogy vagy?" kérdésre a választ, ha addig a gyerekek nem kapják szét a gyülit vagy nem nyavajognak a szoknyád körül hogy "Éhes vagyok!", miközben te is alig tudsz figyelni a kedves testvérnőre mert szédülsz az éhségtől, hiszen reggel mindenki reggelizett csak neked nem maradt rá időd...
Pont nekünk testvéreknek kellene hogy készen legyünk arra hogy BÁRMIKOR ha valaki keresi velünk a kapcsolatot akkor készen álljunk, arra hogy néhány programot félre téve elmenjünk hozzá vagy fogadjuk őt.
Mi azzal is próbálkoztunk egy időben hogy családokat hívunk meg ebédre vasárnap és így próbálunk ismerkedni. Erre 2 család és egy fiatal pár volt hajlandó. :( Feladtuk tehát ezeket a próbálkozásokat. És meghívtunk nem keresztény családokat, szomszédot. És most jön a fájdalmas rész. A NEM KERESZTÉNY CSALÁDOK ÉS HÁZASPÁROK eljöttek amikor meghívtuk őket magunkhoz.
A másik megvizsgálandó kérdés, hogy van e időd bármikor szolgálni az Istent?
Egy hétfő este felhívtak egy gyülekezettől, hogy egy fontos keresztény egész délutános alkalmat szerveznek és jó lenne ha lenne gyermek vigyázás és foglalkozás. Többeket megkérdeztek de hozzánk irányították őket. Azonnal igent mondtam. Megkérdezték hogy hogy-hogy ilyen biztos? Hiszen rövid a határidő. Erre én azt mondtam: Isten szolgálatára mindig kell hogy legyen időnk. És a gyermek szolgálat Isten szolgálata.
Következő héten megint hívtak egy másik gyülekezetbe. Hálás vagyok azért mert, tényleg a szolgálatra mindig készek vagyunk. Abban nincs kifogás.
De úgy gondolom Isten nem csak azt fogja az utolsó napon számon kérni, hogy amikor szolgálni hívott meg tettük e a tőlünk telhetőt, hanem számon fogja kérni azt is, hogy amikor a testvérünknek lelki szüksége volt, akkor mi betöltöttük e azt.
Ha legközelebb egy testvéred a gyülekezetből felhív vagy megírja Messengeseren hogy milyen próbában van, gondolj arra hogy Jézus hív fel:
"Adsz nekem az idődből?"
Most nagy öröm van a szívemben mert egy távoli gyülekezetből meghívott egy család minket hogy szeretnének minket jobban megismerni, mert amikor ott szolgáltunk nem volt időnk bensőséges beszélgetésre. Megyünk.
Valamint ezután a felismerés után, sírva imádkoztam azért hogy a gyülekezetünkben ezek a kapcsolatok ne így működjenek, és másnap vasárnap kihirdettek 3 gyülekezeti alkalmat, ami egyben jó alkalom a testvéri kapcsolatok építésére is!
Nagyon örülök neki, de azért imádkozom, hogy tudjak kész eszköze lenni Istennek!
2016. november 8., kedd
Tanulási nehèzsègek az Iskolában?
Eleinte megijedtem, hogy Gergő olyan nehezen tanult szabályokat ès hosszabb szövegeket.Miután láttam hogy színekkel ès hozzá kapcsolt képekkel szinte varázs ütésre megtanult bármit,akkor úgy gondoltam,csak arrol van szó hogy mivel ő kreatív típus,valószínűleg vizuális típus is.
Nem is olyan règen egy testvérnő,azt említette,hogy miután kivizsgálták hogy a lánya mièrt tanul nehezen,arra jutottak hogy mivel oxigèn hiányosan született,ezèrt kicsit máshogy kell tanulnia.Ez után a kislány jegyei rohamosan javultak.
Teljesen elkèpedtem...ugyanis Gergő ès Krisztián is Oxigénhiányosan született.Ennek észrevehető nyoma nem maradt,de most a suliban igencsak előjöttek a problèmák.
Krisztián nem tud huzamos ideig egy helyre,dologra koncentrálni. Ez most az olvasás tanulásánál előjött,méghozzá hogy a szeme gyorsabban haladt mint a szája. Erre ezt az ötletet kaptam Istentől:Egy nagy fekete pöttyöt rajzoltam a mutató ujjára ami segített a szemének hogy oda vonzva csaj az ujja előtti betűvel foglalkozzon.
A másik ma Gergőnek kellett segìteni. Nyelvtan szabályok.Szegèny rágörcsölt ès sìrvafakadt.Azután megint jött az Isteni ötlet:
Betűs gyöngyöket raktam kèt kv-s csèszèbe.
Majd vettem egy nagy bögrèt ès beleraktam a csèszèket. "A szavak a beszèd legkisebb rèszei." "A mondatokat szavak alkotják."
Majd a bögre elejère felìrtam egy nagy A betűt,a hátuljára pedig ìrásjeleket. "A mondatot nagybetűvel kezdjük ès a vègère ìrásjelet teszünk"
Pillanatok alatt megmaradt...
Örülök ezeknek az ötleteknek...de vajon èvek múltán,amikor oldalakat kell megtanulni...akkor hogy segìtek?Ha ma kaptam ötleteket akkor majd holnap is fogok. ;)
Judit
Bővíteném egy vers nehézkes megtanulásának segítségével! :)
Nem is olyan règen egy testvérnő,azt említette,hogy miután kivizsgálták hogy a lánya mièrt tanul nehezen,arra jutottak hogy mivel oxigèn hiányosan született,ezèrt kicsit máshogy kell tanulnia.Ez után a kislány jegyei rohamosan javultak.
Teljesen elkèpedtem...ugyanis Gergő ès Krisztián is Oxigénhiányosan született.Ennek észrevehető nyoma nem maradt,de most a suliban igencsak előjöttek a problèmák.
Krisztián nem tud huzamos ideig egy helyre,dologra koncentrálni. Ez most az olvasás tanulásánál előjött,méghozzá hogy a szeme gyorsabban haladt mint a szája. Erre ezt az ötletet kaptam Istentől:Egy nagy fekete pöttyöt rajzoltam a mutató ujjára ami segített a szemének hogy oda vonzva csaj az ujja előtti betűvel foglalkozzon.
A másik ma Gergőnek kellett segìteni. Nyelvtan szabályok.Szegèny rágörcsölt ès sìrvafakadt.Azután megint jött az Isteni ötlet:
Betűs gyöngyöket raktam kèt kv-s csèszèbe.
Majd vettem egy nagy bögrèt ès beleraktam a csèszèket. "A szavak a beszèd legkisebb rèszei." "A mondatokat szavak alkotják."
Majd a bögre elejère felìrtam egy nagy A betűt,a hátuljára pedig ìrásjeleket. "A mondatot nagybetűvel kezdjük ès a vègère ìrásjelet teszünk"
Pillanatok alatt megmaradt...
Örülök ezeknek az ötleteknek...de vajon èvek múltán,amikor oldalakat kell megtanulni...akkor hogy segìtek?Ha ma kaptam ötleteket akkor majd holnap is fogok. ;)
Judit
Bővíteném egy vers nehézkes megtanulásának segítségével! :)
2016. október 31., hétfő
3D feladat lap
TÖRTÉNET: MÓZES KŐTÁBLÁI,10 PARANCSOLAT
Hát ebben az esetben a bibliakör vezetőnek többet kell "dolgoznia" mint a gyerekeknek. :) De hát ez a szolgálat lényege nem? :)
Barna kartonból megcsináltam a két kőtáblát. Sárga karton csíkokra ráírtam a 10parancsolatot, a képen látható módon rövidítve és érthetővé téve. Minden karton csíkra raktam kettő kicsi BLUE TECH-et, amivel sorban fel lehet rakni a karton táblára és levenni.
Amikor vettük sorban a törvényeket, nekik kellett kikeresniük egy egy törvényt és közösen felrakni.
Lehet csinálni azt is hogy összekeverve rátenni a táblára és nekik kell sorba rakni.
Ennél a témánál, nagyon fontos hogy ne beléjük diktálni akarjuk a törvényeket és a sorrendet, hanem fontossá tegyük számukra és hozzuk közel az ő életükhöz a törvényeket. Ahogy én csináltam:
1. Ne legyen más Istened rajtam kívül! (Milyen Isteneink lehetnek a hétköznapokban? TV, Számítógép... minden amit Isten dolgai elé helyezünk. Pl.VAsárnap azért nem megyek gyülekezetbe mert a kedvenc műsorom megy a TV-ben.)
2. Ne csinálj semmi féle Isten szobrot! (Milyen Istenszobraink lehetnek? Négy levelű lóhere, Dobókocka, szerencse kavics, kabala plüss stb. Mi Istenben hiszünk és bízunk akkor is ha nehéz dolgozat vagy feladat előtt állunk. :) )
3. Ne mond ki hiába Istenednek az Úrnak a nevét. ( Mivel az előzőekben magyaráztam itt az ideje a hanghatásnak. :) Megkérdezem nyugodtan tőlük ez mit jelenthet, majd Leejtem a kezemben levő könyvet ami nagyott csattan és felkiáltok: Jajjj Istenem!!! ) Garantáltan oda figyelnek. :)
4. Szenteld meg a nyugalom napját! ( MI a nyugalom napja? Vasárnap. Hogyan szenteljük meg? Nem dolgozunk...-szokott jönni a válasz. Nem! Úgy hogy munka helyett, Istennel foglalkozunk pl.: gyülekezetbe megyünk, elmegyünk imádkozni betegekért vagy meglátogatjuk a beteg nagymamát és viszünk neki ige verset. stb.) Te ma hogyan szenteled meg a vasárnapot?
5. Tiszteld anyádat és apádat! ( Hogyan tisztelhetjük? Szépen beszélünk velük, nem beszélünk vissza nekik ha nevel minket, és akkor is betartom amit mond nekem amikor épp nincs ott. )
6. Ne ölj! ( Öltetek már embert? persze hogy nem a válasz. Képzeljétek én már igen! :) Ezen totál be szoktak rémülni... :) Mert tudjátok nem csak fegyverrel lehet ölni, hanem szavakkal is. Ha negatív rossz dolgokat mondunk a másikkal, azzal kiöljük a szívéből a jó érzéseket és sokszor a lelküket is meg tudjuk ölni... Nagyon vigyáznunk kell a szavainkra, mert kihatással lehet a másik ember életére. )
7.Ne paráználkodj! (Húúú itt nagyon nagy mosolygás szokott lenni amikor megkérdezem hogy mit jelent az hogy paráználkodás? Itt ezt sok bibliakör vezető is nagyon piros arccal gyorsan át ugorja. Nem baj ha zavarba jövünk. Ez egy ilyen téma. Rövidre is zárhatjuk rezzenéstelen arccal. Pl. Amikor egy házasságban az anyuka vagy az apuka egy másik nénit vagy bácsit kezd el szeretni. Vagy amikor egy fiú vagy lány úgy viselkedik mintha már házasok lennének.)
8. Ne lopj! ( Erre mindig tudnak példát. :) DE! Az is lopás ha találsz valamit és nem adod vissza a gazdájának, vagy nem segítesz neki abban hogy vissza kerüljön hozzá. Pl.: ha találunk valami értékeset a tescoban, akkor oda kell vinni a vevőszolgálathoz és ők majd eljuttatják a tulajdonosának vagy beteszik a talált tárgyak dobozába ahol ha jön a gazdája akkor megtalálhatja. )
9.Ne tanuskodj hamisan! ( pl.: Mikor a testvérünkre mutatunk: Ő volt! Ő volt! Nem én voltam!!! -itt szintén hasznos kiabálni vagy nyavajogni egy kicsit..)
10. Ne kívánj semmit ami a felebarátodé! ( Ilyen amikor meglátod a padtársadnál a legújabb tolltartóját, vagy ceruzáját... négy színű ceruzáját... lehet fokozni és olyan hangszínben mondani mintha valóban nagy dolog lenne. De miért baj ha megkívánom??? Csak nézem!-szokott jönni a kérdés. Igen igen, de a kívánság végül gyakran tettben végződik...pl. itt hagyta a ceruzáját... nem is néz vissza... neki lehet hogy nem is kell már... akkor elrakom én...
vagy találok valamit és kérdés nélkül elrakom =lopás..)
Nagy vonalakban ennyi... ez a téma! :)
Sok áldást!
Judit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)