Először is szeretném leszögezni, hogy az alábbi írás nem olyan esetek ellen készült, amikor valaki kap Istentől egy elhívást, és emiatt egy másik gyülekezetbe, városba megy. Írhatnám azt is: "Akinek nem inge, ne vegye magára." Mindazonáltal: "Ami rossz, azt kivessétek, ami jó, azt megtartsátok." (1Thessz 5:21) :)
Az utóbbi időben egyre többet
találkozom olyan emberekkel, akik oda mennek szívesen, ahol a Szent Szellem
megnyilvánulásai, és ajándékainak megnyilvánulásai rendszeresek és látványosak,
akár minden alkalmon. Sokakban, sajnos jórészt fiatalokban, kialakult az
"oda megyünk, ahol a Szent szellem van" gondolkodásmód.
Ezzel kapcsolatosan írom le
nektek az én bizonyságomat, hogy engem mire vezetett Isten ez ügyben. Ismétlem:
engem! Lehet, hogy más valakit másra vezet, de érdemes elgondolkodni ezen, mint
Isten dolgain úgy általában.
Nekem is volt ilyen időszakom.
Nagyon bosszankodtam amiatt, hogy a gyülekezet, ahova jártam, egyszerűen
üresnek tűnt, meg laposnak. Az idősek a fiatalokat okolták, hogy a túl hangos
zenéjük "elijeszti" a Szentlelket, a fiatalok pedig az időseket
vádolták, hogy a hagyományaik és a tradícióik megölik a fejlődést, ami nem tetszik
Istennek, és ezért nem áldottak az alkalmak. Ugyanitt hallottam tanítást arról,
hogy ha nem nyilvánul meg rajtad Isten Szentlelke (nyelveken szólással, földön
fekvéssel, térdelve sírással stb.), akkor az azt jelenti, hogy bűneid
elválasztanak Istentől, és nincs elég hited.
Nem tudtam igazából, hogy minek
vagy kinek higgyek. Annyit persze éreztem, hogy lapos az istentisztelet, és én
egymás után nem kapok semmit az alkalmakon, semmilyen üzenetet az Úrtól.
Kerestem hát a megoldást, és elmentem olyan gyülekezetbe, amely híres volt az
ilyen megnyilvánulásokról.
Csak álltam ott a dicsőítés alatt, és álltam..., és vártam..., mikor történik
már valami. És nem történt semmi. Az igehirdetés nem érintett meg. Azután
beszélgettem egy lelkigondozóval, aki azt mondta, bizonyára meg vagyok kötözve
a múltam miatt, és szabadító szolgálatra kell mennem. Hát elmentem... Érdekes
volt, hogy 2 óra imádság után sem történt semmi. Azt mondta a szolgáló, hogy
nem tud mit csinálni velem, ha egyszer nincs elég hitem.
Így aztán már igazán pocsékul
éreztem magam! Megkötözött, hitetlen, „szentlelketlen” vagyok?
Majd egy alkalmon, egy "nagy
szolgálóhoz" odamentem sírva, hogy szabadítson meg, neki csak egy szavába
kerül bizonyára. Ő ezt mondta nekem határozottan:
"Hagyd abba! Ne menj
emberekhez, egy ember sem segíthet neked!" Na, itt összetörtem. Szuper,
hát senki sem segíthet? Ennyire rossz vagyok? De akkor folytatta: "Egyedül
Istenhez fordulj! Üresítsd meg magad, és csak Vele beszélj! Ő a Mennyei Apukád,
aki nagyon szeret téged, és nagy örömét leli benned."
Elgondolkodtam, és valóban
elkezdtem keresni Istent. A környezetem persze megijedt, hiszen nem mentem
gyülekezetbe, pedig én minden reggel szívből kerestem az Urat. És Ő jött is, és
átformált. Lecsendesítette a bennem lévő nagy csatazajt, és azt mondta:
"Ezeket a csatákat nem neked kell vívnod, én már megnyertem neked."
Akkor megértettem végre, hogy
Isten jelenléte, a Szent Szellem, jó esetben ott van, ahol mi vagyunk. Ugyanis
Ő betölt minket tetőtől talpig, megtölti a szívünket, lelkünket, elménket. Ő
ott van velünk a konyhában, a fürdőszobában, bárhol, ahol mi Hozzá szólunk.
Sokszor imádkoztam a konyhában térdelve és sírva: pedig csak elkezdtem
mosogatás közben imádkozni, erre közel jött az Isten hozzám.
Tehát ha Isten jelenléte ott van,
ahol mi, akkor bizony keményebbet is kell mondanom. Ha nem érzed Isten
jelenlétét a gyülekezetben, ha az üzenetek nem szólnak hozzád, ha úgy érzed,
"Lelketlenek" lettek az alkalmak, akkor kezdd el megvizsgálni
először önmagadat.
Lehet keresni a hibát a
pásztorban, a vezetőkben, az idősekben vagy a fiatalokban, a padokban, az
orgonában vagy a dobokban és a hangfalakban.... De a hiba nem ott van, hidd el!
Isten alkotta meg a gyülekezetet.
Isten akarata volt, hogy létezzen. Miért? Azért, hogy más emberek felé szolgáljon,
és vigye az evangéliumot. Nem azért alkotta, hogy a keresztény emberek saját
sebeiket nyaldossák, miközben egymást újra és újra megmarják. Isten misszióra
hívott el minden gyülekezetet!
Mivel Isten akarta a te gyülekezetedet, és az enyémet is, ezért adott bele
embereket. Csodálatos embereket, akiket csodálatos ajándékokkal áldott meg.
Igen, jól látod, van hibájuk, sőt, lehet, hogy bűneik vannak, de neked nem az a
dolgod, hogy ezzel foglalkozz (kivéve, ha Isten kéri ezt tőled, és erről meg
vagy bizonyosodva).
Isten ezeket a csodálatos
embereket egybegyűjtötte a különböző adottságaikkal és ajándékaikkal azért,
hogy missziózzonak, Istennek gyűjtsék a gyermekeket, és emberi életek
változhassanak meg. Igen, erre van a te gyülekezeted is elrendelve. Szerinted
nincs ott a Szent Szellem? Akkor vidd Őt oda te magad! Addig imádkozz és kérd
Istent, hogy töltsön meg téged szeretetével, amíg meg nem érzed azt, amikor
belépsz a gyülekezetbe, és ránézel a testvéreidre: "Igen, hazajöttem. Ez
az a hely, ahol Isten látni akar. Gyere, testvérem, szolgáljunk együtt!"
Ahogyan Pintér Béla egyik dalában
is van:
Az
élet olyan, mint egy nagy csatatér,
A
harcban dől el az, hogy ki mennyit ér.
Itt
nem sokat számít a hírnév, a lájk,
Csak
a térdünkön állva megvívott csaták.
Néhány
harcos félreértette,
A
társa ellen használta fegyverét.
Voltak
nagy harcok, és kemény csaták,
Nem
egymás kezét fogtuk, hanem egymás nyakát!
El tudod ezt hinni? Én igen!
Azt is megtapasztaltam, hogy ha nem tetszik a környezeted, nem tetszik a gyülekezeted, a munkahelyed, a családod..., akkor szeress jobban, és vidd oda Isten jelenlétét. Így történhet meg az, hogy a gyülekezetbe beviszik a testvérek a kicsi lángocskákat a szívükben, és ott egy hatalmas tűzzé forrnak össze, amely világít és meleget ad az oda érkező emberek számára.
Ez simán megtörténhet.
Ma.
Veled is.
A gyülekezeteddel is.
Isten
áldja meg ezeket a gondolatokat a szívedben, lelkedben, és elmédben.
Itt
hagyom a végére Pintér Béla dalát, hallgassátok szeretettel:
Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése