Örökbe fogadottak vagyunk...

Mostanában sokat forgattam a szívemben a "Nevelő szülő"-séget, vagy az "Örökbe fogadás"-t.
Nem sokat tudok a kettőről. Mindössze annyit, hogy az egyik ideiglenes és bármikor elvihetik a gyermeket, akiről gondoskodom, míg a második esetben a kapcsolat örökre szól. Nem értettem, hogy miért foglalkoztatott ez a téma annyira. Talán egyszer lesz célja Istennek ezzel.
De minden esetre a napokban egy fontos dolgot tanított meg nekem ennek kapcsán Isten. 16 év kereszténység után megérthettem valami különösen fontosat.

Sokszor sok helyen hallottam már, hogy Isten olyan mint egy apa, és hogy úgy tekintsünk rá mint egy apára. Nekem elég rossz apa képem lett a múltamból kifolyólag. Ez miatt soha sem tudtam úgy nézni Istenre mint egy apára. 

Csak úgy néztem rá, mint az én egykori apukámra... Ez miatt nem tudtam 100%-ig megbízni Istenben és mindig bennem volt a félelem, hogy cserben hagy. Bennem volt a félelem, hogy bár szeretetről beszél, de bármikor elhagyhat. Úgy tekintettem Istenre, hogy lehet ki is használ olykor-olykor... mindezt tudat alatt. Tudtam miket ír a Biblia Istenről. De nem tudtam megismerni őt soha közelebbről, mert féltem tőle.

Ezen a héten, kicsit jobban rá álltam az ige olvasására, elkezdtem szomjazni Istent. Tudom ez kegyelem.
Hétfő reggel a Jakab levelét végig olvastam és elkezdtem olvasni a Péter levelét.  Nagyon meglepő dolgot tanított Isten.
 Most egy új fordítású bibliában, egész más fényben tündököl ez az ige.

Első fordítás: Magyar Biblia Társulat új fordítása
1péter 1:17
Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét,

Második fordítás: EFO vagyis Egyszerű fordítás
1péter 1:17
Amikor imádkoztok, édesapátoknak hívjátok Istent! De tudjátok meg hogy ő kivételezés nélkül és igazságosan fog ítélni mindenkit! Ezért Isten iránti tisztelettel és félelemmel éljetek, mint akik csak átutazóban vagytok a Földön.

Elképeszt a különbség, de nem vagyok alkalmas személy a fordítások elemezgetéséhez. :)

Viszont az új fordítás alapján szólt hozzám Isten akkor reggel.
"Édesapátoknak hívjátok Istent...."

Isten közölte velem hogy Ő az én Édesapám. Mindig arra hivatkoztam, hogy a rossz apa képem miatt olyan a hit életem amilyen... de Isten azt mondta ennek vége. Ő örökbe fogadott engem, ami annyit jelent, hogy teljesen a nevére vett és az ő családjába tartozom. A régi apámnak és annak minden átkának,  semmi köze már hozzám.

Isten nem a nevelő szülőnk akar lenni, ami átmeneti állapot és mehetsz tovább ha úgy alakul vagy vissza a régi életedbe... Isten örökbe fogadott minket Jézus Krisztus kereszthalála által.
Micsoda jó hír. Nincs köze a réginek hozzánk! Nem kell visszamennünk!! És nem is megyünk! Igaz?!

Judit

Minden olvasómnak

Minden kedves olvasómnak köszönöm a figyelmét és az idejét, amit erre a blogra szánt. Reménykedem benne hogy sok áldásban részesültök, az irományaimon keresztül!
Isten áldjon meg benneteket!
Tartsatok velem 2017-ben is. :)
Isten szeret ma és holnap is fog! Ez örök és nem változik! :)
Judit

Karácsonyi lelki gazdagság

Idén karácsonykor újra és újra feljött bennem a tavalyi karácsony, amikor Lacit műtötték és mindent nekem kellett egyedül beszerezni, megtervezni és megoldani. Nagyon nem volt pénzünk hiszen ő táppénzen volt, mégis Isten kegyelméből, talán soha nem volt olyan gazdag karácsonyunk mint akkor. Nem láttunk szükséget semmiben. Magán személyek, családsegítő szolgálat, egy alapítvány, a gyülekezetből valaki... ajándékokat, pénzt, és élelmiszert is küldtek, sőt tűzifát és fenyőfát is kaptunk. Tudtam venni a karácsonyi ételekhez szükséges dolgokat is és még ajándékot a gyerekeknek is.
Idén ez nem volt.  Szegényesebb volt  a karácsonyunk,mégis nagyon hálás voltam mert ez azt jelenti hogy Isten már úgy látja, hogy nincs szükségünk adományra. Egy helyről kaptunk karácsonyi csomagot, aminek a gyerekek nagyon örültek. De most megtapasztaltam hogy a normál fizetés is kevés ahhoz hogy valóra váltsunk mindent karácsonykor.. Tűzifát már nem sikerült rendelni, de hálás vagyok mert megcsinálták a harmadik konvektort is a folyóson, így nem fagytak be az ablakok.
Isten gondoskodó Isten. És ez az amire tekinteni kell. Meg van és meg is lesz mindenünk, akkor amikor szükségünk lesz rá.
Egész karácsonykor gyakorolhattam azt, hogy én döntöm el, hogy mire nézek, az áldásokra vagy pedig a hátrányokra. Elhatároztam hogy az áldásokat keresem az életemben, mert ez az ami tovább visz és lendületet ad a hétköznapokban.
Kértem Istent hogy dolgozzon a lelkemben karácsonykor, mert szükségem van rá.
Úgy alakult hogy egy pantomin színdarabot rendezhettem meg a 3-4-5-6.-os gyerekekkel. Rendkívül nagy élmény volt látni azt, hogy ami a fejemben megszületett, az hogy válik valóra a színpadon. Csodálatos lett, még én is elsírtam magam amikor előadtuk.

 Akkor született meg bennem a karácsonyi csoda. És ez az ige volt az ami folyamatosan karácsonykor bennem zakatolt:

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján.3:16

Miért hoztam egy cím alá az anyagiakat és a lelkieket? Mert megtapasztaltam hogy az emberek lelki állapotát nagyban befolyásolja az hogy az anyagiak hogyan állnak. De nézd.. ezt az ige is azt mutatja hogy sokkal több és sokkal értékesebb dolog az amiért eljött az Úr Jézus. Nem azért jött el az Úr Jézus, hogy jól élj, vagy hogy sok pénzed legyen és mindenki láthassa hogy milyen "áldott" vagy. Ettől sokkal nagyobb és magasabb dolog az amiért eljött, ott hagyva a mennyországot, és ez a te örök életed.
Tehát ha legközelebb anyagi problémáid akadnak, gondolj arra hogy az Úr Jézus  sokkal értékesebb dolgot adott neked, egy megfizethetetlen kincset tárt eléd és ez az Örök élet lehetősége!!

Isten áldjon meg gazdagon lelki gazdagsággal a 2017-es új évünkben. :) Judit

Szomszéd vagy Testvér? Az idő rabságában..

Most néhány hétig nem volt internetünk csak telefonon. Ez részben áldás, részben viszont nagyon hiányzott. Új dolgokat tanított nekem Isten és ezeket szeretném nektek leírni bizonyságokként.

A napokban nyílként hasított a szívembe a felismerés, arról hogy milyen ádáz módon választja el a sátán a keresztényeket egymástól gyülekezeten és esetenként családon belül is. Amikor erre ráismertem, sírva fakadtam és egyben nagyon dühös is lettem, és azért kezdtem el imádkozni, hogy ez a mi gyülekezetünkben szűnjön meg.
Kértem és kérem Istent hogy törje át a keresztények életében az IDŐ KORLÁTAIT!
 Nem arra gondolok hogy Istenre hivatkozva borítsuk fel a gyülekezet rendjét. Hiszen meg van írva: "Mindennek meg van az ideje az ég alatt." Hiszem hogy rendelt ideje van bizonyos dolgoknak egy vasárnapi istentisztelet keretén belül, persze nem tartom helyesnek, hogy ha valaki átlépi bizonyságával a 15 percet akkor leszólják.
 De egészen másról van szó.

Mi keresztények sokan az IDŐ RABSÁGÁBAN VAGYUNK, sokszor úgy hogy észre sem vesszük.
És itt a hétköznapokra gondolok. Reggel rohanás, délután rohanás, este sietség és jön ujra a reggel és a délután és az este.... Igen lehet hogy te épp az a keresztény vagy aki meg áll a nap folyamán és bizonyos időt szentel Istennek. Ez jó.
De ha Isten feltölt téged és épít a személyes hitéleteden keresztül, akkor miért nem adod azt tovább? Mikor volt olyan utoljára hogy felhívd hétköznap egy gyülekezeti testvéredet és áthívd egy kávéra? Mikor volt olyan utoljára hogy felhívott valaki hogy problémája van és nem azt válaszolod neki: "Jó, rendben majd imádkozom érted." Hanem azt mondanád neki: "Lemondom a fodrászomat és a kicsi edzését és elmegyek hozzád,hogy együtt imádkozzunk."
Fel dühített a felismerés hogy a hétköznapjainkban ugyan úgy rohanunk mint a nem keresztények és cseppet sincs időnk a lelki testvéreinkre. És így a gyülekezetei testvéreink lassan csak lelki szomszédok lesznek. Az utcában a szomszédokkal is időnként találkozunk, időnként talán beszélünk is, de ennyivel megelégszünk és foglalkozunk a saját dolgainkkal.
Egy kedves házaspár próbált összehozni a gyülekezetünkben egy hónapban egyszer egy házaspáros délutánt. Amikor beszélgetünk és együtt vagyunk, építjük a lelki életünket és a testvéri kapcsolatainkat.Ez szombatra esett. Az első alkalmon még sokan voltunk. A másodikon már kevesebben. a harmadikon és a negyediken pedig mindössze 4-en. Senkinek nem volt rá ideje. Hiába hogy egy hónappal előbb tudták.
A napokban arról beszélgettem egy anyukával hogy szeretnék direkt találkákat összehozni a gyerekeimnek gyülis gyerekekkel mert nekem fáj az hogy idegenként elmennek egymás mellett az iskolában, pedig egy gyülekezetbe járnak. Egy két helyzetből azt éreztem, lehet hogy pár család jobban tartja a kapcsolatot, csak ebbe a körbe mi valami miatt nem férünk bele. Meg akart nyugtatni az anyuka amikor ezt írta:
" nehogy abban a hitben legyél h bárkik összejárnak családostól a gyüliben arra senkinek sincsen ideje!! - mi se járunk senkivel.. ez nem is lehet elvárásunk a mai világban próbálkozni lehet de. ha mi is talizunk valakikkel, az évi 1 jó esetben 2 alkalom! "

Ez volt ami nyílként hasított belém. Nem elég hogy a sátán a családokat szét zilálja az állandó rohanás és időhiány miatt? A gyülekezeteket is. Hiszen valljuk be a vasárnap nem elég a kapcsolat építésekre, maximum meg tudod várni a "Hogy vagy?" kérdésre a választ, ha addig a gyerekek nem kapják szét a gyülit vagy nem nyavajognak a szoknyád körül hogy "Éhes vagyok!", miközben te is alig tudsz figyelni a kedves testvérnőre mert szédülsz az éhségtől, hiszen reggel mindenki reggelizett csak neked nem maradt rá időd...
Pont nekünk testvéreknek kellene hogy készen legyünk arra hogy BÁRMIKOR ha valaki keresi velünk a kapcsolatot akkor készen álljunk, arra hogy néhány programot félre téve elmenjünk hozzá vagy fogadjuk őt.
Mi azzal is próbálkoztunk egy időben hogy családokat hívunk meg ebédre vasárnap és így próbálunk ismerkedni. Erre 2 család és egy fiatal pár volt hajlandó. :( Feladtuk tehát ezeket a próbálkozásokat. És meghívtunk nem keresztény családokat, szomszédot. És most jön a fájdalmas rész. A NEM KERESZTÉNY CSALÁDOK ÉS HÁZASPÁROK eljöttek amikor meghívtuk őket magunkhoz.

A másik megvizsgálandó kérdés, hogy van e időd bármikor szolgálni az Istent?
Egy hétfő este felhívtak egy gyülekezettől, hogy egy fontos keresztény egész délutános alkalmat szerveznek és jó lenne ha lenne gyermek vigyázás és foglalkozás. Többeket megkérdeztek de hozzánk irányították őket. Azonnal igent mondtam. Megkérdezték hogy hogy-hogy ilyen biztos? Hiszen rövid a határidő. Erre én azt mondtam: Isten szolgálatára mindig kell hogy legyen időnk. És a gyermek  szolgálat Isten szolgálata.
Következő héten megint hívtak egy másik gyülekezetbe. Hálás vagyok azért mert, tényleg a szolgálatra mindig készek vagyunk. Abban nincs kifogás.
De úgy gondolom Isten nem csak azt fogja az utolsó napon számon kérni, hogy amikor szolgálni hívott meg tettük e a tőlünk telhetőt, hanem számon fogja kérni azt is, hogy amikor a testvérünknek lelki szüksége volt, akkor mi betöltöttük e azt.

Ha legközelebb egy testvéred a gyülekezetből felhív vagy megírja Messengeseren hogy milyen próbában van, gondolj arra hogy Jézus hív fel:

"Adsz nekem az idődből?" 

Most nagy öröm van a szívemben mert egy távoli gyülekezetből meghívott egy család minket hogy szeretnének minket jobban megismerni, mert amikor ott szolgáltunk nem volt időnk bensőséges beszélgetésre. Megyünk. 
Valamint ezután a felismerés után, sírva imádkoztam azért hogy a gyülekezetünkben ezek a kapcsolatok ne így működjenek, és másnap vasárnap kihirdettek 3 gyülekezeti alkalmat, ami egyben jó alkalom a testvéri kapcsolatok építésére is!

 Nagyon örülök neki, de azért imádkozom, hogy tudjak kész eszköze lenni Istennek!

Tanulási nehèzsègek az Iskolában?

Eleinte megijedtem, hogy Gergő olyan nehezen tanult szabályokat ès hosszabb szövegeket.Miután láttam hogy színekkel ès hozzá kapcsolt képekkel szinte varázs ütésre megtanult bármit,akkor úgy gondoltam,csak arrol van szó hogy mivel ő kreatív típus,valószínűleg vizuális típus is.
Nem is olyan règen egy testvérnő,azt említette,hogy miután kivizsgálták hogy a lánya mièrt tanul nehezen,arra jutottak hogy mivel oxigèn hiányosan született,ezèrt kicsit máshogy kell tanulnia.Ez után a kislány jegyei rohamosan javultak.
Teljesen elkèpedtem...ugyanis Gergő ès Krisztián is Oxigénhiányosan született.Ennek észrevehető nyoma nem maradt,de most a suliban igencsak előjöttek a problèmák.
Krisztián nem tud huzamos ideig egy helyre,dologra koncentrálni. Ez most az olvasás tanulásánál előjött,méghozzá hogy a szeme gyorsabban haladt mint a szája. Erre ezt az ötletet kaptam Istentől:Egy nagy fekete pöttyöt rajzoltam a mutató ujjára ami segített a szemének hogy oda vonzva csaj az ujja előtti betűvel foglalkozzon.

A másik ma Gergőnek kellett segìteni. Nyelvtan szabályok.Szegèny rágörcsölt ès sìrvafakadt.Azután megint jött az Isteni ötlet:
Betűs gyöngyöket raktam kèt kv-s csèszèbe.

Majd vettem egy nagy bögrèt ès beleraktam a csèszèket. "A szavak a beszèd legkisebb rèszei." "A mondatokat szavak alkotják."

Majd a bögre elejère felìrtam egy nagy A betűt,a hátuljára pedig ìrásjeleket. "A mondatot nagybetűvel kezdjük ès a vègère ìrásjelet teszünk"
Pillanatok alatt megmaradt...

Örülök ezeknek az ötleteknek...de vajon èvek múltán,amikor oldalakat kell megtanulni...akkor hogy segìtek?Ha ma kaptam ötleteket akkor majd holnap is fogok. ;)
Judit

Bővíteném egy vers nehézkes megtanulásának segítségével! :)