Mindenkor hálákat adjatok

Timárné Urbán Judit

Mindenkor hálákat adjatok...

Mindenkor hálákat adjatok
Ezt írják a bibliai lapok.
Istenem hálát nehéz szívvel hogyan adhatok?

Ha körülöttem vihar tombol,
És kettétöri szívem lelkem,
Hálám honnan törjön fel?

Ha testemben betegség tombol
És teljesen tönkretesz lerombol
Térdem hálára miként omoljon?

Ha elveszítem akit legjobban szeretek
És rám hull a gyász sötét éjjele,
Ajkam hálát hogyan rebegjen?

Gyermekem!
Elmondom hogyan legyen szíved mindig hálás.
Mindennek gyökere az elhatározás!
Határozd el hogy tekinteted mindig az égre emeled.
Így meglátod azt aki téged nagyon szeret!

Meglátod akkor majd
a viharban a hajót ami megtart
és szüntelen biztonságot ad.

Meglátod akkor majd,
az imára kulcsolt testvéri kezeket,
És azt aki kívül belül ápol téged.

Meglátod akkor majd,
Hogy az élet egy csodás óra,
Melynek szalad minden mutatója,

Meglátni a rosszban a jót,
a viharban a hajót.
A fényt a sötétben,
a halálban az életet.
A színt a szürkében,
a gyógyulást a betegségben.
Neked kell akarni,
Mindezt meglátni.

Már tudod gyermekem, hogyan legyél mindenkor hálás:
Mindennek gyökere az ELHATÁROZÁS!

Nem félelemre hívott el Isten minket!

Elsősorban elszomorít az a félelem, amit a keresztényekben tapasztalok mostanában.
Sok helyen vannak mindenféle tanítások arról hogy ez is az utolsó idők jele az is. Picit be telt a pohár és igen nagy indulattal kiadtam magamból a gondolataimat anyukámnak, amikor szóba kerültek bizonyos dolgok. Csak néhány szó: migránsok, muszlimok, bevándorlók, chippezések, természeti csapások, keresztény üldözések, utolsó idők....
Isten nem félelemre hívott el minket. Arra hívott el hogy szeretetben éljük, és Ő "jót tervezett az életünk felől". Isten szeret minket. Isten nem akarja látni a szenvedésünket.
Most ahogyan elindult a muszlimok nagy vándorlása szerte Európában, ki szerencsét próbálni megy ki pedig a háború és annak szörnyűségei elöl menekül, rengeteg "Mi lesz ha" kérdések jelentek meg a keresztények körében.
Mi lesz majd ha elterjed a muszlim hit? Mi lesz ha a keresztényeket elkezdik gyilkolászni és üldözni?
Isten vajon hagyná? Hagyná Isten hogy a gyermekeit halomra gyilkolják mind? A keresztény üldözések elöl nem mentene meg?
Én reménykedem benne, hogy hamarabb lesz az elragadtatás mint hogy üldözzék a keresztényeket. És egyébként a legbosszantóbb az hogy még nincs semmi törvény vagy célirányos intézkedés arra hogy a muszlim vallást bevezetnék országunkban és az lenne az irányadó. De sokak fantáziája már a keresztény üldözéseknél tart ezzel félelmet engedve a szívükbe. Azzal hogy be engedjük a szívünkbe ezeket a félelmeket, azzal viszont kiszorítjuk Isten szeretetét a szívünkből. "A teljes szeretet, kiűzi a félelmet."
A másik téma amitől már kissé düh rohamot tudok kapni az a chipeztetés. Ha bevezetik az embereknek a chipet akkor az a fenevad bélyege lesz, amit nem szabad felvenni.
Akkor ezennel minden kutya és ló mehet a pokolba... :(
A chipet azért találták ki hogy személyazonosságunk immár ne legyen rejthető, hamisítható és így kiszűrjék a terroristákat. Igen, átláthatók lehetünk ez által. De ma már ha a google-ba regisztrálsz és esetleg a telefonodon is van net, akkor bárhol megtalálhatnak... Elnézést de már most is túl átláthatók vagyunk, lásd facebook.
Majd ha azt mondják hogy a kereszténységek választod vagy a chipet akkor , de csak akkor mondanám rá hogy a fenevad bélyege. Addig egyenlő számomra a személyigazolvánnyal. Igen valószínűnek tartom hogy ha keresztény üldözés kezdődne a világban a chipek sokat segítenének a keresztények felkutatásában. De a mobilok is. Félelmetes a technika és az amire képes ma már. De Isten nem arra hívott el hogy féljünk. Arra hívott el hogy amíg nincs üldözés addig teljes mellszélességgel hirdessük Isten igéjét, szeretetét és békességét!

"Mert nem a félelemnek lelke adatott nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelke." 2Tim.1:7

Ne terjesszünk olyan rémhíreket amelyek félelmet kelthetnek a keresztényekbe. Terjesszük inkább Isten jó hírét. És higgyük el hogy Isten Szentlelke szólni fog nekünk a maga idejében amikor mennünk kell, vagy amikor elkezdődött az az utolsó idő amitől már előre félünk.
Nem félni akarok, hanem hinni abban hogy Isten annyira szeret hogy ott akar látni a menyben és nem akarja hogy elbukjak és ezért MINDENT meg fog tenni, ha már a fiának szenvednie kellett azért hogy én megtérhessek.
Békesség!
Judit

Szülő- Gyermek, Isten- Én kapcsolat

http://www.ustream.tv/recorded/71981701
(33:09)

"Amit kellett azt megadta általuk (szüleink által) és amit NEM azt Ő mint szülő fogja pótolni."
(B.D)

Úgy alakult hogy nem tudtunk menni gyülekezetbe, pedig nagyon be terveztük. Noémi lázas lett, pont indulás előtt. ami el is múlt furcsa módon. Ennek a jó oldala az hogy visszanéztük a délelőtti Istentiszteletet.Ebből egy mondat nagyon sokat jelentett és sebet gyógyított bennem.
Sokat morogtam és szomorkodtam az miatt hogy a szüleim olyanok voltak sokszor amilyenek.          
Apukám rengeteget dolgozott amibe bele rokkant és rengeteg féle betegsége lett, ami miatt nem tudott már dolgozni. Anyukám is több munkahelyen és még a szőlőben is dolgozott. Így nem jutott idő ránk. Meg fogadtam én nem ilyen anyuka akarok lenni.... de sokszor azon kapom magam: "Ne most nincs időm rá."
Sokszor úgy éreztem hogy azért mert a munka mindig fontosabb volt ezért szinte nem volt anyukám. Nem tudom milyen az amikor a lelki dolgaimat vagy a szerelmes dolgaimat kibeszélhetem az anyukámmal, vagy együtt vásárolunk vagy együtt kiakpcsolódunk. Ezért én sem nagyon tudom milyennek kell lennem mint anyukának. Nem tudom sokszor mi az amit kellene csinálnom. Tudom kell főznöm és kell takarítanom és legyen rend.... de amikor leülök tudatosan játszani a gyerekeimmel, nem tudom hogyan kell azt csinálni... hogyan babázzak a lányommal, hogyan rajzoljak vele... nem tudom.
Sokat imádkozom azért hogy ezeket Isten pótolja és segítsen hogy "jó anya" lehessek. Sokat okoltam a szüleimet azért hogy nem tudom hogyan kell jó szülőnek lenni.
Erre ma jött ez a mondat ami felszabadította a szívemet lelkemet teljesen egy mázsás teher alól.
El kell hogy higgyem el, hogy mindent amire az élethez szükségem van azt megkaptam útravalónak a szüleimtől hiszen Isten akarta azt hogy ők legyenek a szüleim. Amit nem kaptam meg azt pedig Isten ki fogja pótolni a maga idejében. Mind e mellett el kell hogy higgyem hogy ha az igyekezet bennem van akkor én is meg adok mindent amire szükségük van. De nem kell hogy görcsöljek rajta hogy mit is kell adnom, mert amit én nem teszek meg értük vagy nem tanítom meg nekik, azt Isten ki fogja majd pótolni.
"Köszönöm Istenem hogy te vagy az Alkotóm, és te jobban tudod hogy mire van szükségem mint én magam!" Ámen

Judit

„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Ezt a követ tegnap kaptam egy kislánytól, aki nagyon csendes. Talán nem is szólt hozzám amíg ott voltunk. Neki is úgy mint a másik két testvérének, gyönyörű két csillogó szeme van. Amikor ezt a követ a kezembe adta, szó nélkül, azonnal egy ige jutott eszembe.

"De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”"

 (Lukács ev. 19:40)

Az jutott eszembe erről, hogy találhatok én sok ezer kifogást arra miért nem szólalok meg Istenről idegen emberek előtt, vagy a gyerekeimet miért nem tanítom nap mint nap az igére és Isten dolgaira. Találhatok kibúvókat miért nem teszek bizonyságot a gyülekezet előtt vagy miért nem ülök le a gép elé ide és írom le nektek a bizonyságokat... 

Kifogások mindig lesznek, kibúvókat mindig fogunk találni... de ne lepődjünk meg ha egyszer egy kő megszólal helyettünk.

Hát: "Tegyetek tanítvánnyá minden népet... " ( Máté ev. 28:19) 

És ha ezt megtettétek: " Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül." (zsolt. 34:9)

Isten áldjon!

Judit