Siralom völgyében is reménységben

Ha "véletlen" a siralom völgyében jársz, ne feledd: ha a földre nézel köveket és csontokat látsz,előtted az aggodalom homálya,mögötted a kétségbeesés zörejei....de ha fel nézel,a magas falak között ki látsz és látod hogy a völgyön kívül süt a nap,kék az ég és a sziklákon nőlnek még a virágok!
Harcolj!Törj át a sötétségen!Törtess csak előre!Lesz ami lesz kijutsz a völgyből, a tágas térre s virágok mezejére.Tarts ki! Isten szeret!Ő az egyetlen aki biztos nem hagy el! <3

Folytassam?

Elgondolkodtam vmin ma....
Miután ma valamit hozzávágtak a fejemhez a blogomból,7 éve először gondolkodtam el azon,hogy van e értelme a blogot irogatni?Valóban szolgálom ezzel Istent?Áldására van ez bárkinek?
Imádságos szívvel viszem ezt Isten elé.
Ha bárkinek van bármilyen bizonysága,akkor esetleg leìrhatja kommentbe.
Így látnám hogy van e igazán értelme.
<3
Judit

Nézz szembe a gyengepontjaiddal

Kérlek ne haragudjatok azért, hogy ilyen ritkán írok. Én örülnék a legjobban, hogy ha ideülhetnék minden nap a gép elé és írhatnék nektek. :) 8 óra munkahely után indul itthon a második műszak, ami nagyon döcögősen megy. Pedig Laci még itthon van, mert még mindig nincs munkahelye, és mama is velünk van és segít sok mindenben. Mire haza érek, alig van házimunka így csak főznöm kell és próbálok ráhangolódni a gyerekekre.
Nagyon nehéz rövid idő alatt rátalálni az ő kis "kezdő hangjukra" és nem csak a szükséges kommunikációt lerendezni. (Hogy vagy? Milyen napod volt?stb.) De most nem ezekről az itthoni dolgokról és küzdelmekről szeretnék írni nektek.

Az előző alkalommal írtam arról, hogy úgy érzem szét hullott az életünk és bár Istennel elkezdtük kirakni a kb. 10 000 db-os kirakót, de nagyon nehezen viselem a bizonytalanságot.
Amióta dolgozom, (már nem titok: A Keresztyén Média UCB Hungary Alapítványnál kaptam szolgálatot)tehát amióta dolgozom, rengeteg lelki gyenge pontomra fény derül, amik egyfajta biztonsági zónát jelentettek abban, hogy kimásszak a depresszióból és más pszihés nyavajákból.

Ilyen például a szigorú napirend, amit a családomra is rászabtam a saját igényeim szerint. Ők ezt teljesen elfogadták és nem volt teher, hiszen ebben nőttek fel és ez volt a természetes, de most hogy borult az egész napom, most borult mindenkinek az idő és feladat beosztása.
Most jutott csak eszembe az, hogy reggel, amikor áhitatot tartok, akkor tegyem le Isten kezébe az elvégezendő feladatokat, a családtagjaim aznapi idő beosztását, a saját idő és feladatbeosztásomat és tanuljak meg "rugalmas" lenni és hagyni, hogy Isten néha átírja a napi forgatókönyvet.

A másik gyenge pontom a kommunikáció. Bárkivel bármilyen témáról szívesen csevegek NETEN írott formában, de hebegek habogok, ha arról van szó hogy szóban kell valamit megbeszélni.A család még hagyján, de most a munkatársaimmal kell értelmesen és céltudatosan kommunikálnom, úgy hogy ne sértsek meg senkit és el is tudjam mondani amit akartam. Illetve meg kell hogy jegyezzem hogy van idő rendesen elmondani amit akarok és nem kell tőmondatokban beszélnem. Nem vág közbe senki és nem történik semmi világvégi hangulatot okozó baleset sem. :)

Tehát a napokban eljutottam arra hogy úgy ahogy a pánikot leküzdöm, és az adott félelmet ami kiváltja,  és azzal tudatosan szembe megyek, ugyan úgy szembe kell néznem a gyengeségeimmel.

Ma például egy egész délutánt végig duzzogtam, mert a férjem nem evett az ebédből amit szombaton fáradtan főztem. Olyan egyszerű indoka volt, hogy most a gyülekezetben levő közös sütimaradék pusztításon Ő jollakott. De ezért a gyerekek sem akartak az asztalhoz ülni és végül egyedül ettem a mamával. Nagyon mérges voltam rá egész délután. Azután este megbeszéltük, hogy ő szerintem illetlen én pedig elég hisztis kezdek mostanában lenni. Amikor azt kimondta, hogy hisztis vagyok mostanában a tükörbe néztem és ez jutott eszembe: "Na pont hisztis feleség nem akartam lenni, most ez van. Akkor van miből változni"

Miért nehéz ez? Azért mert régebben egy apró kritikától teljesen kikészültem,sírtam és azt éreztem, hogy egy nagyon pocsék ember vagyok és igazából nem is kellene élnem...

Most egymás után szembekerültem a hibáimmal, és hála tölti el a szívemet mert eddig nem az előzőek jutottak eszembe, hanem az hogy "Igen Uram, formálj. Fáj, de olyan akarok lenni amilyennek te akarsz látni. "
Hálás vagyok Istennek azért, hogy nem mondott le rólam és még dolgozik rajtam. :)

Kedves testvérem! Merj szembenézni a hibáiddal és engedd hogy Isten formáljon téged! Megéri ezen a plasztikai műtéten átesni! :)

Isten áldjon gazdagon titeket!

Judit

Széthullott az életünk,mégis valami épül

Mint amikor a sok ezer darabos puzzle darabjait kiöntik egy kupacra, úgy felfordult minden a megszokott kis életünkben.
Kezdődött a férjem gerinc mütétjével,majd a gyülekezetünk pásztorát és családját,(így az egyik legjobb barátnömet is) Isten elhívta egy másik gyülekezetbe,azután a férjem munkanélküli lett,a bátyám is munkanélkülk lett mert Isten munkáját választotta,a férjem elvállalt egy állást de nem tartotta a főnökség a szavát,2 hónapig d.u.- os volt és szinte csak hétvégén látta a gyerekeket.
Megint munkanélküli lett.
Egy új szolgálatra hívott el Isten most minket,ami szintén hatalmas változás és mérhetetlen felelősség. Egy másik gyülekezetbe járunk át a fiatalokkal foglalkozni.
Majd a Nővérem is munkanélküli lett.
Amíg mindannyian apának imádkoztunk új munkahelyért,addig én állásajánlatot kaptam.Álmaim állását...
Nem terveztem visszamenni dolgozni,hiszen Eszter csak kettő éves. Sok anya jól ismeri ezt a dilemmát.
De Érzem, hogy ez csak Isten akarata lehet,pedig NEM LÁTOM előre az Eszter elhelyezését,NEM TUDOM talál e megfelelő állást a férjem közel 50-60 sikertelen jelentkezés után különböző álláshirdetésekre.NEM TUDOM ki és mikor és hogyan tud segíteni Eszter vigyázásában,amíg szeptemberben felveszik.NEM TUDOM,hogy fogjuk kifizetni a számlákat.NEM TUDOM, hogy tudom a férjem önbizalmát feltornázni.
Sok mindent NEM TUDOK....DE AZT TUDOM:"AZ ISTENT SZERETŐNEK MINDEN A JAVÁRA VÁLIK."

TUDOK HINNI.
TUDOK IMÁDKOZNI.
TUDOK DICSŐÍTENI.
TUDOK SZERETNI.
TUDOK TANULNI.

Fontos hogy ne azokra a dolgokra nézzünk amit nem tudunk hanem arra mi az amit tudunk.

Fontos dolog,hogy mielőtt elkezdenénk a viharba került hajónkon ész nélkül rohangálni,azon aggódva hogy el fog süllyedni,előtte emeljük fel a szemeinket és lássuk meg,hogy ki van kötve a hajónk a parton és nem érhet baj.Bár vihar van,bár imbolyog a hajó,lehet a víz is folyik be,de a part mellett vagyunk.;)

Sok áldást!
Judit

54. Zsoltár és az életem...

54. Zsoltár 1.
"Ujjongj, meddő aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak!-mondja az Úr."

Amikor a 2. vetélésemen is túl voltam, akkor attól féltem, hogy talán soha nem lehet gyermekem. Próbáltam bízni, de nagyon erőtlen voltam. Akkor elém került ez az ige vers. Próbáltam ebbe kapaszkodni, de úgy éreztem magam mint a folyó vízbe esett ember, akit sodorna az ár és egy vékony ágba kapaszkodik. Utánna megfogant Gergő és bár végig feküdtem a terhességet, de megmaradt és meg születhetett. Hálás volt a szívem és gondoltam, most már nincs megállás, jöhetnek a gyerekek... és jött még egy vetélés.. és ujjabb harcok és megint a kétségek, de végül megfogant Krisztián, de bevérzéssel be kerültem a kórházba... azt hittem őt is elveszítettem, de nem. Krisztián is megszülethetett. És az ige újra felnőtt a szememben és élőnek tünt. Nem volt elég hitem elhinni... teljesen. Azután jött a 4. vetélés. De itt már azt kerestem, hogy Istennek mi a terve ezzel a dologgal és miért nem sikerült. Sokkal áldottabban éltem meg a 4. vetélésemet. Utánna megszülethetett Noémi.
Noémi egészen kicsi volt amikor ez az ige újra elém került egy biblia órán. Szinte éreztem hogy újra terhes leszek, habár már nem nagyon terveztük. És igen. Megfogant Eszter. Őt nem előzte meg vetélés! Nem volt bevérzés! Igazi kis élet bomba a kiscsaj...
Tehát ahhoz képest hogy úgy indultam neki, hogy örülök ha gyermekem lesz,ahhoz képest most 4-en szólítanak anyának és azon imádkozom, Isten már ne áldjon meg többet, úgy érzem elég lesz.. :)
Ez az ige valóra vált az életemben.