54. Zsoltár 1.
"Ujjongj, meddő aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak!-mondja az Úr."
Amikor a 2. vetélésemen is túl voltam, akkor attól féltem, hogy talán soha nem lehet gyermekem. Próbáltam bízni, de nagyon erőtlen voltam. Akkor elém került ez az ige vers. Próbáltam ebbe kapaszkodni, de úgy éreztem magam mint a folyó vízbe esett ember, akit sodorna az ár és egy vékony ágba kapaszkodik. Utánna megfogant Gergő és bár végig feküdtem a terhességet, de megmaradt és meg születhetett. Hálás volt a szívem és gondoltam, most már nincs megállás, jöhetnek a gyerekek... és jött még egy vetélés.. és ujjabb harcok és megint a kétségek, de végül megfogant Krisztián, de bevérzéssel be kerültem a kórházba... azt hittem őt is elveszítettem, de nem. Krisztián is megszülethetett. És az ige újra felnőtt a szememben és élőnek tünt. Nem volt elég hitem elhinni... teljesen. Azután jött a 4. vetélés. De itt már azt kerestem, hogy Istennek mi a terve ezzel a dologgal és miért nem sikerült. Sokkal áldottabban éltem meg a 4. vetélésemet. Utánna megszülethetett Noémi.
Noémi egészen kicsi volt amikor ez az ige újra elém került egy biblia órán. Szinte éreztem hogy újra terhes leszek, habár már nem nagyon terveztük. És igen. Megfogant Eszter. Őt nem előzte meg vetélés! Nem volt bevérzés! Igazi kis élet bomba a kiscsaj...
Tehát ahhoz képest hogy úgy indultam neki, hogy örülök ha gyermekem lesz,ahhoz képest most 4-en szólítanak anyának és azon imádkozom, Isten már ne áldjon meg többet, úgy érzem elég lesz.. :)
Ez az ige valóra vált az életemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése