A siralom völgyét áldások völgyévé változtatja...

Hálás a szívem. Több dolog miatt is. Bár elromlott a mosogató gép amit összekuporgatott pénzen vettünk tavaj használtan, de Isten áldássá változtatta ezt is. Fel írtam online piacra hogy mosogatót keresek de nagyon olcsón. Tudtam hogy 5000ft-nál erre többet nem tudok szánni, azt is nagyon nehezen... voltak fent szép konyhabútorok, de mind egyben és az meg 30000 alatt nem nagyon volt elérhető. Nekem régi szedett vedett konyhabútorom volt, de hálás voltam érte, mert az egyik részét én a másikat a férjem újjítgatta fel.
Egy ismerősünk rám írt hogy neki van, 3 részből álló konyhabútora 20000-ért. Én mondtam hogy csak a mosogató kellene, de nagyon én most nem tudok ennyi pénzt kifizetni. Azután írt hogy csak vigyük el, majd havi 5000ft-jával kifizetjük! (!!!) Nagyon örültem neki. Nagy nehézségek árán összejött hogy el tudtuk hozni, és amikor a férjem elment érte, azt mondták, hogy köszönik, nem kell több pénz. Elég. A többi ajándék!!!

Soha nem mertem volna álmodni  róla hogy ilyen szépséges bútorom lesz. Már csak a csap kell és a szifon hozzá. Igaz csak hideg víz lesz hozzá, de nem baj, örömmel fogom hordani bele a meleg vizet! :)

Amióta gyermekeink vannak sajnos nem volt normális ágyunk a férjemmel amin elfértünk volna. Hálás voltam amikor a spejz helyén (4m x120cm-es) sikerült egy külön hálószobát kialakítani, ahol tudtunk kettesben beszélgetni, ahol apa tévézhet és ahova elvonulhatunk ha betelik a pohár. Úgy alakult hogy egy gyerek heverőt sikerült berakni és mellé hozzá való muffokat. Mivel éjjel fel kell kelni a Noémihez kakaót csinálni, nem aludhattam én az ágyon mert az belül volt és a nagy pocakkal nem tudtam átmászni a Kedvesemen hogy szaladjak az éjjel felharsanó "Anya! Kakaó!' kiáltásra. Így úgy alakult hogy a muffokon aludtam. Mivel már nagyon nagy a pocakom így egyre rosszabb és kényelmetlenebb volt, de ragaszkodtam ahhoz hogy az én Kedvesem mellett aludjak, habár a gyerekek mellett is lett volna hely. A lényeg hogy ezt is megoldotta Isten! Kiírtam hogy 120-as ágyat keresek. És rövidesen kaptam választ, hogy van egy régi kihúzhatós rekamil, ami 100cm kihúzva.Az ilyeneket 20-ért szokták minimum adni, de ez a srác azt mondta 5000-ért elvihetjük mert nekik csak aggat, de a fotelt is hozzuk már el hozzá mert neki az nem kell. Nagyon szupi. Barna színű és össze lehet csukni. Van ágyneműtartója és puha rugós. Bár nem nagy a helyünk rajta, de végre kényelmesen alhatok a pocakommal!

Valamiért úgy alakult hogy hiába hogy Noémi a 3. gyermekünk, mindig csak szedett-vedett használt baba kocsiaink voltak. Sokszor szégyenkezve toltam végig a gyerekeket a városon látva, hogy nálam szegényebbeknek is jut a szép modern babakocsikból, de nekem nem ad az Isten! Sokat imádkoztam érte hogy adjon egy lehetőséget, végül megfogadtam ha megszületik a negyedik gyermekünk, bizony én veszek egy babakocsit. Noémi többször elázott az esernyő babakocsiba, azt sem tudtam már hogy hogyan takargassam... De erre is megjött a válasz. A védőnő szólt hogy valaki szeretné oda adni a babakocsiját, de szeretné tudni hogy jó helyre kerül. Vártunk egy hónapot, és semmi válasz. Végül Laci már majdnem vett egy babakocsit, amire azt mondtam hogy nem akarok megint hibákat kijavítani, varrogatni és nem is tűnik olyan könnyen kezelhetőnek. Másnap, felhívott az az anyuka aki ajándékba akarta adni az ő kocsijukat. Amikor elküldte a képet, azt hittem lefordulok a székről....

Tudjátok, ennyi csoda után reménykedem benne, hogy Isten nem hagy cserben minket és ha az az Ő akarata akkor sikerül találnunk albérletet vagy egy házat, amit később ha takarékoskodtunk esetleg még a miénk is lehet. Ahol elfér a kiságy a 4. gyermekünk számára. Ahol elférek a fürdőszobában akkor is ha két gyereket fürdetek egyszerre, ahol van hova elvonulnia a Gergőnek tanulni és a Noémi nem firkál bele a füzetébe, ahol a Krisztián bátran legózhat, nem kell a Noémi elöl menekülnie, és ahol egy reggeli készülődésnél elférünk a konyhában... Már feladtam mindent és azt mondtam az én Istenemnek: Megelégszem, majd megleszünk valahogy...mások rosszabb körülmények között élnek... és ma reggel a Mai igében egy furcsa ige újra felzaklatta a vágyaimat, a szívemet:
'Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi az oltáraidnál... ' (Zsoltárok 84:3)
Ezt a csodát még várom.. mert ez csoda lenne, ha én a 4. gyermekemet már egy másik házba vihetném, egy másik otthonba... ami a miénk... az otthonunk a mi fészkünk... Isten nem hagyott még cserben soha... talán most sem fog! :)

A másik dolog hogy sokat változtunk a pénzügyek kezelésében. Én ki rakom borítékokba a pénzt amit kapok: Gery suli, Kiki ovi-néptánc, Noncsi pelus, Gyógyszer, Kaja 1.hét, Kaja 2. hét, Kaja 3.hét, Kaja 4. hét.... Nagyon bejött mert így mindig meg volt mindenre, biztosan nem költöttem olyan pénzt amit nem kellett volna. Megbeszéltük hogy az ajándékok nem a kajapénzből fognak menni, de mivel én vettem meg ezért úgy voltam vele, majd a Laci kártyájáról visszaraktuk. Nagy örömmel vettem meg az ajándékokat egy ilyen borítékos pénzből, viszont amikor a kajára akartam kivenni rá kellett jönnöm hogy sajnos a 4. heti borítékból vettem az ajándékokat és Karácsonyi kajára és hónap végére már semmi sem maradt... Rossz érzés volt,mert figyelmetlen voltam. Bár nagyon nagyon olcsó apróságokat vettem csak ajándéknak, de hát nagy a család... 22fő... Na mindegy. Most ez is ima téma, hogy valahogy csak tudjak venni ennivalókhoz való dolgokat. Amint ezen pityeregtem, hogy hogyan ronthattam el ennyire és hogyan fogom ezt kijavítani Ezt az igét olvastam a fűszertartón:
"Ne aggódjatok! Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté 6: 26)

Tehát próbálok nem aggódni.
Itt vannak az én nagy ajándékaim karácsonyra!

Szeretem Őket!!!!!
Szeretem Istent!!!
Sok áldást! Sok bizonyságot! Sok hitet! Sok reményt!
Judit

A régi elmúlt és ime újjá lesz minden...

Sokszor eszembe jut hogy milyen voltam gyereknek, tininek. Hogy milyen életem volt, és milyen életem lenne most ha nem Ismertem volna meg Istent. Most kegyelemben élek. Van egy csodálatos férjem, aki nem iszik, nem dohányzik, annyit dolgozik hogy a családdal is lehessen, nem kárhoztat semmiért ha elrontok valamit, nem káromkodik, nagyon szereti a gyermekeit és engem, hűséges hozzám még gondolatban is és ami a legfontosabb, hogy szereti és szolgálja Istent. Ha régen azt mondják ilyen férjem lesz, jót nevettem volna és azt mondtam volna hogy ilyen nem létezik. De volt egy pont, ahol Isten azt kérte hogy válasszak.
Miután apukám öngyilkos lett, volt lehetőségem megtérni és közel kerülni Istenhez 16 évesen. Kollégista voltam jó messze a 'kontrolltól'. Igyekeztem Istennel maradni, de nem keresztény szobatársakkal, keresztény barátok nélkül nem nagyon ment. Inkább kezdett kettős életem kialakulni... pedig tudtam honnan mentett ki Isten. Lett egy nem keresztény barátom. Nagyon jól megértettük egymást. Mégis egy idő után ő már többet akart mint a kezemet fogni. Egyszer kétszer, eltereltem ügyesen a témát, mégis egy este tudtam választanom kell... Mert ha a barátot választom és lefekszem vele, akkor annyi a testi tisztaságnak és onnantól valószínűleg nehezebb lesz bűntelenül élni... Tehát Isten, vagy ez a fiu akivel annyira szerelmesek vagyunk.
Erősebb volt az Isten felé érzett szerelmem. Könnyek között mondtam Istennek, hogy tudom hogy választanom kell és én Őt választom, de cserébe adjon nekem egy olyan férjet aki jó képű és nagyon nagyon szeret!!! Nem gondoltam hogy ebbe a szóba " szeret" igazából minden beletartozik. Tehát szakítottam azzal a fiúval, és mondtam neki hogy ne kérje hogy megmagyarázzam, de remélem hogy hamarjában talál majd valaki mást aki hozzá való.
A szakítás után kb. fél évre megismerhettem  Lacit. Aki annyira nagyon szeretett engem, hogy két évig "csak" udvarolt és egymást segítve sikerült tisztán megélnünk az udvarlást.
Azóta is hálás vagyok azért a döntésemért. Hálás vagyok , hogy Isten kimunkálta bennem először a szerelmet Ő felé, azután megadta azt aki igazán szeret engem. Csodás férj, apa és a legjobb barátom akire mindig számíthatok. Csak reménykedem benne hogy Isten megengedi hogy hosszú életünk legyen együtt és felnevelhessük a gyermekeinket és boldogan éljünk még öreg korunkban is egymás mellett. Ha csak addig nem jön vissza az Úr Jézus! :)
Iszonyatos gyerekkorom után az én gyermekeimnek most megadhatom hogy boldog gyerekkoruk lehet, ahol anyáék nem kiabálnak és verekednek egymással, ahol nem kell félni a holnaptól, ahol nem bántalmazzák szexuálisan, ahol nem káromkodnak és nem dohányfüstben kell kelniük és feküdniük. Nagyon mérges is vagyok amikor nem értékelik ezt hanem teljesen normálisnak tartják... aztán rájövök hogy nem tudhatják milyen a "másmilyen élet". Próbálok mesélni nekik arrol hogy ma már nem ez a természetes egy családban és az sem természetes hogy anya meg apa együtt vannak... de nem értik. Nem baj. De boldognak kellene lenniük és nem mindig azok mert arra néznek mi az ami "nincs".
Nem rég én is erre jöttem rá. Keveset nézek oda vissza, ahonnan Isten megmentett ez miatt már nem is értékelem sokszor azt ami "van" csak azért nyavajgok ami "nincs".
Változnom kell, ahhoz hogy megelégedett keresztény nő legyek. Szeretnék elégedett lenni és boldog! Minden adott hozzá, csak a szívemet kellene más felé fordítani és végre fel kell fognom hogy a "régi elmúlt és újjá lett minden"!!
Mára ennyit... egyébként iszonyatos próbákban vagyunk most, de remélem segítenek ezek a dolgok ahhoz hogy közelebb kerüljek Istenhez! :)

Karácsonyi dekorációk amiket én is kipróbáltam...

" Meglankadnak, még a legjobbak is... "

Igen. Egy csöppet meglankadtam és egy csöppet elkeseredtem, talán még el is tanácstalanodtam...
Az utóbbi hónapokban volt alkalmam megtapasztalni azt hogy milyen nagy felelőség a nekünk adott családról gondoskodni...
Istennek hála, már 22hetes a kis pocaklakó Eszterkénk, Noémi karácsonykor lesz 2 éves és kész csoda gyerek, már két szavas mondatokat mond és tökéletesen kommunikál. Krisztián nagyon jól hasznosítja a néptáncon tanultakat focin is, jó ütemérzékének köszönhetően nagyon jó kapus. Gery szereti az iskolát és a tanítónéniét is, gyönyörűen ír, szereti a németet és nagyon jó feje van a számoláshoz! Szóval Isten eme ajándékai nagyon jól működnek az életünkben.
A roma missziós gyerek klubbok megszüntek. Nem hozták el a gyerekeket sajnos. Meg sok ellen munkásunk is volt... na mindegy. Becsatlakoztunk vagyis igyekszünk becsatlakozni a gyülekezet gyermekmunkájába. Furcsa nagyon hogy a nagy pörgésből (heti 1 alkalom a 22 roma gyerekkel) csak havonta egyszer vagyunk szolgálatban. Nagyon hiányzik. Talán ennek is köszönhető hogy nem bírtam ki hogy valamit ne csináljak és csináltam egy kézműves estet nőknek a gyüliben. Ami jól sikerült, Isten segítségével.
Sokszor adjuk az utolsó pénzünket Isten munkájára, vagy állítjuk Isten szolgálatába. Bár a tizedet nem adjuk rendszeresen, de sokat adakozunk más módokon.
Most hogy jön a negyedik gyermekünk, nagyon kinőttük már a házat ahol anyukámmal lakunk. Ő is sokat eltűrt már nekünk... idejét látjuk hogy váltsunk. Szerettünk volna hozzá építeni, de annyiba kerülne a réginek a feljavításával együtt mint venni egy másikat bent a városban. Mindamellett önerő kell hozzá, nem kevés. Akkor gondoltuk veszünk bent házat, hitelből...de csak  csalások árán tudtuk volna megtenni... ezt nem akartuk meglépni. Nem akartunk hazudni azért hogy házhoz jussunk. Nem akartunk Istentelen házat... Most marad az albérlet keresése bent a városban.... az idő telik... a pocak növekszik... az ajtók bezáródnak... spórolt pénzünk nincs... nem látom a kiutat. Nem tudom hogy én vagyok e elégedetlen, ha egy másik helyre vágyom világrahozni a kislányomat, vagy természetes hogy a legjobbat szeretném...
Szeretnék egy saját hálószobát a férjemmel és egy rendes ágyat ahol mind a ketten elférünk... szeretném a piciket külön tenni a két nagyfiútól, hogy kipihenten ébredhessenek reggel...
Igyekszem hálát adni minden jóért. Igyekszem nem elkeseredni és nem elégedetlennek lenni. Igyekszem dicsőíteni és imádkozni. Igyekszem a férjemet bíztatni hogy nem ő rontotta el... igyexem...
Ehhez csak Isten adhat erőt... csak ő adhat megoldást... nem akarom elengedni soha a kezét!