Megszoktam már....kislánykènt megszoktam már, hogy egyedül vagyok,erősnek kell lennem,csak magamra számìthatok,szerencsètlen vagyok,segìtsègre van szüksègem,szegèny vagyok,buta vagyok,mindenki jobb nállam,nem èrdemlek meg semmit,túl kell èlnem...már megszoktam...
Eszembe jutott ma egy szomorú kislány. Beìrtam a google-be:"szomorú kislány"-kèp keresès... Találtam kèpeket, amik a múltamat idèztèk fel bennem.
Voltam szomorú,fèltem,voltam megszègyenìtve,voltam egyedül,elbújva a kutyaházba...
Persze voltam vidám ès boldog kislány is,de most Isten ezt hozta fel bennem.Azt ami fáj,azt ami gennyes,azt amit gyógyìtani kell.Megmutatta honnan hozott ki, amikor megtèrtem 16 èvesen ès megmutatta mi mindenem van most.
Rengeteg dolog van, amièrt hálás lehetek Istennek,boldognak kellene lennem...de nem vagyok...mert megszoktam...
A kisfiaim kezdtek ráèbreszteni a minap, hogy valami nincs rendben velem.
"Anya,te mièrt nem vagy boldog?"
"De hát èn boldog vagyok."-mondtam.
" Nem látszik."
Tükörbe nèztem..."Tènyleg nem látszik.Pedig belül boldog vagyok."
"Anya,keveset mosolyogsz."
"Sajnálom.Igyekszem majd."
Ez után a beszèlgetès után nagyon el kezdtem keresni, hogy hol lehet a baj?A napokban már furán èreztem magam...Belül majd szèt vetett a hála,öröm,elègedettsèg...mègsem mertem kimutatni,beszèlni róla...
Ès ez jött a szìvembe: "Már megszoktam..."
Isten pedig èreztem,ebből szeretne megváltoztatni.El kell hagynom a règit ès el kell fogadnom az újat.El kell engednem azt a szomorú kislányt, minden szörnyű ès kilátástalan èrzèsèvel együtt.Ideje ajtót nyitnom annak a 30 èves boldog anyának ès áldott felesègnek akivè Isten teremt ès alkot folyamatosan az Ő kegyelme által.
Ha tükörbe nèzek,rájövök hogy a múlt fájdalmai mind ráègtek az arcomra,de amikor mosolygok akkor mint a pikkelyek,lassan lepattognak...
Szeretnèk változni ès èrzem Isten is ezt szeretnè!
Te el engedted már a múltad?Az vagy akinek Isten látni akar?
Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése