Minden csapból folynak a kétségbeesés és az aggodalom keltő gondolatok, posztok... háború, áremelkedés, rezsi áremelkedés, aszály, elsivatagosodás, erdőpusztítás...stb. stb.
Az ember lánya hipp-hopp azon törpöl és agyal, mi lesz most, hogyan oldjam meg a gyermekeim holnapját. Mégis valami nagyon gyanús ebben a kaotikus világban. Létezik, hogy valóban ezzel kell foglalkoznunk, ezekkel a témákkal a nap 24 órájában?
De hiszen ezt nyomatja a média mindenhol: dönts, cselekedj, spórolj, oltakozz/ne oltakozz, készülj a háborúra, költözz/ne költözz másik házba... Nekem személy szerint valami folyamatosan nyomasztotta a lelkemet belül, és az bizony nem a jövőm felőli aggodalom volt.
A napokban, amikor elmentünk (minden válság ellenére) strandra a gyerekekkel, útközben olyat láttam, amit életemben még soha.
Kiszáradt kukoricatáblákat. Megdöbbentő volt: mintha aranyra fújta volna festékkel valaki az egészet. A legtöbb helyen még kukoricacsövek sem teremtek rajta, címerbe sem borult, és MÁR száraz, mihaszna semmi lett belőle.
Akkor mélyen a lelkemben megszólalt egy hang:
"Tudod, mi jut eszembe erről a végtelenségig kiszáradt kukoricatábláról? A mai kereszténység. Sokan kiégnek, még mielőtt gyümölcsöt teremhetnének! Teljesen kiszáradnak, mielőtt elkezdhetnék azt a munkát/szolgálatot, amit nekik szántam."
De miért, Uram? Hiszen annyi égő szívű keresztény van!
"Égnek, de miért? Nem az én igazi szeretetem táplálja a tüzüket, hanem saját érzelmeik kielégítése. Hajhásszák a "tüzes" alkalmakat. Egyik "tüzes" gyülekezettől rohannak a másikig. Mindeközben elhagyják az első szeretetet, nem tanulnak kitartást és toleranciát. Álarcokat hordanak.
Ezek a "tüzes emberek" belülről égnek el és száradnak ki, mert nem érkezik meg az életükbe az ÉLŐ VÍZ. Az Isten Igéjén alapuló keresztény élet az, aminek a motorja az ELSŐ SZERETET, ami a valóságos, igazi belső tüzet adja. Ez az a szeretet, amiről a korinthusi levélben írtam."
Tehát nem minden tűz SZENT TŰZ!
Istenem, kérlek buzdítsd fel bennem az Első Szeretetet, amit akkor éreztem, amikor megismertelek!
Imádkozzunk, de ne csak az aszálynak véget vető esőért, hanem hogy országunkban a keresztényeket árassza el az élő Isten ÉLŐ VIZE. Imádságra buzdítalak még titeket annak kapcsán is, hogy kérjük Jézust, gerjessze fel bennünk az első szeretet tüzét. És persze ez a szeretet motiváljon aztán bennünket cselekedetekre is.
Az ilyen szeretet nem hagyja el a testvéreit, mert azok "nem elég" tüzesek. Nem kritizálja vezetőit és pásztorát, hanem imádkozik értük, támogatja őket. Ez a szeretet nem a maga lelki jólétét helyezi előtérbe, hanem a másokért való szolgálatot. Ez a szeretet ég, de sosem éget meg.
A tűznek benned kell lennie, és ahová mégy, ott kell, hogy égjél a szeretet tüzében. Ha valahol nem érzed a TÜZET, akkor előbb a saját szívedet vizsgáld meg. Én is így teszek, és bevallom, néha megdöbbentő eredményeim születnek.
Áldás, békesség, és Szent Szellemben való öröm legyen veletek!
Judit
