Lélek-futóverseny

Sok mindent tanultam egy futóversenyen. Lélekben rengeteget adott. Ezekből a kincsekből megosztok néhány gondolatot veled aki elolvasod. :)
BÁRMI TÖRTÉNIK MENJ TOVÁBB!!!
Amikor elindultam,éreztem és tudtam hogy ALKALMATLAN VAGYOK 5km-t futni,hiszen 1,5 héttel előtte lesérültem edzés közben és az edzések alatt is a legnagyobb táv a 4km volt sok sétával fűszerezve. Tehát alkalmatlan voltam de oda álltam a starthoz,mert éreztem Isten akarata ez a verseny. Pár száz méter után éreztem hogy nem csak a nap süt hanem a beton és minden."Nem fogom bírni ezt a meleget!" De mentem tovább hiszen ciki lenne már az elején feladni. GYAKRAN MÁR KERESZTÉNY ÉLETÜNK ELEJÉN JÖNNEK A NEHÉZSÉGEK,TÁMAD A VÁDLÓ: ALKALMATLAN VAGY,NEM FOGOD BÍRNI! DE NEKED EZEKEN TÚL KELL LÉPNED ÉS MENNED KELL TOVÁBB.
Azután jött egy nagyon homokos rész,alig bírtam a lábam emelni. " Te jó ég, ekkora homokban nem tudok majd futni,és még csak 1km.." Úgy voltam vele,biztos mindjárt vége a homoknak mentem tovább." GYAKRAN ÉRZED HOGY OLYAN MINTHA NEM IS HALADNÁL A LELKIÉLETBEN?ERÖLKÖDSZ ÉS NEM HALADSZ ÚGY MINT MÁSOK? MENJ TOVÁBB,EZ CSAK EGY ÁTMENETI IDŐSZAK!
Egyszer csak valami pattanást éreztem a bal vádlimban,és szétterjedt a fájdalom. "Kicsordult a könnyem:"Akkor itt vége? Tényleg nem bírom megfutni? De hát a gyerekeim a célnál várnak..nem tehetem meg hogy nem érek be."Mentem tovább..ha fájt sétáltam ha kevésbé akkor futottam..de mentem előre." Isten nem azért hozott ide hogy megszégyenítsen,nem lehet vége.SOKSZOR ÉREZZÜK,HOGY VÉGÉRE ÉRTÜNK AZ ERŐNKNEK,MERT JÖN EGY VÁRATLAN HELYZET,AMI ELLEHETETLENÍTI A HELYZETÜNKET,AZ ÉLETÜNKET. DE GONDOLJUNK ARRA HOGY VALAKI VÁR A CÉLNÁL,ÁT FOG ÖLELNI ÉS BE FOGUNK ÉRNI A MENNYORSZÁGBA.
Jött egy frissítő pont,egy pohár vizet a fejemre öntöttem,egyet a lábamra és egyet megittam. Ez vitt tovább. KELL A FRISSÍTŐ ERŐ,KELL KÉRNI ISTENTŐL A FRISSÍTÉST,AMI ÚJ LENDÜLETET AD AZ ÉLETÜNKHÖZ. ÉS A REMÉNYTELENSÉGBŐL ISMÉT REMÉNY LESZ!
Amikor láttam a célhoz vezető utat,már alig bírt a lábam,égett az arcom...de mentem tovább," Ha kell négykézláb is bemászok,de célba érek. Az út szélén szurkoló emberek bíztattak engem is,bemonták a nevem,sírtam...BEÉRTEM A CÉLBA! KELLETT A BÍZTATÁS, ANNYIRA ERŐT ADOTT.BÍZTASSUK,BÁTORÍTSUK EGYMÁST! VALAKINEK EZ LEHET AZ UTOLSÓ LENDÜLET MIELŐTT CÉLBAÉR.

MINDIG MENJ TOVÁBB!!

Egy tökmag

Ma különös izgalommal pakoltam a nehéz bútorokat. Vajon megfelel majd nekik így is hogy nem hibátlan? Azután átvillant a fejemen, hogy amikor mi kaptuk mi mennyire boldogak voltunk. Talán majd ők is...
A busz hamar megtelt, de a listáról minden fent volt.
Még izgatottabban vert a szívem amikor elindultunk. Ismertem az első családot régebbről. Betolattunk...a két fiúcska úgy segített lepakolni hogy már néha féltettem a testi épségüket. Mosolygós vidám gyerekek,mit sem törődnek a körülményekkel csak mosolyognak.
Egyszercsak egy pici mosolygós leányka jelent meg az ajtóban. Őt nem ismertem. Csodaszép kislányka.3x vagy 4x bemutatkozott. Igyekeztem kommunikálni vele miközben hordtuk be a holmikat. De közben ledöbbentett a házon belüli körülmény... Eszembe jutott egy szőke kislány, ahogyan hasonló közegben keresi élete célját...és nem fél álmodni a szebbről és jobbról és hisz a csodákban minden körülmény ellenére.
Amikor befejeztük a pakolást és készültünk elköszönni, akkor a kislány csillogó szemekkel szaladt ki hozzánk, valamit a markában szorongatott. Odanyújtotta a kezét, én is az enyémet, hiszen tudtam nagy kincset rejthet. Majd a kezembe nyomott egy tökmagot. Egy tökmag!
Annyi érzés tört fel bennem az az apró tökmakot látva. Megköszöntem neki és hálálkodtam neki.
Eszembejutott pár ige: "Ha olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek nem juthattok be az Isten országába..."
Ez a kislány nem nézte hogy milye van, de tudta meg akarja hálálni mindazt, amit vittünk. Adta amilye volt.
Vajon ezt teszem én is Istennel?? Ha kapok valamit akkor odadom a legkevesebbemet cserébe, vagy addig gondolkodom azon hogy milyen nagy dolgokat érdemelne Isten, hogy végül már mem is adok semmit...
Aztán ahogy a tökmagra néztem és a kislányra...megállapítottam, higy nekem nincs ekkora hitem sem...neki viszont van.
Egy tökmag...ami megváltoztatta a gondokataimat ma...

Nem azt igérte hogy nem ér baj...

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!  Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.  Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.  Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ézsaiás 43:1‭-‬4 HUNB

Ma amikor ezt az igerészt olvastam, akkor új színben láttam mint eddig. Megláttam és megértettem, hogy nem azt mondja nem kerülsz nehéz helyzetbe (vízben sétálni tudjuk milyen nehézkes),hanem azt, hogy ott lesz a nehézségekben. Nem azt mondja nem kerülsz olyan élethelyzetbe amik ellen olyan nehéz küzdeni (magas vérnyomás,depresszió,anorexia,rák),hanem azt mondja "azok nem sodornak el." Lehet egy ideig azt érzed hogy egyhelyben toporogsz,de legalább nem mész vissza,nem mert Ő nem engedi!

Nem azt mondja, hogy nem kerülsz tűzharcba és hogy nem érzed magad soha közel a bűn mocskához, hiszen e világban kell még élnünk. De azt mondja a tűz meg sem perzsel. Akármilyen bűnös közegben kell élned, Ő vigyáz rád és nem engedi hogy megperzseljen.

Drágának tart,értékel. Soha nem fogja hagyni hogy elvesszen egy olyan drága kincse mint Te! 

Csak akkor veszítheted el Őt ha te hagyod el. De nem hagyod el mert egy különleges kapocs összeköt vele: Jézus Krisztus és a Szentlélek

Hűség minden területen

Vasárnap amikor az imaóra vezető azt mondta, hogy a téma a hűség lesz,először csalódott voltam.Úgy gondoltam rám ez nem vonatkozik mert áldott házasságban élek.
Ahogy bontakozott ki a téma,egyre jobban vezetett Isten abban hogy sok más területen viszont nem vagyok olyan hűséges mint a házasságunkban.
A házasságunkban fontosnak tartjuk, hogy ne csak a testünk,szemünk és a szánk (nincs halvány flört sem!!) legyen hűséges,hanem a gondolatainkban is maradjunk hűségesek. Nem csak a házasságban,hanem hűség a gyülekezet felé,a szolgálat felé, és a munkahely felé is...
Ez az utóbbi ami nagyító alá került azon a vasárnapon. Gondolatban hűségesnek lenni...nem gondolni arra amikor nehézségek vannak,hogy veszem a kalapom! Hanem kitartani "Jóban-rosszban!"
Neked sikerül ez minden területen? Hmmm...
Áldott napot!
Judit

Atyai ölelés...megkaptam Istentől

Orgoványra mentünk csendes napra csak Laci és én. Volt dicsőítés és a tanítást  Russell Howell tartotta.Nagyon bölcs dolgokról beszélt,de még ebéd után is vártam hogy Isten mit is akar szólni hozzám.Nap végén már kezdtem csalódott lenni,mert nem volt meg az a "nagy bumm" amire úgy éreztem szükségem lett volna.
Volt lehetőség az alkalom végén beszélgetni vele.Leültünk vele a feleségével és egy fordítóval illetve a pásztorral és a feleségével.
Laci megkérdezte amit akart.Választ is kapott.
Én azt kérdeztem hogy lehet e tudni hogy Isten akarata az ha valami iránt hatalmas vágyam van vagy az csak emberi vágyakozás? Napok óta forgott bennem a keresztény tánc utáni vágy,hogy újra táncot tanítsak de nem akartam erről beszélni.Végül muszáj volt konkrétabban beszélni róla. Feljött az önbizalom az ön értékelés és mások elismeréséhez való hozzáállásom. Ő mondott erre vonatkozóan egy fontos dolgot: "Ha Isten kinyitott neked egy ajtót,miért nem mész be rajta?"
Amíg erről beszéltünk,teljesen szándékosan nem akartam apuról és a múltamról beszélni. Nem akartam belemenni semmi szabadító szolgálatba.Amikor erről beszéltem bármikor szolgálókkal (apukám,zaklatott,sátánista volt,alkoholista volt,öngyilkos lett.)mindig ráugrottak a szabadulásos témára,amit kerülök mert nincs rá szükségem már.
Tehát most is titkoltam ezt a témát. Imádkoztunk. Russ megkérdezte: "Van valami még?"És rám nézett.
Én gyorsan rávágtam: "Nincs semmi." (Magamban: Istenem,nem akarok róla beszélni.)
Majd hirtelen megszólalt Barbara a pásztor felesége:"Én szeretnék valamit még....Szerintem Juditnak szüksége van egy "atyai ölelésre".

Puff...itt tört el a mécses.Elkezdtem zokogni. Hosszú ideje vágyom arra hogy Isten mutassa meg hogy milyen Ő mint apa?Tudom és tapasztalom hogy gondoskodik...de hogyan szeret?Érezni akarom... milyen az Isten mint Atya?
Amikor padlón voltam sokszor kértem öleljen át,szükségem van rá!
Rossz apa-képemnek köszönhetően,féltem Istentől,rettegtem tőle,bizalmatlan voltam,vártam mikor hagy cserben úgy mint az apukám tette amikor elhagyott.
Visszatérve a beszélgetéshez: Sírtam és Russ nem nagyon értette miért is. Majd fel álltam és ő kérdezte valakitől(nem tudom kitől)hogy "Szabad?" És Laci mondta helyettem "Persze."
Ránéztem.Ősz hajú,ősz borostával,kedves szemekkel,szelíden mosolygott.Átöleltem.Ő is mondta:Jól van.Minden rendben. Vége.
Azt hittem az ölelésnek, de mondta hogy nem nem...maradjak csak.
Minden csontomban reszkettem a zaklatottságtól és a sírástól. Ekkor azt éreztem mintha valamit a fejemre öntenének,nehezet mint a méz.És lassan folyt végig rajtam. Ahol már végig folyt ott mintha fellélegeznének a porcikáim és békesség töltött el.Ez olyan csodálatos érzés volt,hogy tudtam ha azt mondanák,hogy engedjem el akkor sem tenném mert azt akarom hogy a talpamig érjen el ez a különös folyadék. (Ezt hívják kenetnek?)TUDTAM ISTEN ÁTÖLELT!!!

Az ölelés után elmeséltem Russnak, hogy miért is volt ez a kitörés.

Mindezek után éreztem hogy annak akinek a mindenség Ura az apukája,már más esélyekkel indul az Élet kaotikus verseny pályáján. ;)
Önbizalmat adott és ha elgyengülök csodálatos erre gondolni: "Engem átölelt az Atya!"

Sok áldást!
Judit