Elviselni Isten szeretetét??

November és December hónapban, úgy éreztem hogy összeprésel Isten a szeretetével. Nem csak  hogy azt éreztem, hogy nem vagyok méltó rá, hanem hogy nem tudom elviselni...
Kérdeztem a bátyámat, ő érzett e már ilyet? Azt mondta nem érzett ilyet, de szeretne... :)
Rengeteg áldás ért minket egymás után, és egymás után kaptuk a válaszokat az imáinkra. Elképesztő időszak volt, de féltem...
Attól féltem hogy most már ennyi jó után csak rossz jöhet... féltem a karácsonytól, nehogy valami tragédia történjen. Azután jött a szülés is..attól nem volt időm félni, viszont két napig nem nagyon hozták le a kicsi lányt, de mint kideült csak azért mert nem volt bent gyerekorvos.
A félelem sokszor ellopta volna az örömömet, de felismertem ezt a makacs szörnyet és az áldásokra inkább hálaadással válaszoltam, még akkor is, ha tudtam és éreztem az én hála adásom édes kevés ilyen nagy áldásokkal szemben... Istenem hogyan háláljam meg??? Majd egy nap választ kaptam Istentől:

"Én oda adtam a Fiam életét, hogy most megáldhassalak, te odaszántad az életedet és a családod életét, a házasságodat Nekem és a szolgálatomnak... nem kell meghálálnod, hiszen te sem fizetsz a családtagjaidnak a karácsonyi ajándékokért, csak elfogadod."

Már sajnálom hogy nem csak elfogadtam Isten szeretetét, hanem úgy éreztem elviselnem kell azt.
Hatalmas erő és dolog az ő szeretete, szerintem a LEGHATALMASABB ERŐ A FÖLDÖN A SZERETET, AZ ISTEN SZERETETE!!!

Áldás!
Judit

Megszülettünk, így éltem meg a szülést Istennel

Miután úgy nézett ki a helyzet, hogy a nagylány nagyon jól érzi magát a pocakban, kicsit csalódott lettem hogy karácsonykor nem külön fogunk ünnepelni. De a csalódottságom arra volt jó, hogy végre le tettem teljesen Isten kezébe, hogy mikor szülessen meg. Sikerült végig csinálni a Roma gyerekkarácsony szervezését és összerakását is, ami nagyon szuper lett. December 24.-én nem kellett sütnöm-főznöm, mert Isten megáldott minket és tudtunk rendelni sültes tálat az étteremből és süteményt a cukrászdából. Nem anya főztje volt, de mindenki jóllakottan távozott az asztaltól. Én pedig elsírtam magam. Csodálatos volt végig nézni a megterített asztalon, amit igazából Isten terített nekünk. Fáradt voltam egész nap. Szent este fáradtan hullottam az asztalhoz, és megállapítottam este hogy igazából egész nap óránként fájt a hasam és keményedett...de én csak legyintettem rá... majd Isten tudja, engem már nem érdekel mikor, csak aludhassak végre.
December 25.-re reggel hatkor viszont meglepően nagy fájásaim voltak, de még akkor is csak megkérdeztem Istent: Ma talán szülünk? Áhh...
Végül nyolckor már berendszereződtek a fájások 10 percesre és elmentem tusolni. Kikinél is bejött, azt mondják ha tusolás után is még fáj, akkor igaziak nem jóslóak.
Tusolás után mondtam páromnak igazítsa meg az ágyat és csináljon nekem fészket mert én visszafekszem, valamint mellékesen közöltem vele hogy úgy öltözzön lehet hogy megyünk Kecskemétre... Kicsit ki akadt, ahogy az apák ilyenkor szoktak. :) Nagyon izgatott lett.
10 órakkor felhívtuk a  dokit hogy hát elnézést hogy karácsonykor zavarom, de 10 perces fájásokkal elinduljunk vagy ne? A felesége vette fel. És kimért hangon kérdezte hogy miért keresem... :) Ilyen harcias feleségekre van az orvosoknak szüksége, aki nem adja csak úgy a telefont, ha nem elég indokolt, főleg nem karácsonykor. Azután mondta a felesége hogy mivel harmadik gyerek induljunk el.
Gery úgy köszönt el a pocakomtól: Szia kis tesó, most elmentek a kórházba és kijössz anya pocakjából jó??
Egész úton azon izgultam, csak el ne múljanak a fájások...mert az nagyon ciki lenne...már a dokit is riasztottuk...
Oda értünk és megkerestük a szülészetet, mivel sosem jártunk ezen a szülészeten ezért egyből bementünk, majd szóltak hogy csöngessünk, és akkor ki jönnek. Az ügyeletes orvos nagyon nagyon kedves volt. A fájásmérő, pedig nem! Nem mutatott fájást a fájás mérő... Az orvos megvizsgált és annyit mondott, hogy mivel ünnep van, nyugodtan haza mehetünk mert ez egy nem teljesen beindult szülés, van még idő...
Hát kicsit kiakadtam, végül párommal úgy döntöttünk, hogy ünnep ide vagy oda maradok. A vizsgálat után szinte 5 percenként fájt és szóltam is, de mivel nem teljesen beindult és az előbb vizsgált az orvos, nagyon nyugisan mosolyogtak rám. De én ott belül tudtam már, ez a baba bizony ki fog jönni ma.
Az orvosom felhívta az ügyeletes orvost hogy mi a helyzet, az pedig mondta hogy nem teljesen beindult és nics szinte semmi, de itt jön Isten áldása: Az orvosom azt mondta hogy tegyenek fájásmérőre, nem sokára ott lesz és megnéz. (Bejön karácsonykor) Pár perc múlva (11:30 )ott is volt. Megvizsgált és meglepődve mondta: Az elmúlt kb. fél órában 2cmt haladtam, pedig láthatóan nem vajúdok túl viharosan...de az már biztos hogy maradok.
Délben megkérdezte hogy mit szeretnék, szépen magától haladjanak a dolgok, vagy repesszünk burkot (mert a fiuknál is úgy volt).Én mondtam hogy, inkább repesszünk burkot mert a fiuknál  az után még 6 óra volt, és jó lenne hamarabb túl lenni rajta...
Burok repesztés után, nem engedték hogy feküdjek. Állandóan mondták hogy most sétáljak, most tusoljak, most ezt most azt, de én nagyon gyengének éreztem már magam... úgy éreztem, nem fogom kibírni a végéig... csendben imádkoztam, Istenem tudom hogy te vezeted a szülést, de én már fáradt vagyok és gyenge, segíts kérlek..
Az orvos mondta hogy kaphatok egy kis infúziót, hogy több erőm legyen, meg Ca-ot vénásan (az olyan mint a nitro a tuningolt autóknál :) ) Végül lefeküdtem és mondtam hogy én nem akarok már felkelni. De Wc-re kellett mennem és mondták hogy keljek fel. Nagyon nagy fájásaim voltak, úgy éreztem éppen csak kibírom hogy ne hangoskodjak, nem hogy még elsétáljak wcre, de mondták hogy igen is keljek fel. Én megfogadtam hogy mindenben együttműködő leszek a szülésznőkkel és a dokival, mert Isten kezébe letettem az ő bölcsességüket és tudtam hogy a legjobbak vannak velem. Miután visszajöttem a wc-ről és a tusolásból, a szülésznő azzal fogadott hogy most akkor üljek a labdára... Kezdtem kicsit kiakadni hogy megint nem feküdhetek le!!! Így ni! Rántott rá a labdára a szülésznő. Nagyot zsuppantam a labdára, és éreztem valami megváltozott ott bent is... abban a pillanatban, nem is akartam elhinni amit éreztem, hiszen még csak 2,5 órája vajudtam a burokrepesztés után... Én feláltam a labdáról és ennyit mondtam a páromnak: Én pedig lefekszem, mert bizony ez már feszít lent!!
Jött a szülésznő, megvizsgált és már mondta is: Jó akkor toljunk!
Mi???? Hiszen az előbb még csak 3cm-nél tartottunk!?
De már jött is mindenki és már mondták hogy látszik is  a haja... és akkor jött az izgalom... nem jött a fájás... vártunk és nem éreztem... Ekkor meghallottam valamit a fejemnél: "Istenem kérlek segíts neki, segítsd meg őt!" Hangzott a férjem suttogó hangja...
Igen!A férjem imádkozik értem! És biztosan mások is!! Menni fog! -gondoltam. Ekkor még az orvos is megszólalt: Ha ezt most jól csináljuk, akkor teljesen kint lesz és már vége is!
Minden erőmet összeszedtem és MEGSZÜLETETT a mi gyönyörűségünk: Timár Noémi Judit.
És az egész, a burok repesztés után csak 3,5 óra volt. És nem vágtak, és nem fájt sokáig! A tejcsi hamar megindult és az orvos még karácsony másnapján is bejött megnézni, hogy hogy vagyok!! Valamint azonnal baba-mama szobában voltunk és csak kettecskén, mert az ünnepek alatt nem volt szobatársam, csak első nap egy nagyon kedves első szülő anyuka. Minden Isten által rendezett volt!!

Láttam amint szívják az orrocskáját és ahogy sír, láttam milyen magzatmázas és láttam még a köldökzsinort is, hihetetlen élmény volt!!Csodálatos öröm!!!Az életadás öröme!!! Köszönöm Istenem!! És köszönöm az én életem párjának hogy most is végig velem volt!!

Roma női imaóra és egy rám váró nagy feladat

Tegnap volt roma női imaóra, az egyik testvérnő házában. Kellemes, nagyon kellemes meglepetés várt és nagyon örültem neki. Két új fiatal anyuka volt ott még, bár voltak akik hiányoztak, de nagyon nagy öröm volt számomra hogy most az átlag életkor 22 volt. Picit zavarban is voltam, hiszen a téma mit vittem az a Házimunka a biblia fényében volt... :)
Mindig az az első kérdés: Judit, mit hoztál most nekünk?-ez mindig zavarba ejt. Hiszen ki vagyok én hogy az igéről beszéljek. De újból és újból elmondom nekik, hogy én nem tanítok az igéből nekik semmit, hanem mindig a saját megtapasztalásaimat és bizonyságaimat viszem el nekik.
A másik számomra jó hír, hogy az egyik fiatal lány szerintem döntést hozott a szívében! Nem az én hatásom!!! Csak láttam a ragyogó szemeit, ami már önmagában árulkodó tud lenni, aztán egy angol feliratot az ágya felett amely arról szól hogy "nyugalmadat őrizd meg és szeresd Istent!" valamint megkérdezte, hogy lenne e időm beszélgetni vele...és hát sugárzott!! Vidáman jöttem haza, és úgy szerettem vona kérni tőle abból a ragyogásból!! :)
Most van még egy rám váró feladat...nagy nagy feladat.
A gyülekezetben külön lesz a férfiaknak és külön a nőknek az imaóra, és megkért a pásztor felesége, hogy ha nem esne nehezemre akkor megtartanám e én a női imaórát. Miért nagy feladat amikor hetente ezt csinálom a roma nőknél?? Mert ott nem régen megtért embereknek mondom el a bizonyságaimat. A nagy gyülekezetben pedig sokat tapasztalt többek között idősebb keresztény nőknek kellene néhány gondolatébresztőt mondani, úgy hogy vihessenek valamit haza a szívükben... Na ez a feladat az aminél én elfogyok és kezdődik Isten! :) Hiszem áldott lesz majd az alkalmunk, ha eléggé figyelek Istenre!

Testvéri szeretet vagy Képmutatás....

Nekem azért tetszik ez a dal nagyon, mert benne van sok évnyi keresztény vergődésem amiből kimentett az Úr. Sok csalódásból gyógyított ki Isten. Ő a sebek gyógyítója. Most jó kedvel tudom ezt énekelni, tudván azt hogy már nem kell ebben élnem... mert kegyelmesen megengedte hogy őszintén szerető és őszínte (néha kemény, de igaz) szavú testvéreket ismerhettem meg!!!


Bocsi

Szeretem hogy ugyan az az Atyánk, Szeretem hogy ugyan az a hazánk.
Tetszik mikor arcát láthatom két szemedben!
Szeretem hogy ugyan az a hitünk, szeretem mikor összeforr a szívünk,
Trónja elé állhatunk dicséretben!

Bocsi hogy olyan sokszor bántottalak, amikor nem hallottad a hátad mögött átkoztalak.
Aztán a szemedbe néztem, azt  mondtam: Áldjon meg az Úr!
Szégyenlem az egészet és bánom piszkosul!
Azóta rájöttem, a vér miatt a testvéred lettem,
Egy hajóban evezünk már te és én, mi ketten.
Figyi, meg kell, hogy találjuk a közös nevezőt.
Gyere gyürjük fel az ingújjat és huzzuk az evezőt!

(Pintér Béla)

Hétköznap küzdelmei az egészségért, misszióért és a fiam boldogságáért

Küzdelem az idővel, önmagammal, a békétlenséggel és a gyermeki elégedetlenséggel...


Annyi minden történik körülöttem, hogy alig bírom felfogni. Most kezdtük a 35. hetet. Bár tudom "Mindennek meg van a maga ideje" de piszok nehéz kivárni aggodalmak nélkül a végét. Sokat kell küzdenem a félelemmel: Ugye nem a végén veszítem el??

Persze tudjuk már ezeket a gondolatokat csírájában kell elfolytani, de a gaz az nől...minden eső (vihar) után jobban és jobban... Ez az egyik dolog amivel küszködök.
A másik hogy magas lett a cukrom. Ez azért is eszement dolog és a patástól jövő, mert egész terhesség alatt alig eszem. Nincs semmi bajom, csak nem kívánom a kaját. Ha ettem is valamit tény és való hogy az csak  édesség volt. De tudjátok mennyit híztam a 33hét alatt? 4kg!!!!! Ez nagyon kevés!!!! CSak éppen a baba meg ami a pociban van. Volt aki azt mondta, talán még fogytam is és minden amit lefogytam az átment a hasamra. Vissza a cukor témához... a lelkemnek volt nagyon rossz hogy le kell mondanom egy csomó mindenről amit szerettem enni a terhesség alatt és számolgatnom kell a szénhidrátokat. ISZONYATOS NEHÉZ!!!!!!! Kicsit átéreztem milyen lehet néhány cukros ismerősömnek. ÉN nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz a test kívánságaira nemet mondani. A napokban enyhített a doktornő az ítéleten látva az újabb eredményemet. Csak a cukorról vagyok letiltva!
Hát ez jó!!! Eddig zabáltam az édességet és a csokoládét, most elfelejthetem.... persze mi kell a nőnek?? Ami tilos!!!Minden ami édes azt kívántam!!!
Van egy olyan lehetőség amit kismamáknak ajánlanak: Nyírfacukor. Ezzel lehet sütni, vagy édességet csinálni. Mivel a szénhiddrátot nem kell figyelnem így ehetnék bizonyos édesítőszeres édességeket, de minden édesítőszertől ment a hasam eddig... Alig mertem a férjemnek megemlíteni a nyírfa cukrot, hiszen nagyon nagyon drága. Ugyanakkor úgy éreztem nem birom már édesség nélkül!!! elmondtam hát neki hogy van egy ilyen lehetőség és hogy mennyibe kerül. Azt mondta hogy rendeljem meg. Meg döbbentem.... hiszen drága!!! De ő azt mondta úgyis csak te használod és egy kg elég lesz a szülésig. Nem mertem kérdezni többet, megrendeltem.
Amikor haza ért, átöleltem és megköszöntem, hiszen tudtam hogy ez nagy anyagi áldozat a családi kasszából... Miért engedted meg? Kérdeztem én. Úgy tekintek rá mintha gyógyszert kellene kiváltani. Az meg fontos.Ennyi.
A témát tehát lezártuk.
A másik dolog ami nagy küzdelem most az a Roma gyerekmisszió. Vannak jó változások és vannak kellemetlenek is... Isten küldött nekünk segítőket, egy házaspár személyében. Pont tökéletesen alkalmasak. Szeretik Istent, szeretik a gyerekeket és nagyon sok oldalúak és kreatívak. Kaptunk egy kis anyagi támogatást is, ami számunkra világméretű támogatás. Ami a szomorú része, hogy két család megint  összekaptak valamin és ez miatt 3 gyermek tutira nem  jön, és még 4 gyermek nem teljesen tisztázott okokból... Az egyik ezt mondja a másik azt... Senkinek nem akarunk nem hinni, hiszen a Roma misszióban a legfontosabb a bizalom, és ha az megrendül akkor gondok lehetnek... A gyerekek azért is nagyon hiányoznak mert nagyon okosak és nagyon isszák a biblia minden tanítását. Ők a húzó erő a csapatban. Ezt úgy értem hogy amikor kérdezünk valamit, tudjuk azt hogy tőlük kaphatunk helyes válaszokat ami segít tovább vinni a tanítást.  Persze fegyelmezni mindenkit kell, de elenyésző az a feszültség amit le kell nyelni, mint az amikor kérdezünk valamit és nem érkezik helyes válasz...olyan mintha előtte 20 percig nem is beszéltünk volna semmiről... Nem tudom érti e ezt valaki... Rettenetesen sajnáltam a kedves párt aki tegnap egész nap erre az estére készült. Sok roma gyermek szenved a figyelemzavarral, amit nagyon nehéz áttörni, főleg akkor ha olyan összetett témáról akarsz neki beszélni mint a Biblia és közben a lehetőségek igen korlátoltak. Nagyon vizuális tipusok, így szinte mindent szemléltetni kell, ami szemléltető eszközök nélkül, nehéz. De itt jön be a hit faktor: Kapunk majd támogatást erre is.
Most azért is nem szeretnék elmenni szülni, mert a Roma gyermekmissziót nem akarom ebben a háborúságos, rendetlen állapotában otthagyni másnak.
Könyörgöm a Jó Atyához, hogy békítse meg a családokat és a gyerekeket tanítsa meg a békés megbeszélésre. Tudom hogy nem ebben nőltek fel, de mivel új életük van, most van esélyük és lehetőségük rá, hogy Istennel rendezzék le ezt a dolgot.

Mindezek mellett küszködünk egy kicsit a nagyobbik fiunk elégedetlenségével is, ami nagyon kemény dió. A legtöbb csoporttársa az oviban igen gazdag és nincs testvérük, tehát: Minden játékuk meg van. Gergő, ezekhez a gyerekekhez vonzódik és velük játszik. Amikor pedig haza jön, mindig boldogtalan és azt mondja neki semmi játéka nincs. Ez nagyon rossz érzés. Mi nagyon ritkán költünk játékra, jó formán Karácsonykor meg ünnepekkor. Nagy részt én csinálok játékokat és az apukájuk bent a munkahelyen. Igyekszünk fejlesztő, de mégis élvezhető játékokat kitalálni.( Majd néhányat rakok fel...) De hát Transzformers-t nem tudunk csinálni, a pörgettyű meg nem olyan amit ő akart hanem apa készített fából, autópályánk sem dínós és nem kilövős Hot-weels-es, hanem egy nagy fa táblára van rajzolva, nincs fa vonatkészletünk csak egy műanyag kisvonat ami babáknak való....és amikor itt volt a múltkor két barátja, ezt találta mondani Gergő: Hát sajnos nem tudunk mással játszani mert nekem nincsenek játékaim... Húhhh de végig ment bennem az ideg....de igyekeztem visszafogni magam és bementem a szobába. "Nem találtok játékokat?" Segítek ha gondolod: Itt a memória kártya nézd csak (én színeztem ki képeket), de társasozhattok is (én rajzoltam a fatáblás autópálya hátuljára) de akár építhettek alagutat ebből is (mutattam a bátyám által festett fa kockákra) vagy robotot ebből a legóból (egy olcsó építő játék amivel befürödtünk tavaly karácsonykor, sok darabos de selejt minőségű)
Miután abba hagytam a reklámot, elkezdtek memória játékozni és láttam hogy élvezik!!!!!
Nem akarom hogy ennyire elégedetlen legyen Gery, mert akkor nem lesz túl boldog...azt akarom hogy minden apróságnak tudjon örülni! Istenem add meg!!!