Legyen Uram, ahogy te akarod!- Legszebb koporsó

 

Timárné Urbán Judit vagyok, 4 gyermek és egy pocaklakó anyukája és egy csodálatos férfi felesége. Van, hogy naponta akár 50-szer is elhangzik itthon az „anya” szó gyermekeim szájából, amire ajándékként tekintek. Volt idő, amikor csak álmodtam arról, hogy egyszer valaki anyának szólítson…

Férjemmel, Lacival 2002-ben ismertük meg egymást. Mikor megismertük egymást és éreztük, hogy Isten egy irányba vezeti az utunkat, tudatosan megtartóztattuk magunkat egymástól testileg, viszont rengeteget beszélgettünk és leveleztünk, ahol lelkileg épülhettünk egymás által. Mire elérkezett az esküvőnk napja 2004-ben, addigra a lelkünk elképesztő módon összefonódott. Sokat imádkoztunk együtt, jártunk szolgálatokra, ő a zenei szolgálatban vett részt én pedig a tini-munkában segítettem.

Rövid idővel házasságkötésünk után, megszületett mindkettőnkben a vágy, hogy szeretnénk kisbabát. Néhány hónap várakozás után remegő lábakkal és könnyek között álltam meg Laci előtt mutatva neki a pozitív terhességi tesztet. Örömében ő is megkönnyezte a hírt. Elmentünk az első vizsgálatokra, mindenhol minden rendben volt. Teltek a hetek, s már a hónapok és nagyon vártuk, hogy megmozduljon a baba. Izgatottan mentünk a 18. hetes vizsgálatra, reménykedve, hogy megtudjuk fiú-e vagy lány. De nem az történt, amit mi vártunk…

Nagyon sokáig vizsgált az orvos, mélységes csend ült a vizsgálóra, a férjem megfogra a kezem, az orvos megszólalt: „Ez a magzat már nem él…”
Minden homályba borult előttem. Az orvos beszélt hozzám, de csak vízhangokat hallottam. Sétáltunk a kocsihoz leforrázva és mélységesen összetörve. Ekkor a férjem megszólalt: „Az én gyermekemnek van a legszebb koporsója.”- Ez a vígasztalás mindennél több volt.

Másnap kórház, vizsgálatok és életem első szülése… ahol nem öröm követte a szülést, hanem gyász és fájdalom. Ennél a szülésnél a fájásoknak nem volt csodálatos célja, csak szükséges volt. Miközben kábán feküdtem, kinéztem az ablakon, ahol egy csodálatos nyárfa volt. Éreztem Isten jelenlétét, és egy hang a lelkemben megszólalt: „Annyi utódod lehet még amennyi levél van a fán.” Isten békessége töltötte el szívemet és elaludtam. Arra ébredtem, hogy életem első gyermeke megszületett. „Fiú.” mondták. Leventének neveztük el elsőszülött fiúnkat. Mindenki azzal vígasztalt: „Ne szomorkodj, majd a következő sikerül.” Nem is gondolták az emberek, hogy mennyire fáj ilyenkor ez a mondat. „ Következő?” Gondolni sem tudtunk rá.
Isten csodálatos békességgel segített végig minket a gyász időszakán. Egy konferencián, azt mondták hogy a következő gyermekünk élve fog megszületni. Áldott állapotba kerültem. Azt gondoltuk a prófécia rá vonatkozott. Megvallottuk hittel, hogy minden rendben lesz és megszületik. De a 13. hetes rutin vizsgálaton ismét beborult az ég, amikor azt mondták „Itt nincs éló magzat.” Ismét kórház, ismét gyász, de ez most más volt…

Nem volt békesség, hiszen háborgott a lelkem. Milyen Isten az, aki próféciát küld és hiteget, hogy sok utódom lehet és nem adja meg? A lázadás miatt teljesen eltávolodott a szívem Istentől. Egy este azt mondtam Lacinak: „Mi értelme Istennel élni, ha ugyan olyan szörnyűségek érnek, mint azokat, akik Isten nélkül élnek ??” A férjem csak ennyit kérdezett: „ Miért? Tudnál Isten nélkül élni?”

Nem, nem tudnék. Tudtam, hogy Ő az egyetlen, aki ebben a reménytelen helyzetben segíteni tud. Úgy éreztem rossz nő vagyok mert nem tudok kihordani egy gyermeket. Vádoltam magam hogy rossz feleség vagyok, mert nem tudom megajándékozni a férjemet egy gyermekkel sem.

Rövid időn belül, kaptunk egy gyülekezeti tagon keresztül egy orvosi segítséget. Vizsgálat vizsgálatot követett. Végre, megérkezett a reménység és ismét babát vártunk. Nem szárnyaltunk, nem ujjongtunk csak csendben reménykedtünk és vártunk. Szigorú fekvés 9hónapig és gyógyszerek sokasága. Végül elérkezett, amit mindig is vártunk a szülés napja. Hosszú de boldog vajúdás volt, és élve megszületett 2007-ben Gergely fiunk. Végre család lettünk.

 
Fél éves volt, amikor úgy gondoltuk, hogy jöhet a következő baba. Állapotos is lettem. Úgy gondoltuk, innentől már sima az út és minden rendben lesz. Hallottam egy tanítást arról, hogy amikor megfogan egy kisbaba akkor Isten egy angyalt küld le a földre, s van hogy ezt az angyalt csak kölcsön kapjuk, hogy szeressük és van hogy az angyal visszatér a menyországba. Akkor éreztem először, hogy az is kegyelem, hogy megfogan egy kisgyermek. Meg kellett tanulnom kimondani: „ Legyen, ahogyan te akarod Istenem. Én köszönöm ezt a pár hetet is.” 4. terhességem egy kölcsön kapott angyal volt, 11-hetesen elköltözött.

Egy év múlva ismét babát vártam. Nem volt fenomenális öröm amikor elmondtam a hírt, hiszen mindenki csak reménykedett, hátha ő már nem kölcsönkapott gyermek. Voltak problémák a terhesség elején, de igyekeztem sokat pihenni a kis Gergő aktivitása mellett is. Ebből a terhességből megszülethetett 2009-ben Krisztián fiam.

2 évvel Krisztián születése után bár nem terveztük, de ismét élet költözött a hasamba. Imádkoztam sokat érte, de már az elején le tudtam tenni Isten kezébe, hogy legyen az ő akarata szerint. Minden napért hálás voltam. Komplikációk léptek fel és a terhesség elhalt a 9.héten. Ismét visszatért egy angyal a menyországba.

Ekkor elképesztő békességet adott az, hogy tudtam fent a menyben mind a 4 angyalkámmal találkozni fogok amikor felmegyek. Ez a reménység olyan hihetetlen erőt adott.

2012-ben ismét felmerült a gyanú hogy valaki lakik a pocakomban. De imádkoztam Istenhez, hogy nem szeretnék már több vetélést, ezért kértem a terhességi teszt elvégzése közben arra, hogy csak akkor legyek állapotos, ha meg is tartja őt. Nagyon meg voltunk döbbenve, amikor láttuk ismét jövevény érkezik hozzánk. Reménységünk gyümölcseként 2012.karácsonyán megszületett első kislányunk Noémi.

Már munkahelyet kerestem 2014-ben amikor ismét hatalmába kerített az érzés, gyermekünk lesz. Kissé hitetlen voltam most, hiszen minden sikeres szülés után vetélés következett eddig. Azt gondoltam most is így lesz. De teltek a hetek, hónapok és nagy örömünkre 2015-ben megszületett második kislányunk Eszter.

Mind a négy gyermekünk csodálatosan fejlődött, nőltek és okosodtak én pedig gyönyörködtem bennük. 12év otthonlét után elmehettem dolgozni is. Felvetődött bennünk a gondolat a férjemmel, hogy 4 gyermek már elég nekünk és elköttetem magam. De amint elkezdtem intézni a műtéthez az engedélyt, valami mégis nyugtalanított. Egyik este, ahogy erről gondolkoztam, egy hang szólalt meg bennem: „ És ha én még szeretnék valakit küldeni közétek?”
Sokat imádkoztunk vezetést kérve Istentől. Végül arra jutottunk, hogy adunk egy esélyt Istennek. Ha állapotos leszek, akkor ő még szeretne valakit küldeni közénk.

Így történt, hogy 2021-ben megfogant a jelenlegi pocak lakónk aki kisfiú. Név választásnál egy igevers erősített meg: ^„Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.” ( Joel 2:25)

Visszatekintve a vetélések megpróbáltatásaira, arra hogy úgy tűnt talán sosem fogják nekem mondani „anya”, most hálás vagyok a zajos házért, a sok mosnivalóért és minden egyes kacagásért. Hálás vagyok, hogy Isten kegyelmes volt és megáldott minket gyermekekkel. Mindeközben viszont teljes együttérzéssel tudok imádkozni azokért a nőkért, akik elveszítik gyermeküket, vagy akik reménytelenségben várják, hátha sikerül legalább egyszer. Tisztán emlékszem a reménytelenségre, a kétségekre a vádlásokra, amik akkor körül vettek.

Ma már tudom jól, nem hit alapján kapjuk mi nők a gyermekáldás ajándékát. Nem jelenti azt ha valakinek nem adatik saját gyermek, hogy neki kevés a hite, egyszerűen Istennek más a rászabott terve. Ha el tudjuk fogadni azt, hogy Isten tervezze az életünket minden területen akkor hiszem és vallom, hogy áldásokban fogunk részesülni. A legfontosabb, hogy minden élethelyzetben tudjuk kimondani: „Atyám mindazonáltal legyen meg a te akarod.”

 

Áldásnak születtél

(Anyukámnak anyáknapjára)

Ajándéknak születtél, Szeretni és ölelni.

Gondoskodásoddal gyermekeket nevelni.

Mosolyod összetört lelkeket meggyògyìt,

Ölelésed összedőlt világokat újra épìt.

Ajándéknak születtél, Szeretni és ölelni.

Nem hagyod hogy elvesszenek gyermeki álmaink,

A hitet, reményt, és szeretetet újraélesztik szavaid.

Ajándéknak születtél, Szeretni és ölelni.

Kisfiadbòl férjet s apát faragni,

Kislányodbòl nőt és édesanyát formálni.

A Világnak áldott embereket adni.

Áldásként jöttél,

Áldásokat szültél,

Áldással neveltél,

Áldott legyél mìg csak élsz.

(Timárné Urbán Judit,2020) 

Lélek-futóverseny

Sok mindent tanultam egy futóversenyen. Lélekben rengeteget adott. Ezekből a kincsekből megosztok néhány gondolatot veled aki elolvasod. :)
BÁRMI TÖRTÉNIK MENJ TOVÁBB!!!
Amikor elindultam,éreztem és tudtam hogy ALKALMATLAN VAGYOK 5km-t futni,hiszen 1,5 héttel előtte lesérültem edzés közben és az edzések alatt is a legnagyobb táv a 4km volt sok sétával fűszerezve. Tehát alkalmatlan voltam de oda álltam a starthoz,mert éreztem Isten akarata ez a verseny. Pár száz méter után éreztem hogy nem csak a nap süt hanem a beton és minden."Nem fogom bírni ezt a meleget!" De mentem tovább hiszen ciki lenne már az elején feladni. GYAKRAN MÁR KERESZTÉNY ÉLETÜNK ELEJÉN JÖNNEK A NEHÉZSÉGEK,TÁMAD A VÁDLÓ: ALKALMATLAN VAGY,NEM FOGOD BÍRNI! DE NEKED EZEKEN TÚL KELL LÉPNED ÉS MENNED KELL TOVÁBB.
Azután jött egy nagyon homokos rész,alig bírtam a lábam emelni. " Te jó ég, ekkora homokban nem tudok majd futni,és még csak 1km.." Úgy voltam vele,biztos mindjárt vége a homoknak mentem tovább." GYAKRAN ÉRZED HOGY OLYAN MINTHA NEM IS HALADNÁL A LELKIÉLETBEN?ERÖLKÖDSZ ÉS NEM HALADSZ ÚGY MINT MÁSOK? MENJ TOVÁBB,EZ CSAK EGY ÁTMENETI IDŐSZAK!
Egyszer csak valami pattanást éreztem a bal vádlimban,és szétterjedt a fájdalom. "Kicsordult a könnyem:"Akkor itt vége? Tényleg nem bírom megfutni? De hát a gyerekeim a célnál várnak..nem tehetem meg hogy nem érek be."Mentem tovább..ha fájt sétáltam ha kevésbé akkor futottam..de mentem előre." Isten nem azért hozott ide hogy megszégyenítsen,nem lehet vége.SOKSZOR ÉREZZÜK,HOGY VÉGÉRE ÉRTÜNK AZ ERŐNKNEK,MERT JÖN EGY VÁRATLAN HELYZET,AMI ELLEHETETLENÍTI A HELYZETÜNKET,AZ ÉLETÜNKET. DE GONDOLJUNK ARRA HOGY VALAKI VÁR A CÉLNÁL,ÁT FOG ÖLELNI ÉS BE FOGUNK ÉRNI A MENNYORSZÁGBA.
Jött egy frissítő pont,egy pohár vizet a fejemre öntöttem,egyet a lábamra és egyet megittam. Ez vitt tovább. KELL A FRISSÍTŐ ERŐ,KELL KÉRNI ISTENTŐL A FRISSÍTÉST,AMI ÚJ LENDÜLETET AD AZ ÉLETÜNKHÖZ. ÉS A REMÉNYTELENSÉGBŐL ISMÉT REMÉNY LESZ!
Amikor láttam a célhoz vezető utat,már alig bírt a lábam,égett az arcom...de mentem tovább," Ha kell négykézláb is bemászok,de célba érek. Az út szélén szurkoló emberek bíztattak engem is,bemonták a nevem,sírtam...BEÉRTEM A CÉLBA! KELLETT A BÍZTATÁS, ANNYIRA ERŐT ADOTT.BÍZTASSUK,BÁTORÍTSUK EGYMÁST! VALAKINEK EZ LEHET AZ UTOLSÓ LENDÜLET MIELŐTT CÉLBAÉR.

MINDIG MENJ TOVÁBB!!

Egy tökmag

Ma különös izgalommal pakoltam a nehéz bútorokat. Vajon megfelel majd nekik így is hogy nem hibátlan? Azután átvillant a fejemen, hogy amikor mi kaptuk mi mennyire boldogak voltunk. Talán majd ők is...
A busz hamar megtelt, de a listáról minden fent volt.
Még izgatottabban vert a szívem amikor elindultunk. Ismertem az első családot régebbről. Betolattunk...a két fiúcska úgy segített lepakolni hogy már néha féltettem a testi épségüket. Mosolygós vidám gyerekek,mit sem törődnek a körülményekkel csak mosolyognak.
Egyszercsak egy pici mosolygós leányka jelent meg az ajtóban. Őt nem ismertem. Csodaszép kislányka.3x vagy 4x bemutatkozott. Igyekeztem kommunikálni vele miközben hordtuk be a holmikat. De közben ledöbbentett a házon belüli körülmény... Eszembe jutott egy szőke kislány, ahogyan hasonló közegben keresi élete célját...és nem fél álmodni a szebbről és jobbról és hisz a csodákban minden körülmény ellenére.
Amikor befejeztük a pakolást és készültünk elköszönni, akkor a kislány csillogó szemekkel szaladt ki hozzánk, valamit a markában szorongatott. Odanyújtotta a kezét, én is az enyémet, hiszen tudtam nagy kincset rejthet. Majd a kezembe nyomott egy tökmagot. Egy tökmag!
Annyi érzés tört fel bennem az az apró tökmakot látva. Megköszöntem neki és hálálkodtam neki.
Eszembejutott pár ige: "Ha olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek nem juthattok be az Isten országába..."
Ez a kislány nem nézte hogy milye van, de tudta meg akarja hálálni mindazt, amit vittünk. Adta amilye volt.
Vajon ezt teszem én is Istennel?? Ha kapok valamit akkor odadom a legkevesebbemet cserébe, vagy addig gondolkodom azon hogy milyen nagy dolgokat érdemelne Isten, hogy végül már mem is adok semmit...
Aztán ahogy a tökmagra néztem és a kislányra...megállapítottam, higy nekem nincs ekkora hitem sem...neki viszont van.
Egy tökmag...ami megváltoztatta a gondokataimat ma...

Nem azt igérte hogy nem ér baj...

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!  Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.  Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.  Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ézsaiás 43:1‭-‬4 HUNB

Ma amikor ezt az igerészt olvastam, akkor új színben láttam mint eddig. Megláttam és megértettem, hogy nem azt mondja nem kerülsz nehéz helyzetbe (vízben sétálni tudjuk milyen nehézkes),hanem azt, hogy ott lesz a nehézségekben. Nem azt mondja nem kerülsz olyan élethelyzetbe amik ellen olyan nehéz küzdeni (magas vérnyomás,depresszió,anorexia,rák),hanem azt mondja "azok nem sodornak el." Lehet egy ideig azt érzed hogy egyhelyben toporogsz,de legalább nem mész vissza,nem mert Ő nem engedi!

Nem azt mondja, hogy nem kerülsz tűzharcba és hogy nem érzed magad soha közel a bűn mocskához, hiszen e világban kell még élnünk. De azt mondja a tűz meg sem perzsel. Akármilyen bűnös közegben kell élned, Ő vigyáz rád és nem engedi hogy megperzseljen.

Drágának tart,értékel. Soha nem fogja hagyni hogy elvesszen egy olyan drága kincse mint Te! 

Csak akkor veszítheted el Őt ha te hagyod el. De nem hagyod el mert egy különleges kapocs összeköt vele: Jézus Krisztus és a Szentlélek