A 35 hetes vizsgálaton, szembesített az orvosom azzal hogy az inzulinos terhességi cukor miatt, hamarabb be kell majd feküdnöm a kórházba mint a 38. hét. Majd kiírt két vizsgálatot, hogy attól lesz függő az hogy mikor kell befeküdni. De azt mondta az is megoldható hogy hetente 4x menjünk át Kecskemétre a vizsgálatokra. Ez teljesen padlóra tett minket. Mivel már hónap utolsó hetei voltak, ezért lehetetlennek tűnt az hogy hetente átjárjunk Kecskemétre, hiszen egy út 3000 ft. Persze az én férjecském még ki sem heverte azt hogy nem tudunk sem albérletbe menni, sem házat venni, most azért vádolta magát hogy még ezt sem tudja biztosítani.
Az első vizsgálat pénteken volt, a második hétfőn. A hétfői UH kimutatta hogy kevesebb a magzatvíz mint csütörtökön volt. Az orvos azonnal szembesített a kérdéssel: "Ma marad itt vagy holnap fekszik be?"
Mivel minden cuccom ott volt velem, hát úgy döntöttem megspórolok egy utat és maradtam. Akkor még nem tudtam hogy ez milyen fontos döntés volt...
Hétfőn és Kedd hajnalban kaptam tüdőérlelő injekciót. Az utolsó injekció után Eszterke megindult. Erős fájásokkal mentem le a szülőszobára, ahol megállapították hogy kinyílt a méhszáj. Gyorsan bekötöttek infúziókat meg injekciókat kaptam, hogy visszatartsák. Sikerült. Visszatartották.
Ha otthonról indultunk volna ezekkel a fájásokkal, nem tudták volna visszatartani, és nem kaphatta volna meg a tüdőérlelő szurikat... a koraszülött osztályra került volna... De Isten kegyelmes volt, hogy egy nappal hamarabb be feküdtem..
Így biztos volt a maradásom. A dokim azt mondta hogy csak a 36. hetet várjuk meg. Elértük a 36.-ot, de addig még kétszer volt sok jósló fájásom hosszú ideig, de elmúltak maguktól. 36.-héttől pedig semmi. Csak feküdtem bent és minden nap minden órában azért könyörögtem Istenhez hogy indítsa már meg mert én nem akarok bent lenni. Otthon a 3 gyermekem, egy fáradt apuka és egy kimerült mama...
Isten kegyelme még hogy a háziorvosunk segített abban hogy Laci táppénzre mehessen addig amíg bent vagyok és a munkahely is megengedte ezt.
Igen Isten kegyelme volt az egyik dolog amit megtanulhattam. Amikor bekerültem, közölték velem hogy a zárlat miatt nem jöhet be a férjem a szülésre. Sírtam és teljesen összetörtem. Elmondtam egy testvérnőnek. Minden szülésnél bent volt velem a férjem.. pont a 4.-nél nem?Úgy éreztem nem tudom végig csinálni a szülést "egyedül". Mérges voltam Istenre hogy hogyan hozhatott ilyen helyzetbe?! Féltem és sírtam. A testvérnő sok bátorító gondolatot írt nekem ami aránylag megnyugtatott, de Isten tudta hogy a "hisztis gyereket" ki kell rángatni a kis haragspiráljából! :) Egyszer csak írt egy másik testvérnő... egy nagyon megrázó üzenetet. Ő azzal küzd hogy lehessen babájuk. Igazából csak szembesített azzal hogy milyen nagy kegyelem az hogy nekem egy kisbaba lehet a pocakomban, én meg azon siránkozok hogy nem szülhetek a férjemmel együtt... tényleg szánalmasnak éreztem magam. Felfogtam hogy kegyelem az hogy gyermeket hordok a szívem alatt...
Miután megnyugodtam ebben a dologban, jött a következő kegyelem: Feloldották a zárlatot!
Persze utána nem akart a kis csajszi megindulni egyáltalán...
Egy nap amikor azért sírdogáltam mert nagyon hiányzott a családom és szenvedtem attól hogy én csak ott bent a kórházban semmit csinálok, oda sétáltam az ablakomhoz, ami a másik kórház épületre nézett kb. 40 ablakra, jóformán egy falra nézett az ablakom. De amikor odamentem az nap, Isten megmutatta hogy én most az ő kegyelmében élek. Láttam a nővéreket dolgozni a betegek mellett. Láttam idős nénit aki felállni sem tudott... láttam amikor egy ágynál elhúzták a függönyt... kegyelem... kegyelem hogy élsz...
A következő amikor megmutatta Isten a kegyelmét amikor a mellettünk levő szobába érkezett egy 22hetes kismama, koraszüléstől való visszatartásra... másnap ennyit hallottam, amit az orvos mondott: "Sajnálom, ezt a picit nem tudtuk megtartani, be kell fejezni a terhességet..."
A szívem összeszorult..Eszembe jutott az első vetélésem... újra éreztem amit akkor... és ekkor rúgott egy nagyot Eszterke a pocakomban és Isten súgott: Kegyelem hogy Ő él!!! Innentől kezdve minden mozgásáért hálát adtam Istennek!
A következő amikor Isten a kegyelmével szembesített: Fájásmérésre kellett mennem, de tudtam hogy úgysem mutat majd semmit... nem szokott. Majd a függöny mögül megszólalt az adminisztrátor: Nem semmi sorminta... Ez az első baba aki megtöri a sormintát: vetélés, vetélés, szülés, vetélés, szülés, vetélés, szülés... és most megint szülés!
Hmmm igen. Kegyelem. Nem volt előtte vetélés.. és ő sem ment el.. kegyelem..
A következő kegyelem lecke: Amikor már tudtam hogy pénteken lesz egy vizsgálat ami be is indíthatja a szülést, akkor csütörtökön egy barátnőm írt üzenetet, hogy ma jön Kecskemétre... elment a baba.. Összeroskadtam... sírtam.. tudtam Ezért kellett bent lennem eddig... Pénteken amikor nekem beindult a szülés... a barátnőm ugyan abban a szülőszobában feküdt... én életet adtam... ő neki éppen elment... iszonyatos durva lecke volt ez... Amikor a fájásaimmal sétálgattam, láttam őt... jobban fájt a szívem mint a vajúdás... Isten akkor hozzám szólt: Látod már mi a kegyelem??
Te kedves testvér/testvérnő meglátod mi az ami kegyelem? Én azóta a három hét óta észreveszem és hálás vagyok érte... már nem csak egy szó... már ha ezt a szót hallom akkor az számomra feléled!
Nézz körül te is! Minden, minden ami történik veled: KEGYELEM... Amit Jézus harcolt meg nekünk a kereszten!!
u.i.: Majd a szülésről is részletesebben írok, hiszen az is tele van csodákkal! :)
2015. április 12., vasárnap
2015. március 28., szombat
Megszülettünk! :)
2015,03,13-án megszületett Tímár Eszter, 3100g-al és 51cm-rel.
Addig is sok áldást nektek!
Judit
2015. február 13., péntek
Mire használhatsz egy páratlan zoknit?
Mindig bosszúság amikor nincs meg a zoknik párja.Sajnos a csúnya zokni faló manó nálunk sokat jár. :) De rájöttem hogy vmire nagyon szupi páratlan zokni: PORTÖRLÈSRE!!!
2015. február 11., szerda
Amikor már nem tudsz jobban összetörni,meg kell újulni
Hittem a csodában ès egyszer csak minden összedőlt. Olyan igèretet kaptunk ami maga lett volna a csoda,de sajnos egy fèlreèrtès volt,ès minden köddè vált.Már úgy volt 1-2 hèt ès beköltözhetünk.Remènykedhettem benne hogy a pocaklakónk már egy rendezett szèp házba fog èrkezni.Minden csodás volt,de vègül összedőlt a világ ès köddè vált minden.Pedig remènykedtem ès hálát adtam....
Isten összetört teljesen,ès egy tükröt is elèm tett.Szőrnyű volt szembe nèznem azzal akivè váltam a csalódás következtèben.
Tudtam,rajtam múlik hogy belesüllyedek az önsajnálat ès depresszió mocsarába vagy felemelem a tekintetemet Istenre ès megkèrdezem: "Uram mit akarsz hogy cselekedjem??"
Majd találtam egy idèzetet:
Elkezdtem tehát olvasni egy könyvet,amit nem lehet elègszer elolvasni!
Joyce Meyer: Kezdj új èletet ma
Innen idèzek: "Az èleted nem fog megváltozni addig,amìg nem hozod meg azt a fontos döntèst,hogy MEGVÁLTÓDNAK fogadd el Jèzust."
Mit jelent a "MEGVÁLTÓ"?
JÈZUS MEGVÁLTOTT:
-Bűneinkből
-Bűntudatunkból
-Depressziónkból
-Fèlelmeinkből
-Aggodalmainkból
-Elègedettlensègünkből
-Szorongásainkból
STB.
Már csak egy kèrdès van: EL HISZED HOGY JÈZUS DRÁGA VÈRÈN "MEGVÁLTOTT"???
Isten áldjon az elmèlkedèsben! ;)
U.i.: Elnèzèst ha helyesìrási hibák vannak,de nem jó a számítógèpünk ès telefonról nem annyira átlátható.
Isten összetört teljesen,ès egy tükröt is elèm tett.Szőrnyű volt szembe nèznem azzal akivè váltam a csalódás következtèben.
Tudtam,rajtam múlik hogy belesüllyedek az önsajnálat ès depresszió mocsarába vagy felemelem a tekintetemet Istenre ès megkèrdezem: "Uram mit akarsz hogy cselekedjem??"
Majd találtam egy idèzetet:
Ez az idèzet megmutatta hogy mire van szüksègem: MEGÚJULÁSRA!!!
Joyce Meyer: Kezdj új èletet ma
Innen idèzek: "Az èleted nem fog megváltozni addig,amìg nem hozod meg azt a fontos döntèst,hogy MEGVÁLTÓDNAK fogadd el Jèzust."
Mit jelent a "MEGVÁLTÓ"?
JÈZUS MEGVÁLTOTT:
-Bűneinkből
-Bűntudatunkból
-Depressziónkból
-Fèlelmeinkből
-Aggodalmainkból
-Elègedettlensègünkből
-Szorongásainkból
STB.
Már csak egy kèrdès van: EL HISZED HOGY JÈZUS DRÁGA VÈRÈN "MEGVÁLTOTT"???
Isten áldjon az elmèlkedèsben! ;)
U.i.: Elnèzèst ha helyesìrási hibák vannak,de nem jó a számítógèpünk ès telefonról nem annyira átlátható.
2015. január 24., szombat
Próbák tüzében égni jó, csak nem kellemes....
Nagyon köszönöm a sok visszajelzést és a sok megtekintést.
Sokan írjátok, hogy jó lenne ha többet írnék. Sokszor azért nem írok, mert próbák között vagyok és nem akarom hogy ez a blog egy panasz láda legyen. Szeretném ha a blog építő lenne és nem lehangoló, vagy romboló. Sokszor nekem is jól esik olvasni arról hogy másnak is hasonló problémája van mint nekem. Picit mintha vigasztalna... De olyan sokan olvastok, hogy szinte már felelősség az ami ide kerül...
A jelenlegi címem viszont elárulja hogy most sem a legjobb helyzetemben írok nektek.
Hálás vagyok, mert már a 31. hétbe léptünk és biztos hogy Eszterkénk lesz. Azt hiszem e körül a pocak lakó körül ez a két dolog a biztos... Ha azt nézem a Bibliából ismert Eszter királynő is hatalmas türelmet tanít számunkra, nagyon nagy engedelmességet és hűséget Istenhez!
Hát a mi Eszterkénk fogantatása óta, ezeket a dolgokat tanulom, hol így hol úgy.
Amióta megfogant és tudunk róla, azóta elkezdtünk nagyobb ház után nézni. Akkor még nem sejtettük hogy egy hatalmas próbába lépünk. 3-4 hónap után kiderült hogy nem kapunk hitelt hogy vehessünk egy házat. Már 28.hetes voltam, amikor viszont be kellett látnunk hogy kicsi a ház ahol lakunk. Anyukámmal lakunk együtt. Azért jöttünk ide hogy ha neki valamiben szüksége van, tudjunk segíteni és hogy ne legyen egyedül. Közben elkezdtük fizetni a testvérem részét szépen apránként havonta, hogy egyszer majd a miénk legyen a fele legalább. Farmot szerettünk volna, szerettünk itt lakni. Nagyon szeretjük a mamát, a gyerekek is, ezért próbáltunk olyan házat vásárolni ahova Ő is jöhet velünk. De mivel nincs ön részünk, nincs jelzálogba adható házunk sem, így ez teljesen bedőlt.
A házunk viszont még mindig kicsi maradt. Hozzáépíteni ehhez az öreg házhoz sajnos annyiba kerülne (mivel a ház szerkezetét is erősíteni kellene) annyiba kerülne mintha újat vennénk... Persze hitelt ehhez sem kapunk. :(
Mivel be kellett látnunk hogy nem férünk, elkezdtünk albérletet keresni. Nem akartam albérletbe menni hiszen kidobott pénznek tartom, de muszáj... Hát már itt vagyunk 31. hetesen és minden honnan csak az elutasítás jön. Vagy nincs akkora ház ahova mehetnénk, vagy 4 gyerekkel nem szívesen látnak. Teljesen megértem azokat akik azt mondják, ennyi gyerekkel nem szeretnének...
Akkor próbáltunk úgy albérletet keresni hogy utána azt a házat megvettük volna egy kis takarékoskodás után. Hát nincs ma már bizalom a világban, ha pénzről vagy ingatlanról van szó. Ne értsetek félre, nem mese világban éltem eddig, de mégis megdöbbent ez a rengeteg elutasítás.
Ma reggel végül úgy keltünk fel hogy mivel rengeteg a jósló fájásom, csak megpróbáljuk berakni a kiságyat a gyerekszobába. Magam sem gondoltam volna, hogy nem fog sikerülni.... Azt hittem hogy elég kreatív vagyok ahhoz hogy én az ilyesmit megoldjam. :( Hát nem. :( Elment a fél napunk és nem tudtuk megtervezni sem hogy hova tehetnénk a 4. ágyacskát. Persze ha egy beépített emeletes ágyat vennénk több százezer forintért, vagy egy falra szerelhető ruhás szekrény sort, akkor be tudnánk zsufizni őket egy szobába.
Tehát most teljes csalódás van a férjemben is és bennem is. Most már tényleg csak a csodát várhatjuk és abban reménykedem, hogy az orvos meglátásának nem lesz alapja és nem jön sokkal hamarabb a kis leányzó mint az ideje lenne.
Ez az egyik próba. Megpróbálja a hitünket és a bizalmunkat, megpróbálta a tisztességünket ( csalással kaphattunk volna hitelt) megpróbálja az örömünket és a türelmünket egymás felé és Isten felé...
A másik ami nekem nagyon nehéz, az az hogy terhességi cukor betegséget állapítottak meg és már meglebegtették az inzulin adás lehetőségét is... :( Apukám nagyon cukros volt, és láttam hogy hogyan szenvedett vele. Imádkoztam hogy Isten adjon erőt nekem a diétához. Tudjátok ha evésről van szó akkor a mérték tartás nem az erősségem pl. csokiban, kapucsínóban és gyümölcsökben. Ha szomorú vagyok eszek, a kikapcsolódom akkor is eszek... Hát ennek most vége.
De hálás vagyok Istennek mert az első nap nagyon nagy erőt adott a diéta számolgatásához és betartásához. De este nagyon csalódott voltam, mert a cukrom a diéta ellenére nagyon magas volt. Ma is igyekeztem, még nem mértem, de reménykedem hogy Isten ha ad erőt a diétához, akkor ad majd megfelelő eredményeket.
Tudom sokan küzdenek még ezekkel a problémákkal, de ettől én nem érzem magam jobban.
Most imádkozom sokat a férjemért, mert szerinte egy család főnek az a minimum hogy a családnak teremt házat a feje fölé. Ezért az ön értékelése teljesen lesüllyedt.Az elkeseredés már mindennapos... Imádkozom hogy jó felesége legyek és tudjam őt támogatni, bíztatni. Imádkozom azért hogy a picur a maga idejében jöjjön közénk. Imádkozom hogy ne kelljen inzulinozni magamat. Imádkozom hogy a pánik betegségem ne jöjjön vissza a kimerültségem és az állandó fáradtságom ellenére sem.
Tudom hogy Isten dolgozik a háttérben és hogy a próbák tüzében meg fogunk erősödni, de sok könny az ára és nem túl kellemes...
Mára ennyi! Isten áldjon!
Judit
Sokan írjátok, hogy jó lenne ha többet írnék. Sokszor azért nem írok, mert próbák között vagyok és nem akarom hogy ez a blog egy panasz láda legyen. Szeretném ha a blog építő lenne és nem lehangoló, vagy romboló. Sokszor nekem is jól esik olvasni arról hogy másnak is hasonló problémája van mint nekem. Picit mintha vigasztalna... De olyan sokan olvastok, hogy szinte már felelősség az ami ide kerül...
A jelenlegi címem viszont elárulja hogy most sem a legjobb helyzetemben írok nektek.
Hálás vagyok, mert már a 31. hétbe léptünk és biztos hogy Eszterkénk lesz. Azt hiszem e körül a pocak lakó körül ez a két dolog a biztos... Ha azt nézem a Bibliából ismert Eszter királynő is hatalmas türelmet tanít számunkra, nagyon nagy engedelmességet és hűséget Istenhez!
Hát a mi Eszterkénk fogantatása óta, ezeket a dolgokat tanulom, hol így hol úgy.
Amióta megfogant és tudunk róla, azóta elkezdtünk nagyobb ház után nézni. Akkor még nem sejtettük hogy egy hatalmas próbába lépünk. 3-4 hónap után kiderült hogy nem kapunk hitelt hogy vehessünk egy házat. Már 28.hetes voltam, amikor viszont be kellett látnunk hogy kicsi a ház ahol lakunk. Anyukámmal lakunk együtt. Azért jöttünk ide hogy ha neki valamiben szüksége van, tudjunk segíteni és hogy ne legyen egyedül. Közben elkezdtük fizetni a testvérem részét szépen apránként havonta, hogy egyszer majd a miénk legyen a fele legalább. Farmot szerettünk volna, szerettünk itt lakni. Nagyon szeretjük a mamát, a gyerekek is, ezért próbáltunk olyan házat vásárolni ahova Ő is jöhet velünk. De mivel nincs ön részünk, nincs jelzálogba adható házunk sem, így ez teljesen bedőlt.
A házunk viszont még mindig kicsi maradt. Hozzáépíteni ehhez az öreg házhoz sajnos annyiba kerülne (mivel a ház szerkezetét is erősíteni kellene) annyiba kerülne mintha újat vennénk... Persze hitelt ehhez sem kapunk. :(
Mivel be kellett látnunk hogy nem férünk, elkezdtünk albérletet keresni. Nem akartam albérletbe menni hiszen kidobott pénznek tartom, de muszáj... Hát már itt vagyunk 31. hetesen és minden honnan csak az elutasítás jön. Vagy nincs akkora ház ahova mehetnénk, vagy 4 gyerekkel nem szívesen látnak. Teljesen megértem azokat akik azt mondják, ennyi gyerekkel nem szeretnének...
Akkor próbáltunk úgy albérletet keresni hogy utána azt a házat megvettük volna egy kis takarékoskodás után. Hát nincs ma már bizalom a világban, ha pénzről vagy ingatlanról van szó. Ne értsetek félre, nem mese világban éltem eddig, de mégis megdöbbent ez a rengeteg elutasítás.
Ma reggel végül úgy keltünk fel hogy mivel rengeteg a jósló fájásom, csak megpróbáljuk berakni a kiságyat a gyerekszobába. Magam sem gondoltam volna, hogy nem fog sikerülni.... Azt hittem hogy elég kreatív vagyok ahhoz hogy én az ilyesmit megoldjam. :( Hát nem. :( Elment a fél napunk és nem tudtuk megtervezni sem hogy hova tehetnénk a 4. ágyacskát. Persze ha egy beépített emeletes ágyat vennénk több százezer forintért, vagy egy falra szerelhető ruhás szekrény sort, akkor be tudnánk zsufizni őket egy szobába.
Tehát most teljes csalódás van a férjemben is és bennem is. Most már tényleg csak a csodát várhatjuk és abban reménykedem, hogy az orvos meglátásának nem lesz alapja és nem jön sokkal hamarabb a kis leányzó mint az ideje lenne.
Ez az egyik próba. Megpróbálja a hitünket és a bizalmunkat, megpróbálta a tisztességünket ( csalással kaphattunk volna hitelt) megpróbálja az örömünket és a türelmünket egymás felé és Isten felé...
A másik ami nekem nagyon nehéz, az az hogy terhességi cukor betegséget állapítottak meg és már meglebegtették az inzulin adás lehetőségét is... :( Apukám nagyon cukros volt, és láttam hogy hogyan szenvedett vele. Imádkoztam hogy Isten adjon erőt nekem a diétához. Tudjátok ha evésről van szó akkor a mérték tartás nem az erősségem pl. csokiban, kapucsínóban és gyümölcsökben. Ha szomorú vagyok eszek, a kikapcsolódom akkor is eszek... Hát ennek most vége.
De hálás vagyok Istennek mert az első nap nagyon nagy erőt adott a diéta számolgatásához és betartásához. De este nagyon csalódott voltam, mert a cukrom a diéta ellenére nagyon magas volt. Ma is igyekeztem, még nem mértem, de reménykedem hogy Isten ha ad erőt a diétához, akkor ad majd megfelelő eredményeket.
Tudom sokan küzdenek még ezekkel a problémákkal, de ettől én nem érzem magam jobban.
Most imádkozom sokat a férjemért, mert szerinte egy család főnek az a minimum hogy a családnak teremt házat a feje fölé. Ezért az ön értékelése teljesen lesüllyedt.Az elkeseredés már mindennapos... Imádkozom hogy jó felesége legyek és tudjam őt támogatni, bíztatni. Imádkozom azért hogy a picur a maga idejében jöjjön közénk. Imádkozom hogy ne kelljen inzulinozni magamat. Imádkozom hogy a pánik betegségem ne jöjjön vissza a kimerültségem és az állandó fáradtságom ellenére sem.
Tudom hogy Isten dolgozik a háttérben és hogy a próbák tüzében meg fogunk erősödni, de sok könny az ára és nem túl kellemes...
Mára ennyi! Isten áldjon!
Judit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)