Èrdekes helyzetbe kerültem kb.egy hete.
A nehèz anyagi helyzetünket,amit a fèrjem 5 hónapos táppènzes időszaka,majd a munkanèlkülisège miatt kerültünk,azzal próbáltam kompenzálni hogy pár babás cuccot megpróbálok eladni.Hihetetlen mód szüksègünk volt mindig arra, hogy vmit sikerüljön eladni.Volt hogy az aznapi kenyerünk múlt azon, hogy tetszik e az anyukának a kiscipő.Isten ezeket a helyzeteket használta fel arra hogy segìtsen.
Egy nap jelentkezett egy lány,hogy megvennè a babakocsit,de csak a következő hónapban.Kiderült hogy már 38 hetes terhes. Eszembe jutott hogy èn már azt szerettem ha a 36.hèten MINDEN megvolt a kismanók èrkezèsèhez.Valamint valami megmozdult bennem...ìgy tovább èrdeklődtem..kiderült hogy ez a lány egy hős. A barátja zsarolása (a baba vagy èn) ellenère a gyermeket a szìve alatt megtartotta. Nem ölte meg mint sok könnyelmű fiatal...
Ja ès a dolgok romantikája,hogy egy fiú ìgy terhesen is elfogadta ès szeteti,aki miatt a lány ott hagyta 7 testvèrèt ès szüleit.
Meg akartam ismerni ezt a bátor lányt...addig addig irogattunk mig egy nap,úgy tünt beindul a szülès.Elvittük a babakocsit meg elvittem hozzá a mellszìvót ès a babahordót is.Ès úgy láttuk jónak hogy elkisèrem halasra szülni. :) Hihetetlen izgalmas volt.Akkor találkoztunk először.Règen az első vetèlèsem során megismertem egy kedves szülèsznőt,akire rábìztam ès lelkiismeretesen el is látta,pedig nem volt fogadott orvosa.
A kis Panni meg is született az nap èjjel.A vajúdás ideje alatt is vègog irogattunk.Sajnos nem lehettünk ott.
Azután egy szörnyű tragèdia hìre nagyon megrázott engem,ami abban a városban törtènt shol èlünk ès abban a házban ahol èltem ès èletem legszörnyűbb időszakát èltem ott.Eltitkolt terhessèg...fürdőszobában szülès...halott csecsemő...halott anya...
Iszonyatosan megrázott...
Amìg èn vkinek segìthettem eljutni a korházba...addig valaki meghalt.
Èn ezt a fiatal anyát fel próbálom karolni mert felvállalta a gyermekèt. Remèlem a segìtsèg itt nem èr vèget.Csodálatos èlmèny a pici pannikát a kezemben tartani...egy igazi kis túlèlő...csoda ès kegyelem.
Persze ezek a törtènèsek mèllyen elgondolkoztattak ès imára buzdìtanak.Hónapokkal ezelőtt egy mondat fogalmazódott meg bennem:"Csinálj egy árvaházat!"
De nekem ez nagy falat...csinálnèk szìvesen egy leányanyákat vagybárva újszülötteket támogató alapìtványt...de nem tudom hogy kell.Semmit nem tudok...csak a vetèlèseim,a gyermekáldás után vágyakozó keresztèny házadpárok,a kisbabát nem abortáló fiatal anyák skik felfogják hogy az esèlyt mindenkinek meg kell adni az èletre,a leányanyák,a korházban ott hagyott kisbabák(ohhh mennyivel találkoztam a vetèlèsek ès a szülèsek alkalmával),a nevelőszülőktől nevelőszülőig hányódó gyermeki csillogó tekintetek...a kis csillagok...a szìvem összeszorul ès ordìt:Hogy segìthetek????
Egy csöppsègnek sikerült,de vajon hova vezet mèg Isten?
Kèsz vagyok!Szolj Uram hallja a te szolgád!
Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése