Hónapok óta már szeretnék babakocsit, de valahogy nagyon szerencsétlen vagyok ebben. Ha találok jó áron akkor valami hirtelen kiadás közbe jön és nem tudom megvenni, ha nagyon olcsót találok akkor annak meg annyi hibája van hogy sajnos nem adhatok ki rá pénzt. Kaptunk egyet még amikor megszületett a Noémi, de annak a hát támlája annyira szét volt használva hogy nagyon meghajlott és ezért szegény csillagom tisztára belegörnyedt a babakocsiba.... szóval ez a babakocsi téma régóta paprikáz...
A napokban történt hogy miután a fiukat elvittem az óvodába és hazafele tartottam, megláttam egy anyukát egy szép babakocsival sétálni és egyből arra gondoltam hogy milyen jó lenne egy ilyen babakocsi nekem.... És akkor jött egy szelíd hang : "Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!"
Elszégyeltem magam... Nap mint nap ezt teszem mostanában... De jó annak a csajnak a nadrágja, úgy szeretnék én is olyat... De jó az az anyuka egyformába tudja öltöztetni a fiait, én is úgy szeretném!!!.... De csinos az az anyuka, milyen pici hasa van pedig csak most szült...nekem miért nincs ilyen alkatom?? stb.
Isten szelíden közölte velem hogy feszültségem nagy részét ezek a vágyakozások okozzák. Az egyik legnagyobb stresszforrásom az hogy mások dolgai után vágyódom... ahelyett hogy megelégednék azzal amim van. Nem csak hogy meg kell elégedni amink van, de a Biblia azt írja hogy hálát is kell adni érte...
Hát adva van a lecke...
Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése