Mostanában olyan gyorsan eltelnek a napok és hetek. Egyik nap vasárnap van és tervezem a következő hetet aztán hirtelen már megint vasárnap van és a vasárnapi ebédet csinálom... nagyon nagy a pörgés és csak a szédülés van...
Sokan kérdezik: Hogy bírod hárommal?? És sokan utólag veszik észre hogy "ott" van a negyedik. Akkor általában felteszik a kezüket és megkérdezik: Ez komoly? Hogy akarjátok felnevelni?
A válasz hasonló Hitből és Szeretetből. És hallom a gondolataikat: Abból nem laknak jól...
Igen nem élünk fényűzően, nincs szép házunk, de most van hol laknunk és reményünk van arra hogy Isten megadja hogy saját házunk is lehessen. Van autónk ami decembertől hivatalosan is a miénk lesz. Az ételünk és ruházatunk megvan. A házasságunk nagyon jónak mondható. Nincs maradandó betegségünk. Van állandó gyülekezetünk egy megbízható pásztorral. Vannak barátaink és a gyerekeinknek is van sok barátjuk. Mégis mi az amiért aggódnom kellene vagy amiért félnem kellene? Sokan, nagyon sokan vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi. Nem vagyok hajlandó félni ettől hogy a gyerekeimet hogyan fogom felnevelni! Nem csak rajtam múlik!
Mostanában nagyon fáradékony vagyok, lehet ez a terhesség miatt is, de lehet ez amiatt is hogy soha nem érek a munkáim végére. Nagyon ideges és ingerlékeny voltam a napokban ez miatt. Nem hiszem el hogy a szennyes nem ürül ki, hogy nincs rend soha igazán, hogy sosem pihenhetek le úgy hogy minden készen van.
Aztán elkezdtem összeírni a tennivalóimat egy napra... :)
Ránéztem a listára és elmosolyodtam... ez lehetetlen! De a legnagyobb erőráfordítással neki láttam... persze nem tudtam megcsinálni... :) Azóta megnyugodtam. :) Tudományosan is bebizonyítottam magamnak gyakorlati módon, hogy amit az anyáktól mi anyák elvárunk az igazából lehetetlen... és ez csak a ház körüli dolgok és nincs benne a gyermekeink lelki nevelése...sem a férjünkkel való áhitat vagy közös imádkozás... :)
A nagy pörgésben érdemes megállni néha és lelassítani, átértékelni, hogy mi is az a feladat amit Isten elsőként ránk bízott és a többit is fontossági sorrendbe kellene rakni...
Felszólítalak kedves olvasó hogy ne ess kétségbe, ha nincs kész nap végén minden munkád... akkor ess kétségbe ha ma nem ölelted gyermeked, ha nem simogattad meg és nem közölted vele hogy milyen fontos Ő neked és milyen fontos Ő Istennek! Ezek a legfontosabbak... Ha a további sorrend is érdekel az életemben akkor kommenteljetek!:)
Sok áldást!
Puszi
Judit
2014. október 21., kedd
2014. július 7., hétfő
Új utakon 2. Egyszer lent, egyszer fent...
Nagyon durva hogy márciusban volt az utolsó bejegyzésem és ti mégis kitartóan látogatjátok a blogot! Köszönöm!
Hát a három gyerek az három gyerek... hihetetlenül eltünt minden időérzékem. Amióta Noémi megtanult járni egyszerűen felpörögtek a napok. Nincs időm már gép elé ülni, csak a telefonomon megnézem van e üzenetem és ennyi. :( Szomorú ez... Régebben naponta 1-2 órát tudtam a gép előtt ülni, de most csak ha hajnalban kerek akkor van rá mód. Most úgy döntöttem, hogy a Keresztény Nők és a Keresztény Anyák facebook-os oldalak szerkesztését is felajánlom másnak. Nincs rá időm. Így hogy nem gépezek, a háztartást picit jobban rendben tudom tartani, de magán időm így sincs. Sajnos még a férjemmel sem nagyon töltünk magán időt. A Noémi nem tűri hogy gép előtt legyek mert azonnal elkezdi a gépet ütni és belenyúlni, a fiuk meg furcsa módon pont akkor veszekednek amikor gép előtt vagyok. Így ha el szeretném kerülni a plusz feszültséget, akkor vagyok gép előtt ha ők nem látják. Talán teljesen érthető, hogy igénylik anyukájukat, akinek így sincs sosem ideje... :(
Elolvastam az utóbbi bizonyságomat. http://keresztenyanya.blogspot.hu/2014/03/uj-utakon-anyagiak-es-gyerek-neveles.html
Egyébb változásokról is igértem, hogy írok. Ez a szolgálat. Akkor még nem volt teljesen kiforrva és még most sincs vége. Isten valami újat tervez, de még nem látjuk mit...
Roma női imaórát átvette egy nagyon kedves idősebb nő akinek több szabad ideje volt mint nekem. Sokkal minőségibb időt tud a roma nők között tölteni.
A roma gyerekklubb mint olyan megszünt. Több támadás is ért minket és a gyermekek sem jöttek utóbbjára csak 3-4-en. Mindenki mondott mindent hogy miért nem jönnek és hogy ki tiltja nekik... szóval már nem tartjuk. Áthelyeztük a gyerekklubbot a városba egy mindenki által elérhető helyre a Humán Szolgáltató Központba. Hirdettük és hirdetjük, de áprilisi megnyitó óta csak 2x vagy 3x voltak a gyerekek 3fő felett. Sokszor megyünk úgy hogy csak mi vagyunk... :( Volt hogy csak a mi gyerekeink voltak, és kérték hogy nekik is tartsuk meg.. nagyon megható és megindító volt. Nem tudom meddig tartunk ki és hogy Isten ebből mit hoz ki.
Sokan mondják hogy mennyire jó ötlet és milyen szupi, de még sem jönnek.. :(
Hát a három gyerek az három gyerek... hihetetlenül eltünt minden időérzékem. Amióta Noémi megtanult járni egyszerűen felpörögtek a napok. Nincs időm már gép elé ülni, csak a telefonomon megnézem van e üzenetem és ennyi. :( Szomorú ez... Régebben naponta 1-2 órát tudtam a gép előtt ülni, de most csak ha hajnalban kerek akkor van rá mód. Most úgy döntöttem, hogy a Keresztény Nők és a Keresztény Anyák facebook-os oldalak szerkesztését is felajánlom másnak. Nincs rá időm. Így hogy nem gépezek, a háztartást picit jobban rendben tudom tartani, de magán időm így sincs. Sajnos még a férjemmel sem nagyon töltünk magán időt. A Noémi nem tűri hogy gép előtt legyek mert azonnal elkezdi a gépet ütni és belenyúlni, a fiuk meg furcsa módon pont akkor veszekednek amikor gép előtt vagyok. Így ha el szeretném kerülni a plusz feszültséget, akkor vagyok gép előtt ha ők nem látják. Talán teljesen érthető, hogy igénylik anyukájukat, akinek így sincs sosem ideje... :(
Elolvastam az utóbbi bizonyságomat. http://keresztenyanya.blogspot.hu/2014/03/uj-utakon-anyagiak-es-gyerek-neveles.html
Egyébb változásokról is igértem, hogy írok. Ez a szolgálat. Akkor még nem volt teljesen kiforrva és még most sincs vége. Isten valami újat tervez, de még nem látjuk mit...
Roma női imaórát átvette egy nagyon kedves idősebb nő akinek több szabad ideje volt mint nekem. Sokkal minőségibb időt tud a roma nők között tölteni.
A roma gyerekklubb mint olyan megszünt. Több támadás is ért minket és a gyermekek sem jöttek utóbbjára csak 3-4-en. Mindenki mondott mindent hogy miért nem jönnek és hogy ki tiltja nekik... szóval már nem tartjuk. Áthelyeztük a gyerekklubbot a városba egy mindenki által elérhető helyre a Humán Szolgáltató Központba. Hirdettük és hirdetjük, de áprilisi megnyitó óta csak 2x vagy 3x voltak a gyerekek 3fő felett. Sokszor megyünk úgy hogy csak mi vagyunk... :( Volt hogy csak a mi gyerekeink voltak, és kérték hogy nekik is tartsuk meg.. nagyon megható és megindító volt. Nem tudom meddig tartunk ki és hogy Isten ebből mit hoz ki.
Sokan mondják hogy mennyire jó ötlet és milyen szupi, de még sem jönnek.. :(
Ez miért nem kell senkinek? Gondoltam arra is hogy azt hiszik hogy ez még mindig csak a roma gyerekeknek szól, pedig már régen nem. Mindenki számára megnyitottuk. Hozzászólásban szívesen fogadok jó tanácsokat.
Tehát érezzük hogy Isten újat tervez, még nem tudjuk mit.
Hálás vagyok sok mindenért. Isten megtartotta a kislányom életét. A drágám simán kitesz két fiút, és minden lében két kanál. Folyamatosan figyelni kell rá. Sajnos, egy véletlen folytán olyat ivott amit nem kellett volna, hajfesték oldószert. Ijedelem, rohammentő, elutasítás, lenézés, Szegedi klinika, intenzív osztály, műtő, gyomortükrözés altatásban, három napig evés és ivás nélkül, egy hétig a kórházban. Hősiesen tűrt mindent, én többet sírtam mint ő. Hozzá teszem minden vegyszer el van pakolva, ezt az egyet éppen használtuk és megtalálta a pillanatot amikor hátat fordítottam.. :( Senkinek nem kívánom azt az egy hetet!!!
Hálás vagyok mert elmehettünk egy hátasság gondozó hétvégére Sikondára egy wellness hotelbe. Sokat épült és változott a házasságunk. Nagy elhatározásokat tettünk. Most rengeteget formálódott sok mindenről a véleményünk.
Ezek után megint kórház jött... :( Gergőt tüdőgyulladás gyanuval vittük halasra teljesen tüntementesen. Minden eredménye jó volt, csak a hallgatózási eredménye nem.. 1 napot voltam én bent vele, majd apa mondta hogy ő nem bír itthon a kicsikkel és hogy Noémi teljesen kifordult magából hogy anya nincs.Ezért cseréltünk, apa ment be és én jöttem haza helyt állni. Nem jutottak semmire az orvosok, csak hogy hörgő gyulladás. Napi 5x kell inhalálni, két féle puffot használni, antibiotikum és immunerősítő. Ezek miatt és a kórházasdik, valamint apa táppénze miatt kb. 60 000ft-unk bánta ezeket. Így most nem mehetünk a sport táborba sem. Egy jó barátunk felajánlotta hogy ad pénzt csak menjünk el. De megfogadtuk hogy nem kérünk kölcsön csak ha nagyon szorít a helyzet, de szórakozásra végképpen nem..
A Gery kórházban létéhez hozzátartozik az is hogy azon a héten volt a Gyerekhét itt a Filadelfia otthonban, ahol nagyon fontos feladatokat vállaltunk. Csináltuk ahogy bírtuk, mikor Laci nem volt akkor csináltam én amit tudtam, meg itthon is a háztartást. Anyukám fel is tette a kérdést: Fontosabb a szolgálat mint a családod? Maradj itthon, igazán beláthatják hogy most nem vagy olyan helyzetben hogy ott is helyt állj.
És igaza is volt. Nem várták el... az emberek... de éreztem, habár Isten sem várja el, de én meg teszem a magamét, a többi az Ő áldásain múlik..
Isten áldása az is hogy sikerült az udvart fejleszteni! Igyekszünk házunkat és udvarunkat Isten dicsőségére formálni. Valamint nagyon szeretnénk ha minnél több testvért fogadhatnánk vendégségben itt nállunk. Hogy a mi házunk és udvarunk itt az erdő szélén a béke szigete lehessen másoknak. :)
Áldott napot mindenkinek!
Várom a hozzászólásokat!
Judit
2014. június 28., szombat
Változni... mindig változni...
Régóta gondolkodom arról, hogy facebook helyett inkább ide kellene a képeket és az egyéb dolgokat megosztani. Ezt a blogot csak az látja, aki tudatosan ezt akarja megnyitni és megnézni. Amit facebookon osztok meg azt meg az is látja aki nem akarja... Mostanában amióta okos telefonom van, onnan facebook-ozok, a laptopot nagyon ritkán veszem elő. Ez az oka hogy mostanában ide sem írtam és sajnos a Keresztény nők vagy a Keresztény Édesanyák facebook-os oldalra sem írtam.. :( Érzem hogy nem jó ez így és hogy változtatnom kell. A gyermekeim nem tolerálják ha anya gépezik és nem is várhatom el hogy ezt ők jó szemmel nézzék. Így csak akkor tudok gép elé ülni ha alszanak... de akkor meg az elmaradt munkáimat kellene pótolnom és a férjemmel lenni.
Nagyon nem megy a fontossági sorrend felállítása az életemben, az időbeosztás pedig katasztrofális..
Most a hétvégén egy házasság építő tanfolyamon voltunk a férjemmel és a gyerekekkel egy welnes szállodában Sikondán. Napi 8óra szigorú tanfolyam volt és a maradék időben pedig fürcsi és egyebek. Amíg a tanfolyam tartott a gyerekeinkre vigyáztak, így zavartalanul lehetett figyelni. Sok mindent tanultunk ebből a tanfolyamból de még többet a személyes beszélgetésekből a férjemmel. :) Isten csodálatosan vezette a beszélgetéseinket. És rájöttünk, bár nagyon elégedettek vagyunk a házasságunkkal de nagyon szükségünk van egymásra és Isten állandó vezetésére, arra nézve milyen döntéseket hozzunk.
Nagyon nem megy a fontossági sorrend felállítása az életemben, az időbeosztás pedig katasztrofális..
Most a hétvégén egy házasság építő tanfolyamon voltunk a férjemmel és a gyerekekkel egy welnes szállodában Sikondán. Napi 8óra szigorú tanfolyam volt és a maradék időben pedig fürcsi és egyebek. Amíg a tanfolyam tartott a gyerekeinkre vigyáztak, így zavartalanul lehetett figyelni. Sok mindent tanultunk ebből a tanfolyamból de még többet a személyes beszélgetésekből a férjemmel. :) Isten csodálatosan vezette a beszélgetéseinket. És rájöttünk, bár nagyon elégedettek vagyunk a házasságunkkal de nagyon szükségünk van egymásra és Isten állandó vezetésére, arra nézve milyen döntéseket hozzunk.
2014. március 5., szerda
Új utakon: anyagiak és gyerek nevelés..
Nagyon sok minden változott körülöttünk ha csak az elmúlt pár hónapot nézem. És érzem a változás szele fúj, Isten valami újat tervez velünk.
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)