Régóta gondolkodom arról, hogy facebook helyett inkább ide kellene a képeket és az egyéb dolgokat megosztani. Ezt a blogot csak az látja, aki tudatosan ezt akarja megnyitni és megnézni. Amit facebookon osztok meg azt meg az is látja aki nem akarja... Mostanában amióta okos telefonom van, onnan facebook-ozok, a laptopot nagyon ritkán veszem elő. Ez az oka hogy mostanában ide sem írtam és sajnos a Keresztény nők vagy a Keresztény Édesanyák facebook-os oldalra sem írtam.. :( Érzem hogy nem jó ez így és hogy változtatnom kell. A gyermekeim nem tolerálják ha anya gépezik és nem is várhatom el hogy ezt ők jó szemmel nézzék. Így csak akkor tudok gép elé ülni ha alszanak... de akkor meg az elmaradt munkáimat kellene pótolnom és a férjemmel lenni.
Nagyon nem megy a fontossági sorrend felállítása az életemben, az időbeosztás pedig katasztrofális..
Most a hétvégén egy házasság építő tanfolyamon voltunk a férjemmel és a gyerekekkel egy welnes szállodában Sikondán. Napi 8óra szigorú tanfolyam volt és a maradék időben pedig fürcsi és egyebek. Amíg a tanfolyam tartott a gyerekeinkre vigyáztak, így zavartalanul lehetett figyelni. Sok mindent tanultunk ebből a tanfolyamból de még többet a személyes beszélgetésekből a férjemmel. :) Isten csodálatosan vezette a beszélgetéseinket. És rájöttünk, bár nagyon elégedettek vagyunk a házasságunkkal de nagyon szükségünk van egymásra és Isten állandó vezetésére, arra nézve milyen döntéseket hozzunk.
2014. június 28., szombat
2014. március 5., szerda
Új utakon: anyagiak és gyerek nevelés..
Nagyon sok minden változott körülöttünk ha csak az elmúlt pár hónapot nézem. És érzem a változás szele fúj, Isten valami újat tervez velünk.
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
Anyagi téren egy hatalmas bukásunk volt. Az autó biztosítási csekkét elkevertem valahol és valami oknál fogva tavalyi fél évtől nem is kaptunk csekket sem és levelet sem. Valószínűleg a posta elkeverte. És így Januárban kaptunk egy levelet hogy vigyük be az autó rendszámát és forgalmiját.. pff..van más megoldás is. Fizessünk ki 240 000ft-ot... De miből. Míg elkezdtünk kölcsön kérni, így imádkoztam: "Tudom Istenem hogy ez az én hibám, kérlek segíts kijavítani. Azt mondtad nem kell kölcsön kéregetnünk nekünk gyermekeidnek, hanem úgy megáldasz hogy mi adunk majd kölcsön!! Így akarok élni Istenem!"
Majd kapott a kedvesem egy felajánlást, nem mi kértük, ők ajánlották halva a problémát. Természetesen kiosztást is kaptunk arról hogy mit csinálunk rosszul, sajnos nem csak az anyagiakat emlegették fel, ezért nagyon durva sebeket okozott ez bennem is és a Laciban is.De ezek a lelki pofonok és a megalázottság érzése segített abban hogy mély elhatározásokat tegyünk a spórolásra. Ha minden jól megy ebben a hónapban felszámoljuk az én hitelkeretemet, és akkor már csak a Lacié van, meg az autó és az előző autó hitele. Remélem nemsokára vége ennek a rabságnak! Nem akarunk soha többé hitelt felvenni, sem pedig olyan kiosztást kapni mástól mint amit elszenvedtünk. És anyagi területen valami új indul!
A másik terület a gyereknevelés területe!
Az utóbbi időben nagyon tanácstalanok voltunk a nevelésben. Sokat imádkoztunk, rengeteget idegeskedtünk (tudom nem jó arány! :) ) , de valahogy nem jutottunk egyről a kettőre. Sokat voltak engedetlenek a fiuk, sokat voltak büntiben és azt éreztem ennek soha nincs vége, csak rosszabb minden. Én és a párom is nagyon kifáradtunk és kiégtünk a nevelésben.
Jött egy lehetőség. Egy tanfolyam: "Jobb szülővé válni" a Filadelfia alapítvány szervezésével. Felvállalva a kudarcainkat elmentünk erre a tanfolyamra. HÁLA ISTENNEK!!!
Nagyon sok tanácsot kaptunk ott, gyakorlati tanácsokat, és az előadások gyökerestől változtatták meg a nevelési elméleteinket. A problémák gyökere ott volt hogy mind a kettőnknek volt egy hozott nevelési mintája és reflex szerűen azt próbáltuk beilleszteni a mi gyerekeinkre. Hát nem sikerült. "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon". A mieinknek nem az volt a megfelelő ami nekünk az volt. Zsákutcának tűnik.
Már előre tartottam attól az órától ahol a büntetés, fenyítés lesz a téma. Éreztem hogy teljesen ellenkezni fog az én elveimmel. Az én elvem az hogy igenis kell büntetni a gyereket mert elkanászodik. Nem kell a vesszőt megvonni. (Csak hogy az én gyerekeimre ez nem olyan hatással volt mint gondoltam.)
Az előadó megkérdezte: Mi a cél? Az hogy a gyerek engedelmes legyen és mindent úgy csináljon ahogy mi mondjuk? Vagy az hogy önálló, jó döntéseket hozó gyerek legyen? pff... hát mind a kettő, de mégis a másik az nagyon fontos lenne nem?
A fenyítés, büntetés megtanítja a gyereket az engedelmességre, DE! kizárólag irányítás alatt fogja tudni megoldani a dolgait! Erre bizonyíték az én nagy fiam. Leírták az óvodai értékelésében: "Feladatait csak irányítás mellett végzi el." Tehát önállóan nem. :(
Akkor mi a megoldás? Hiszen a gyereket nevelni kell!!!!?
A megoldás az hogy nem BŰN-BÜNTETÉS helyett: OK-OKOZAT-tal kel nevelni a gyereket.
Ez hogy lehetséges? pl.:
Rossz: Vedd már fel a kabátodat, mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Ha nem veszed fel, hozom a fakanalat! (hozod a fakanalat) Vedd már fel mert kikapsz! a.)Gyerek felveszi, félelemből.
b.) Gyerek nem veszi fel, kikap és sírva teszed be a kocsiba, végig bömböli az utat míg téged szét szaggat a tanácstalanság, a düh, és az ideg egy kis lelkiismeret furdalással fűszerezve..
Jó megoldás: Vedd már fel a kabátodat,mert indulni kell!! (5x már elmondtad) Jó rendben. Figyelj rám. Ha nem veszed fel a kabátodat (OK) akkor kabát nélkül kell menni az óvodába (OKOZAT)és akkor lehet hogy mások kinevetnek hogy neked nincs kabátod. Vedd fel gyorsan mert indulnunk kell.
a.) Gyerek felveszi a kabátot.
b.) Gyerek nem veszi fel a kabátot, te felöltözöl, és indulsz.. szólsz neki hogy akkor most gyerek kabát nélkül. Nem vetted fel akkor az a következménye hogy kabát nélkül jössz. A GYEREK ISZONYÚ GYORSAN FELKAPJA A KABÁTOT ÉS MEGY VELED! :)
Tapasztalat... :)
Most már 1 hónapot végig csináltunk ezzel a módszerrel. Az első hét nagyon nehéz volt, mert Krisztiánunk fő szeretetnyelve az Érintés. És az érintés szeretetnyelvű gyerekek, ha nem kapnak elég érintést vagy ölelést (9 ölelés ajánlott egy nap) akkor képesek kiprovokálni a verést, így megkapva az érintést még ha fáj is nekik.
Szóval Kiki provokált.pl.:
Mikor elhatároztuk nagy mellénnyel a férjemmel hogy innentől kezdve nem lesz bűn-büntetés, rögtön másnap az én kis Krisztiánom azt mondta: Nem megyek gyülibe! Próbáltuk magyarázni jobbról,balról...de nem engedett...amikor nem figyeltem felöltözött itthoni ruhába a gyülis helyett. :(
Erre én annyit mondtam. Anya most szomorú.. most csak szomorú reggelit tudok csinálni.. Egészen addig ez nem érdekelte amíg az asztalhoz ülve meg nem látta hogy a szendvicsén egy szomorú smile van.
Olyan visításban tört ki mintha kikapott volna! Majd mondtam neki hogy ha felöltözik akkor átvarázsolom
a szendvicsét.
Felöltözött! A szalámit amin a szendvics szája volt, pedig megfordítottam. És csillogó szemekkel nézett rám és szó nélkül neki látott a reggeliének.
Győzelem!
Amióta így csináljuk, izgalmasabb a nevelés,de egyben sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak vagyunk mind az 5-en.
Vannak még új utak más területen is de azt majd később írom le...
A nevelés meg ér egy próbát! :)
Isten áldjon!
2014. március 4., kedd
Fényképek rólunk
 |
| Az én munkám és missziós területem. |
 |
| Az én mosolygós kis középsőm, drága Krisztiánom |
 |
| Az én nagy focistám, Gergő. |
 |
| Az én több mint 1 éves hercegnőm Noémi |
 |
| A mi családunk feje, az én kedves férjem Laci |
2013. november 17., vasárnap
" Több az engedelmesség..."
Mostanában sokszkor előfordult hogy úgy szolgáltam hogy a hátam közepére sem hiányzott, hogy betegek voltunk vagy kimerült voltam, vagy épp nem értettünk egyet a férjemmel, vagy nem volt pénzünk benzinre... és a kifogások mindig sorakoztak... volna.... ha az én bátyám nem tanította volna meg nekem, hogy szolgálni Istennek nem csak az alkalmas időben kell és nem csak akkor ha minden rendben van.... szolgálni mindig kell amikor Isten, vagy a pásztorunk, az elöljárónk megkér rá.
Nehéz ilyenkor jó pofát vágni a dolgokhoz anélkül hogy lebuknánk hogy most ehhez nincs ám hangulatom csak itt vagyok... nehéz nem átesni ló túloldalára és színészkedni.
Az utóbbi időben Isten megerősített engem abban hogy ő mindig meghálálja ha erőnkön felül szolgálunk.
Az egyik az volt amikor elmehettünk családostól egy Wellness hétvégére Egerszalókra. A pénz alig jött össze, a Noémi lázas beteg volt. A gyerekeknek ott a szállodában kezdett el fájni a hasuk és hányással koronázták a dolgot. Semmi nem tetszett nekik amit mi szerettünk volna csinálni. Az áhitatokon nem tudtam ott lenni mert Noémi már nincs csendben és ott tényleg nyugalmat kerestek a házaspárok és a kikapcsolni vágyók. Majd felvetődött hogy ki vállal felvigyázást a gyerekekre amíg az áhitat tart.... hm... azonnal megdobbant a szívünk az én kedvesemmel.
Elvállaltuk. Volt aki tág szemekkel nézte hogy gitárral és egyéb cuccokkal közeledünk a gyereksarok felé. Végül Isten kegyelméből egy komplett gyerekklubbot rendeztünk ott nekik a gyerekszobában. Mi is nagyon élveztük, és úgy tűnt ők is. Szóval elmentünk pihenni és végül szolgálatba álltunk. Egy pillanatig sem bántuk. Nekem személy szerint ez volt a fénypontja az egésznek!!! Hálás vagyok Istennek! Végül az utolsó nap hányás hasmenéssel kellett levezetnie az én férjecskémnek több száz kilómétert...
Miután haza jöttünk szólt nekünk a kedves pásztorunk hogy a roma gyerekek kisétálnak a szűcsibe szalonnát sütögetni, kimennénk e mi is.... Hát épp elég fáradt voltam, a Laci sem jött még helyre egészségileg és elég morcosak voltunk hogy nem tudtunk kikapcsolni a gyerekek mellett ott a wellness hétvégén....lelkileg padlón voltunk. Mindezt figyelmen kívül hagyva azt mondtuk, hogy hát legyen, elmegyünk.... Elmentünk. Majd hazafele a pásztorunk Dávid megkérdezte: Könnyebb lett volna lemondani ugye?
Én várakozás nélkül rávágtam: Igen könnyebb lett volna!
Erre ő: De ti sosem mondjátok vissza!Ez figyelemre méltó!
Hmm... ez az elismerés jól esett. Tudta hogy nehezünkre esik, de hívott mert tudta hogy bízhat bennünk. Hát nem hatalmas ajándék ez ahhoz az áldozathoz képest amit mi hoztunk? Krisztus nagyobb áldozatot hozott ezekért a gyerekekért....
Azután a következő az volt amikor egy héttel előtte szóltak hogy a roma gyerekekkel és felnőttekkel szerepeljünk az Ifi konferencián. Nagyon morogtunk hogy az utolsó pillanatban tudjuk meg és hogy nem tudunk elég nívóssan felkészülni. Elképzelni nem tudtam hogy ez hogy passzol majd a szolgálat kategóriába, mert én a szenvedés kategóriába vagy a leégetés kategóriába tettem volna. Az egészre csak hab volt hogy a próbára alig jött el valaki. De megcsináltuk... és nagyon meglepődtem a hatalmas tapson amit kapott a szolgálat... mert azt nem mi kaptuk... még el is szégyeltem magam... de sokak szerint nagyon nagy áldás volt sokak számára. Nem gondoltam volna... De itt a bizonyíték: http://www.ustream.tv/recorded/40619418
Tehát itt a sok bizonyság arról hogy milyen sokat jelent Istennek az engedelmesség!!!
Judit
Nehéz ilyenkor jó pofát vágni a dolgokhoz anélkül hogy lebuknánk hogy most ehhez nincs ám hangulatom csak itt vagyok... nehéz nem átesni ló túloldalára és színészkedni.
Az utóbbi időben Isten megerősített engem abban hogy ő mindig meghálálja ha erőnkön felül szolgálunk.
Az egyik az volt amikor elmehettünk családostól egy Wellness hétvégére Egerszalókra. A pénz alig jött össze, a Noémi lázas beteg volt. A gyerekeknek ott a szállodában kezdett el fájni a hasuk és hányással koronázták a dolgot. Semmi nem tetszett nekik amit mi szerettünk volna csinálni. Az áhitatokon nem tudtam ott lenni mert Noémi már nincs csendben és ott tényleg nyugalmat kerestek a házaspárok és a kikapcsolni vágyók. Majd felvetődött hogy ki vállal felvigyázást a gyerekekre amíg az áhitat tart.... hm... azonnal megdobbant a szívünk az én kedvesemmel.
Elvállaltuk. Volt aki tág szemekkel nézte hogy gitárral és egyéb cuccokkal közeledünk a gyereksarok felé. Végül Isten kegyelméből egy komplett gyerekklubbot rendeztünk ott nekik a gyerekszobában. Mi is nagyon élveztük, és úgy tűnt ők is. Szóval elmentünk pihenni és végül szolgálatba álltunk. Egy pillanatig sem bántuk. Nekem személy szerint ez volt a fénypontja az egésznek!!! Hálás vagyok Istennek! Végül az utolsó nap hányás hasmenéssel kellett levezetnie az én férjecskémnek több száz kilómétert...
Miután haza jöttünk szólt nekünk a kedves pásztorunk hogy a roma gyerekek kisétálnak a szűcsibe szalonnát sütögetni, kimennénk e mi is.... Hát épp elég fáradt voltam, a Laci sem jött még helyre egészségileg és elég morcosak voltunk hogy nem tudtunk kikapcsolni a gyerekek mellett ott a wellness hétvégén....lelkileg padlón voltunk. Mindezt figyelmen kívül hagyva azt mondtuk, hogy hát legyen, elmegyünk.... Elmentünk. Majd hazafele a pásztorunk Dávid megkérdezte: Könnyebb lett volna lemondani ugye?
Én várakozás nélkül rávágtam: Igen könnyebb lett volna!
Erre ő: De ti sosem mondjátok vissza!Ez figyelemre méltó!
Hmm... ez az elismerés jól esett. Tudta hogy nehezünkre esik, de hívott mert tudta hogy bízhat bennünk. Hát nem hatalmas ajándék ez ahhoz az áldozathoz képest amit mi hoztunk? Krisztus nagyobb áldozatot hozott ezekért a gyerekekért....
Azután a következő az volt amikor egy héttel előtte szóltak hogy a roma gyerekekkel és felnőttekkel szerepeljünk az Ifi konferencián. Nagyon morogtunk hogy az utolsó pillanatban tudjuk meg és hogy nem tudunk elég nívóssan felkészülni. Elképzelni nem tudtam hogy ez hogy passzol majd a szolgálat kategóriába, mert én a szenvedés kategóriába vagy a leégetés kategóriába tettem volna. Az egészre csak hab volt hogy a próbára alig jött el valaki. De megcsináltuk... és nagyon meglepődtem a hatalmas tapson amit kapott a szolgálat... mert azt nem mi kaptuk... még el is szégyeltem magam... de sokak szerint nagyon nagy áldás volt sokak számára. Nem gondoltam volna... De itt a bizonyíték: http://www.ustream.tv/recorded/40619418
Tehát itt a sok bizonyság arról hogy milyen sokat jelent Istennek az engedelmesség!!!
Judit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)