Egy a férjemmel lejátszódott beszélgetés, elgondolkodtatott és másképpen látjuk már a gyerekek "buta", de nekik nagyon fontos kérdéseket!
"Miért kérdez a gyerek hülyeségeket?? Elegem van!"
"Ha válaszolsz a gyerek minden "hülye" kérdésére, akkor okos lesz és okosakat is fog kérdezni.."
Hát erről ennyit! :)
2013. április 26., péntek
2013. április 9., kedd
Miért?
Miért támad az aki felé szeretettel fordulsz? Mert telis tele van sebekkel... mély sebekkel... Sajog a szívem amikor ilyen keresztényekkel találkozom... Istenem MIÉRT?MIÉRT BÁNTJÁK GYERMEKEID EGYMÁST?ÁDÁZUL ÉS NÉMÁN VÉRZŐ SZÍVEKET ÉS MEGTÉPETT LELKEKET HAGYVA MAGUK UTÁN??? :'(
2013. március 21., csütörtök
Harc az egészségért, harc a stressz ellen...
Napok óta érzem, hogy valami forog bennem, valami nincs rendben...
Nagyobbik fiacskám valamit be szólt, kb. ilyesmi: Rossz vagy! Mint tudjuk ezt nem kell és nem is szabad felvenni egy gyermektől, de én sírva fakadtam és elvonultam a szobánkba. Nem érdekelt semmi, sem az hogy hogyan készülnek el vagy mikor indulnak el az oviba, csak sírtam és bőgtem, egy párnába hogy ne hallják...
Hallottam hogy bejött, megállt az ajtóban és csendben nézett, majd kiment. Rá sem néztem. Elegem volt a nevelésből a magyarázásból és a magyarázkodásból! Hallottam bejött a kisebb is, ő sem szólt semmit csak sóhajtott és kiment. Én meg sírtam és sírtam a párnába.... Szerettem volna az összes keserűségemet és terhemet kisírni...és ekkor eszembe jutott: "Borulj le mielőtt kiborulnál... " hm... elkéstem... de azért még inkább az ima mint a nyugtató, abból már megjöttem. Tehát imádkoztam hogy Isten nyugtasson meg, adjon békességet a szívembe, tudtam és be is vallottam hogy tudom hogy túl reagálom, de akkor is fáj, valami n nagyon fáj és nagyon nehéznek érzem a szívem.
Ekkor egy csoda történt. Úgy abbahagytam a sírást mintha elvágták volna. Meglepődtem... ha akartam volna még sírni akkor sem tudtam. Vártam... most mi lesz? Megzakkantam és most őrjöngeni fogok? Nem... nyugodt voltam, és egyszerűen nem akartam tovább sírni. Annyi történt: Jézus mellém ült és átölelt.Felkeltem, összepakoltam a kajcsit a páromnak és a gyerekeknek és mosolyogva köszöntem el tőlük. Ők sem értették, de én sem...
Sok minden ért mindet mostanában...sok kellemetlenség, amit ha őrizget az emberlánya akkor egy nagy csomag ROSSZ lesz belőle...
Kellett vennünk autót... bénán hangzik ugye?..anyukámmal lakunk együtt aki rokkant. Nem tud biztonságosan biciglizni, a vérnyomása ingadozó és szívbeteg is. Így hogy Noncsi megszületett már nem fért be a kocsiba mindenki, tehát nagyobb autó kellett. Persze amit megfogadtunk, hogy hitelre nem veszünk autót, azt most fel kellett rúgni. Rengeteg kétséget és félelmet engedtem be az életembe az ügyintézés kapcsán.Persze az első hónapban más váratlan kiadás is jelentkezett, csak azért hogy most így 20-án már erősen hónapvége hangulatba lehessünk. Amikor minden fillért ki kell számolni, és amikor a gyerek is el kell hogy fogadja: NINCS.
Mind e mellett a nővérem elveszítette a kisbabáját. Nagyon jól tudtam min megy keresztül, és aggódtam és féltem napokig amíg velem nem volt hajlandó beszélni. Megértettem de nagyon fájt és hiányzott, hiszen a nővérem nem csak a testvérem ha nem a világ legjobb barátnője is számomra. Minden aggályomat és fájdalmamat, minden örömömet és kétségemet vele meg oszthatom. Most napokig nem hívhattam...
A Krisztián megint elkezdett a bepisilással küszködni, ami nála lelki eredetű. Ki kell derítenem mi az oka..Persze amikor a nevelésük épp a krízis időszak csúcsát élte, akkor olvastam egy olyan cikket, ami igékkel alá támasztja, hogy a gyereket nem szabad fenyíteni.... na akkor igazán ideges lettem.
Mid e mellett a roma misszióban a gyerekekkel nagyon nehéz, minden erőfeszítéseink ellenére, nem nagyon lehet lekötni őket.Állandóan feszülten mentünk és feszülten jöttünk. A városban felütötte fejét egy frankó tetű járvány és hát az oda is elért. Haza érve a szolgálatból mindannyian azonnal fürödtünk, na most ez három pici és három felnőtt és egy fürdő esetében elég macerás procedúra, a keletkezett mosnivaló ruhát nem tekintve. Ekkor a párom megkérdezte: Nem túl nagy ár ez a szolgálatért??
"Túl nagy ár??" ezen kattogtam napokig, hogy van e túl nagy ár a szolgálatért??
A női órákon sincs minden rendben. Ha éppen nem haragszanak egymásra, akkor nem érnek rá és persze ez akkor derül csak ki amikor odaérünk...
Panaszkodom? Nem, csak arról szeretnék írni hogy hogyan tervezem szembeszállni a stresszel. És sokan mondhatják, nekem nincs okom a stresszre..Ezek olyan apróságok amik még maguk után húznak vagy tíz apró gondot..
Kétség-félelem-aggodalom....
Be engedtem őket... elszúrtam... most kezdhetem majdnem elölről.
Allergiás lettem valamire, és feldagad a szám, bedagad a kezem a talpam és egyebek... nem tudjuk mitől. A vérnyomáscsökkentő a gyanús... nem vettem be... erre az egekbe termett a vérnyomásom.
Szuper!27 évesen magas vérnyomásos, szorongásos, pánikra hajlamos vagyok...EZ NEM ISTEN TERVE!!!
Minden bajomnak a gyökere a STRESSZ. Hogyan válhatnék meg tőle? Hiszen mindig stresszesen éltem, erre van hajlamom. A körülményeken nem változtathatok, az eseményeket nem befolyásolhatom...akkor mit tehetek? EGÉSZSÉGES AKAROK LENNI TESTILEG ÉS LELKILEG EGYARÁNT!
Utána néztem pár helyen: -meditáció-az én esetemben Istennel töltött passzív idő vagyis nem szolgálat!
-sprot és mozgás
-egészséges táplálkozás
Nem akarok nyugtatót szedni sem vérnyomás csökkentőt. De nem ehetek ész nélkül csokit sem hiszen lehet hogy a mogyoró származékokra vagyok allergiás.
NYUGTATÓ HELYETT: 1.IMA
2.MOZGÁS (Futni szeretnék járni és úszni-de ez pénz függő)
3.NAPLÓ ÍRÁS (Segít átgondolni a dolgokat)
4.NAPIREND ÉS HETI REND, IDŐBEOSZTÁS KÉSZÍTÉSE (ami nem törvény, mert ideges leszek ha felrúgják)
5. KREATÍVOSKODÁS, LAKÁS DÍSZÍTÉS, RAJZOLÁS ÉS VARRÁS- beillesztése a napjaimba, mert ezek mindig siker élményt adnak!
VÉRNYOMÁSCSÖKKENTŐ HELYETT: 1.FEHÉR FAGYÖNGY TEA vagy FOKHAGYMAKAPSZULA kipróbálása
2.MOZGÁS!!
3.HA VALAMIRE AMI BÁNT MÁR 3NÁL TÖBBSZÖR GONDOLOK EGY NAP AZT AZONNAL LETÉRDELVE ISTEN ELÉ VINNI ÉS OTT IS HAGYNI... :)
EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS: Ez a legnehezebb, hiszen az anyagi korlátaink kötöttek. De megpróbálom a cukor fogyasztásomat csökkenteni, a kávét elhagyni és több zöldséget és gyümölcsöt enni.
Hát ezek az elhatározásaim.
Nem tudom sikerül e... az ilyen nagy elhatározásaimban nem tudok kitartó lenni, de most nagyon kérem Istent hogy áldja meg ezeket a céljaimat hogy sikerüljenek és egészséges őt dicsőítő életem lehessen nekem és a családomnak is!
Ámen
Nagyobbik fiacskám valamit be szólt, kb. ilyesmi: Rossz vagy! Mint tudjuk ezt nem kell és nem is szabad felvenni egy gyermektől, de én sírva fakadtam és elvonultam a szobánkba. Nem érdekelt semmi, sem az hogy hogyan készülnek el vagy mikor indulnak el az oviba, csak sírtam és bőgtem, egy párnába hogy ne hallják...
Hallottam hogy bejött, megállt az ajtóban és csendben nézett, majd kiment. Rá sem néztem. Elegem volt a nevelésből a magyarázásból és a magyarázkodásból! Hallottam bejött a kisebb is, ő sem szólt semmit csak sóhajtott és kiment. Én meg sírtam és sírtam a párnába.... Szerettem volna az összes keserűségemet és terhemet kisírni...és ekkor eszembe jutott: "Borulj le mielőtt kiborulnál... " hm... elkéstem... de azért még inkább az ima mint a nyugtató, abból már megjöttem. Tehát imádkoztam hogy Isten nyugtasson meg, adjon békességet a szívembe, tudtam és be is vallottam hogy tudom hogy túl reagálom, de akkor is fáj, valami n nagyon fáj és nagyon nehéznek érzem a szívem.
Ekkor egy csoda történt. Úgy abbahagytam a sírást mintha elvágták volna. Meglepődtem... ha akartam volna még sírni akkor sem tudtam. Vártam... most mi lesz? Megzakkantam és most őrjöngeni fogok? Nem... nyugodt voltam, és egyszerűen nem akartam tovább sírni. Annyi történt: Jézus mellém ült és átölelt.Felkeltem, összepakoltam a kajcsit a páromnak és a gyerekeknek és mosolyogva köszöntem el tőlük. Ők sem értették, de én sem...
Sok minden ért mindet mostanában...sok kellemetlenség, amit ha őrizget az emberlánya akkor egy nagy csomag ROSSZ lesz belőle...
Kellett vennünk autót... bénán hangzik ugye?..anyukámmal lakunk együtt aki rokkant. Nem tud biztonságosan biciglizni, a vérnyomása ingadozó és szívbeteg is. Így hogy Noncsi megszületett már nem fért be a kocsiba mindenki, tehát nagyobb autó kellett. Persze amit megfogadtunk, hogy hitelre nem veszünk autót, azt most fel kellett rúgni. Rengeteg kétséget és félelmet engedtem be az életembe az ügyintézés kapcsán.Persze az első hónapban más váratlan kiadás is jelentkezett, csak azért hogy most így 20-án már erősen hónapvége hangulatba lehessünk. Amikor minden fillért ki kell számolni, és amikor a gyerek is el kell hogy fogadja: NINCS.
Mind e mellett a nővérem elveszítette a kisbabáját. Nagyon jól tudtam min megy keresztül, és aggódtam és féltem napokig amíg velem nem volt hajlandó beszélni. Megértettem de nagyon fájt és hiányzott, hiszen a nővérem nem csak a testvérem ha nem a világ legjobb barátnője is számomra. Minden aggályomat és fájdalmamat, minden örömömet és kétségemet vele meg oszthatom. Most napokig nem hívhattam...
A Krisztián megint elkezdett a bepisilással küszködni, ami nála lelki eredetű. Ki kell derítenem mi az oka..Persze amikor a nevelésük épp a krízis időszak csúcsát élte, akkor olvastam egy olyan cikket, ami igékkel alá támasztja, hogy a gyereket nem szabad fenyíteni.... na akkor igazán ideges lettem.
Mid e mellett a roma misszióban a gyerekekkel nagyon nehéz, minden erőfeszítéseink ellenére, nem nagyon lehet lekötni őket.Állandóan feszülten mentünk és feszülten jöttünk. A városban felütötte fejét egy frankó tetű járvány és hát az oda is elért. Haza érve a szolgálatból mindannyian azonnal fürödtünk, na most ez három pici és három felnőtt és egy fürdő esetében elég macerás procedúra, a keletkezett mosnivaló ruhát nem tekintve. Ekkor a párom megkérdezte: Nem túl nagy ár ez a szolgálatért??
"Túl nagy ár??" ezen kattogtam napokig, hogy van e túl nagy ár a szolgálatért??
A női órákon sincs minden rendben. Ha éppen nem haragszanak egymásra, akkor nem érnek rá és persze ez akkor derül csak ki amikor odaérünk...
Panaszkodom? Nem, csak arról szeretnék írni hogy hogyan tervezem szembeszállni a stresszel. És sokan mondhatják, nekem nincs okom a stresszre..Ezek olyan apróságok amik még maguk után húznak vagy tíz apró gondot..
Kétség-félelem-aggodalom....
Be engedtem őket... elszúrtam... most kezdhetem majdnem elölről.
Allergiás lettem valamire, és feldagad a szám, bedagad a kezem a talpam és egyebek... nem tudjuk mitől. A vérnyomáscsökkentő a gyanús... nem vettem be... erre az egekbe termett a vérnyomásom.
Szuper!27 évesen magas vérnyomásos, szorongásos, pánikra hajlamos vagyok...EZ NEM ISTEN TERVE!!!
Minden bajomnak a gyökere a STRESSZ. Hogyan válhatnék meg tőle? Hiszen mindig stresszesen éltem, erre van hajlamom. A körülményeken nem változtathatok, az eseményeket nem befolyásolhatom...akkor mit tehetek? EGÉSZSÉGES AKAROK LENNI TESTILEG ÉS LELKILEG EGYARÁNT!
Utána néztem pár helyen: -meditáció-az én esetemben Istennel töltött passzív idő vagyis nem szolgálat!
-sprot és mozgás
-egészséges táplálkozás
Nem akarok nyugtatót szedni sem vérnyomás csökkentőt. De nem ehetek ész nélkül csokit sem hiszen lehet hogy a mogyoró származékokra vagyok allergiás.
NYUGTATÓ HELYETT: 1.IMA
2.MOZGÁS (Futni szeretnék járni és úszni-de ez pénz függő)
3.NAPLÓ ÍRÁS (Segít átgondolni a dolgokat)
4.NAPIREND ÉS HETI REND, IDŐBEOSZTÁS KÉSZÍTÉSE (ami nem törvény, mert ideges leszek ha felrúgják)
5. KREATÍVOSKODÁS, LAKÁS DÍSZÍTÉS, RAJZOLÁS ÉS VARRÁS- beillesztése a napjaimba, mert ezek mindig siker élményt adnak!
VÉRNYOMÁSCSÖKKENTŐ HELYETT: 1.FEHÉR FAGYÖNGY TEA vagy FOKHAGYMAKAPSZULA kipróbálása
2.MOZGÁS!!
3.HA VALAMIRE AMI BÁNT MÁR 3NÁL TÖBBSZÖR GONDOLOK EGY NAP AZT AZONNAL LETÉRDELVE ISTEN ELÉ VINNI ÉS OTT IS HAGYNI... :)
EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS: Ez a legnehezebb, hiszen az anyagi korlátaink kötöttek. De megpróbálom a cukor fogyasztásomat csökkenteni, a kávét elhagyni és több zöldséget és gyümölcsöt enni.
Hát ezek az elhatározásaim.
Nem tudom sikerül e... az ilyen nagy elhatározásaimban nem tudok kitartó lenni, de most nagyon kérem Istent hogy áldja meg ezeket a céljaimat hogy sikerüljenek és egészséges őt dicsőítő életem lehessen nekem és a családomnak is!
Ámen
2013. február 19., kedd
Elviselni Isten szeretetét??
November és December hónapban, úgy éreztem hogy összeprésel Isten a szeretetével. Nem csak hogy azt éreztem, hogy nem vagyok méltó rá, hanem hogy nem tudom elviselni...
Kérdeztem a bátyámat, ő érzett e már ilyet? Azt mondta nem érzett ilyet, de szeretne... :)
Rengeteg áldás ért minket egymás után, és egymás után kaptuk a válaszokat az imáinkra. Elképesztő időszak volt, de féltem...
Attól féltem hogy most már ennyi jó után csak rossz jöhet... féltem a karácsonytól, nehogy valami tragédia történjen. Azután jött a szülés is..attól nem volt időm félni, viszont két napig nem nagyon hozták le a kicsi lányt, de mint kideült csak azért mert nem volt bent gyerekorvos.
A félelem sokszor ellopta volna az örömömet, de felismertem ezt a makacs szörnyet és az áldásokra inkább hálaadással válaszoltam, még akkor is, ha tudtam és éreztem az én hála adásom édes kevés ilyen nagy áldásokkal szemben... Istenem hogyan háláljam meg??? Majd egy nap választ kaptam Istentől:
"Én oda adtam a Fiam életét, hogy most megáldhassalak, te odaszántad az életedet és a családod életét, a házasságodat Nekem és a szolgálatomnak... nem kell meghálálnod, hiszen te sem fizetsz a családtagjaidnak a karácsonyi ajándékokért, csak elfogadod."
Már sajnálom hogy nem csak elfogadtam Isten szeretetét, hanem úgy éreztem elviselnem kell azt.
Hatalmas erő és dolog az ő szeretete, szerintem a LEGHATALMASABB ERŐ A FÖLDÖN A SZERETET, AZ ISTEN SZERETETE!!!
Áldás!
Judit
Kérdeztem a bátyámat, ő érzett e már ilyet? Azt mondta nem érzett ilyet, de szeretne... :)
Rengeteg áldás ért minket egymás után, és egymás után kaptuk a válaszokat az imáinkra. Elképesztő időszak volt, de féltem...
Attól féltem hogy most már ennyi jó után csak rossz jöhet... féltem a karácsonytól, nehogy valami tragédia történjen. Azután jött a szülés is..attól nem volt időm félni, viszont két napig nem nagyon hozták le a kicsi lányt, de mint kideült csak azért mert nem volt bent gyerekorvos.
A félelem sokszor ellopta volna az örömömet, de felismertem ezt a makacs szörnyet és az áldásokra inkább hálaadással válaszoltam, még akkor is, ha tudtam és éreztem az én hála adásom édes kevés ilyen nagy áldásokkal szemben... Istenem hogyan háláljam meg??? Majd egy nap választ kaptam Istentől:
"Én oda adtam a Fiam életét, hogy most megáldhassalak, te odaszántad az életedet és a családod életét, a házasságodat Nekem és a szolgálatomnak... nem kell meghálálnod, hiszen te sem fizetsz a családtagjaidnak a karácsonyi ajándékokért, csak elfogadod."
Már sajnálom hogy nem csak elfogadtam Isten szeretetét, hanem úgy éreztem elviselnem kell azt.
Hatalmas erő és dolog az ő szeretete, szerintem a LEGHATALMASABB ERŐ A FÖLDÖN A SZERETET, AZ ISTEN SZERETETE!!!
Áldás!
Judit
2013. január 12., szombat
Megszülettünk, így éltem meg a szülést Istennel
December 25.-re reggel hatkor viszont meglepően nagy fájásaim voltak, de még akkor is csak megkérdeztem Istent: Ma talán szülünk? Áhh...
Végül nyolckor már berendszereződtek a fájások 10 percesre és elmentem tusolni. Kikinél is bejött, azt mondják ha tusolás után is még fáj, akkor igaziak nem jóslóak.
Tusolás után mondtam páromnak igazítsa meg az ágyat és csináljon nekem fészket mert én visszafekszem, valamint mellékesen közöltem vele hogy úgy öltözzön lehet hogy megyünk Kecskemétre... Kicsit ki akadt, ahogy az apák ilyenkor szoktak. :) Nagyon izgatott lett.
10 órakkor felhívtuk a dokit hogy hát elnézést hogy karácsonykor zavarom, de 10 perces fájásokkal elinduljunk vagy ne? A felesége vette fel. És kimért hangon kérdezte hogy miért keresem... :) Ilyen harcias feleségekre van az orvosoknak szüksége, aki nem adja csak úgy a telefont, ha nem elég indokolt, főleg nem karácsonykor. Azután mondta a felesége hogy mivel harmadik gyerek induljunk el.
Gery úgy köszönt el a pocakomtól: Szia kis tesó, most elmentek a kórházba és kijössz anya pocakjából jó??
Egész úton azon izgultam, csak el ne múljanak a fájások...mert az nagyon ciki lenne...már a dokit is riasztottuk...
Oda értünk és megkerestük a szülészetet, mivel sosem jártunk ezen a szülészeten ezért egyből bementünk, majd szóltak hogy csöngessünk, és akkor ki jönnek. Az ügyeletes orvos nagyon nagyon kedves volt. A fájásmérő, pedig nem! Nem mutatott fájást a fájás mérő... Az orvos megvizsgált és annyit mondott, hogy mivel ünnep van, nyugodtan haza mehetünk mert ez egy nem teljesen beindult szülés, van még idő...
Hát kicsit kiakadtam, végül párommal úgy döntöttünk, hogy ünnep ide vagy oda maradok. A vizsgálat után szinte 5 percenként fájt és szóltam is, de mivel nem teljesen beindult és az előbb vizsgált az orvos, nagyon nyugisan mosolyogtak rám. De én ott belül tudtam már, ez a baba bizony ki fog jönni ma.
Az orvosom felhívta az ügyeletes orvost hogy mi a helyzet, az pedig mondta hogy nem teljesen beindult és nics szinte semmi, de itt jön Isten áldása: Az orvosom azt mondta hogy tegyenek fájásmérőre, nem sokára ott lesz és megnéz. (Bejön karácsonykor) Pár perc múlva (11:30 )ott is volt. Megvizsgált és meglepődve mondta: Az elmúlt kb. fél órában 2cmt haladtam, pedig láthatóan nem vajúdok túl viharosan...de az már biztos hogy maradok.
Délben megkérdezte hogy mit szeretnék, szépen magától haladjanak a dolgok, vagy repesszünk burkot (mert a fiuknál is úgy volt).Én mondtam hogy, inkább repesszünk burkot mert a fiuknál az után még 6 óra volt, és jó lenne hamarabb túl lenni rajta...
Burok repesztés után, nem engedték hogy feküdjek. Állandóan mondták hogy most sétáljak, most tusoljak, most ezt most azt, de én nagyon gyengének éreztem már magam... úgy éreztem, nem fogom kibírni a végéig... csendben imádkoztam, Istenem tudom hogy te vezeted a szülést, de én már fáradt vagyok és gyenge, segíts kérlek..
Az orvos mondta hogy kaphatok egy kis infúziót, hogy több erőm legyen, meg Ca-ot vénásan (az olyan mint a nitro a tuningolt autóknál :) ) Végül lefeküdtem és mondtam hogy én nem akarok már felkelni. De Wc-re kellett mennem és mondták hogy keljek fel. Nagyon nagy fájásaim voltak, úgy éreztem éppen csak kibírom hogy ne hangoskodjak, nem hogy még elsétáljak wcre, de mondták hogy igen is keljek fel. Én megfogadtam hogy mindenben együttműködő leszek a szülésznőkkel és a dokival, mert Isten kezébe letettem az ő bölcsességüket és tudtam hogy a legjobbak vannak velem. Miután visszajöttem a wc-ről és a tusolásból, a szülésznő azzal fogadott hogy most akkor üljek a labdára... Kezdtem kicsit kiakadni hogy megint nem feküdhetek le!!! Így ni! Rántott rá a labdára a szülésznő. Nagyot zsuppantam a labdára, és éreztem valami megváltozott ott bent is... abban a pillanatban, nem is akartam elhinni amit éreztem, hiszen még csak 2,5 órája vajudtam a burokrepesztés után... Én feláltam a labdáról és ennyit mondtam a páromnak: Én pedig lefekszem, mert bizony ez már feszít lent!!
Jött a szülésznő, megvizsgált és már mondta is: Jó akkor toljunk!
Mi???? Hiszen az előbb még csak 3cm-nél tartottunk!?
De már jött is mindenki és már mondták hogy látszik is a haja... és akkor jött az izgalom... nem jött a fájás... vártunk és nem éreztem... Ekkor meghallottam valamit a fejemnél: "Istenem kérlek segíts neki, segítsd meg őt!" Hangzott a férjem suttogó hangja...
Igen!A férjem imádkozik értem! És biztosan mások is!! Menni fog! -gondoltam. Ekkor még az orvos is megszólalt: Ha ezt most jól csináljuk, akkor teljesen kint lesz és már vége is!
Minden erőmet összeszedtem és MEGSZÜLETETT a mi gyönyörűségünk: Timár Noémi Judit.
És az egész, a burok repesztés után csak 3,5 óra volt. És nem vágtak, és nem fájt sokáig! A tejcsi hamar megindult és az orvos még karácsony másnapján is bejött megnézni, hogy hogy vagyok!! Valamint azonnal baba-mama szobában voltunk és csak kettecskén, mert az ünnepek alatt nem volt szobatársam, csak első nap egy nagyon kedves első szülő anyuka. Minden Isten által rendezett volt!!
Láttam amint szívják az orrocskáját és ahogy sír, láttam milyen magzatmázas és láttam még a köldökzsinort is, hihetetlen élmény volt!!Csodálatos öröm!!!Az életadás öröme!!! Köszönöm Istenem!! És köszönöm az én életem párjának hogy most is végig velem volt!!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)