" Meglankadnak, még a legjobbak is... "

Igen. Egy csöppet meglankadtam és egy csöppet elkeseredtem, talán még el is tanácstalanodtam...
Az utóbbi hónapokban volt alkalmam megtapasztalni azt hogy milyen nagy felelőség a nekünk adott családról gondoskodni...
Istennek hála, már 22hetes a kis pocaklakó Eszterkénk, Noémi karácsonykor lesz 2 éves és kész csoda gyerek, már két szavas mondatokat mond és tökéletesen kommunikál. Krisztián nagyon jól hasznosítja a néptáncon tanultakat focin is, jó ütemérzékének köszönhetően nagyon jó kapus. Gery szereti az iskolát és a tanítónéniét is, gyönyörűen ír, szereti a németet és nagyon jó feje van a számoláshoz! Szóval Isten eme ajándékai nagyon jól működnek az életünkben.
A roma missziós gyerek klubbok megszüntek. Nem hozták el a gyerekeket sajnos. Meg sok ellen munkásunk is volt... na mindegy. Becsatlakoztunk vagyis igyekszünk becsatlakozni a gyülekezet gyermekmunkájába. Furcsa nagyon hogy a nagy pörgésből (heti 1 alkalom a 22 roma gyerekkel) csak havonta egyszer vagyunk szolgálatban. Nagyon hiányzik. Talán ennek is köszönhető hogy nem bírtam ki hogy valamit ne csináljak és csináltam egy kézműves estet nőknek a gyüliben. Ami jól sikerült, Isten segítségével.
Sokszor adjuk az utolsó pénzünket Isten munkájára, vagy állítjuk Isten szolgálatába. Bár a tizedet nem adjuk rendszeresen, de sokat adakozunk más módokon.
Most hogy jön a negyedik gyermekünk, nagyon kinőttük már a házat ahol anyukámmal lakunk. Ő is sokat eltűrt már nekünk... idejét látjuk hogy váltsunk. Szerettünk volna hozzá építeni, de annyiba kerülne a réginek a feljavításával együtt mint venni egy másikat bent a városban. Mindamellett önerő kell hozzá, nem kevés. Akkor gondoltuk veszünk bent házat, hitelből...de csak  csalások árán tudtuk volna megtenni... ezt nem akartuk meglépni. Nem akartunk hazudni azért hogy házhoz jussunk. Nem akartunk Istentelen házat... Most marad az albérlet keresése bent a városban.... az idő telik... a pocak növekszik... az ajtók bezáródnak... spórolt pénzünk nincs... nem látom a kiutat. Nem tudom hogy én vagyok e elégedetlen, ha egy másik helyre vágyom világrahozni a kislányomat, vagy természetes hogy a legjobbat szeretném...
Szeretnék egy saját hálószobát a férjemmel és egy rendes ágyat ahol mind a ketten elférünk... szeretném a piciket külön tenni a két nagyfiútól, hogy kipihenten ébredhessenek reggel...
Igyekszem hálát adni minden jóért. Igyekszem nem elkeseredni és nem elégedetlennek lenni. Igyekszem dicsőíteni és imádkozni. Igyekszem a férjemet bíztatni hogy nem ő rontotta el... igyexem...
Ehhez csak Isten adhat erőt... csak ő adhat megoldást... nem akarom elengedni soha a kezét!

Lassíts anyu...

Mostanában olyan gyorsan eltelnek a napok és hetek. Egyik nap vasárnap van és tervezem a következő hetet aztán hirtelen már megint vasárnap van és a vasárnapi ebédet csinálom... nagyon nagy a pörgés és csak a szédülés van...
Sokan kérdezik: Hogy bírod hárommal?? És sokan utólag veszik észre hogy "ott" van a negyedik. Akkor általában felteszik a kezüket és megkérdezik: Ez komoly? Hogy akarjátok felnevelni?
A válasz hasonló Hitből és Szeretetből. És hallom a gondolataikat: Abból nem laknak jól...
Igen nem élünk fényűzően, nincs szép házunk, de most van hol laknunk és reményünk van arra hogy Isten megadja hogy saját házunk is lehessen. Van autónk ami decembertől hivatalosan is a miénk lesz. Az ételünk és ruházatunk megvan. A házasságunk nagyon jónak mondható. Nincs maradandó betegségünk. Van állandó gyülekezetünk egy megbízható pásztorral. Vannak barátaink és a gyerekeinknek is van sok barátjuk. Mégis mi az amiért aggódnom kellene vagy amiért félnem kellene? Sokan, nagyon sokan vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi. Nem vagyok hajlandó félni ettől hogy a gyerekeimet hogyan fogom felnevelni! Nem csak rajtam múlik!
Mostanában nagyon fáradékony vagyok, lehet ez a terhesség miatt is, de lehet ez amiatt is hogy soha nem érek a munkáim végére. Nagyon ideges és ingerlékeny voltam a napokban ez miatt. Nem hiszem  el hogy a szennyes nem ürül ki, hogy nincs rend soha igazán, hogy sosem pihenhetek le úgy hogy minden készen van.
Aztán elkezdtem összeírni a tennivalóimat egy napra... :)
Ránéztem a listára és elmosolyodtam... ez lehetetlen! De a legnagyobb erőráfordítással neki láttam... persze nem tudtam megcsinálni... :) Azóta megnyugodtam. :) Tudományosan is bebizonyítottam magamnak gyakorlati módon, hogy amit az anyáktól mi anyák elvárunk az igazából lehetetlen... és ez csak a ház körüli dolgok és nincs benne a gyermekeink lelki nevelése...sem a férjünkkel való áhitat vagy közös imádkozás... :)
A nagy pörgésben érdemes megállni néha és lelassítani, átértékelni, hogy mi is az a feladat amit Isten elsőként ránk bízott és a többit is fontossági sorrendbe kellene rakni...
Felszólítalak kedves olvasó hogy ne ess kétségbe, ha nincs kész nap végén minden munkád... akkor ess kétségbe ha ma nem ölelted gyermeked, ha nem simogattad meg és nem közölted vele hogy milyen fontos Ő neked és milyen fontos Ő Istennek! Ezek a legfontosabbak... Ha a további sorrend is érdekel az életemben akkor kommenteljetek!:)
Sok áldást!
Puszi
Judit

Új utakon 2. Egyszer lent, egyszer fent...

Nagyon durva hogy  márciusban volt az utolsó bejegyzésem és ti mégis kitartóan látogatjátok a blogot! Köszönöm!
Hát a három gyerek az három gyerek... hihetetlenül eltünt minden időérzékem. Amióta Noémi megtanult járni egyszerűen felpörögtek a napok. Nincs időm már gép elé ülni, csak a telefonomon megnézem van e üzenetem és ennyi. :( Szomorú ez... Régebben naponta 1-2 órát tudtam a gép előtt ülni, de most csak ha hajnalban kerek akkor van rá mód. Most úgy döntöttem, hogy a Keresztény Nők és a Keresztény Anyák facebook-os oldalak szerkesztését is felajánlom másnak. Nincs rá időm. Így hogy nem gépezek, a háztartást picit jobban rendben tudom tartani, de magán időm így sincs. Sajnos még a férjemmel sem nagyon töltünk magán időt. A Noémi nem tűri hogy gép előtt legyek mert azonnal elkezdi a gépet ütni és belenyúlni, a fiuk meg furcsa módon pont akkor veszekednek amikor gép előtt vagyok. Így ha el szeretném kerülni a plusz feszültséget, akkor vagyok gép előtt ha ők nem látják. Talán teljesen érthető, hogy igénylik anyukájukat, akinek így sincs sosem ideje... :(
Elolvastam az utóbbi bizonyságomat. http://keresztenyanya.blogspot.hu/2014/03/uj-utakon-anyagiak-es-gyerek-neveles.html

Egyébb változásokról is igértem, hogy írok. Ez a szolgálat. Akkor még nem volt teljesen kiforrva és még most sincs vége. Isten valami újat tervez, de még nem látjuk mit...
Roma női imaórát átvette egy nagyon kedves idősebb nő akinek több szabad ideje volt mint nekem. Sokkal minőségibb időt tud a roma nők között tölteni.
A roma gyerekklubb mint olyan megszünt. Több támadás is ért minket és a gyermekek sem jöttek utóbbjára csak 3-4-en. Mindenki mondott mindent hogy miért nem jönnek és hogy ki tiltja nekik... szóval már nem tartjuk. Áthelyeztük a gyerekklubbot a városba egy mindenki által elérhető helyre a Humán Szolgáltató Központba. Hirdettük  és hirdetjük, de áprilisi megnyitó óta csak 2x vagy 3x voltak a gyerekek 3fő felett. Sokszor megyünk úgy hogy csak mi vagyunk... :( Volt hogy csak a mi gyerekeink voltak, és kérték hogy nekik is tartsuk meg.. nagyon megható és megindító volt. Nem tudom meddig tartunk ki és hogy Isten ebből mit hoz ki.
Sokan mondják hogy mennyire jó ötlet és milyen szupi, de még sem jönnek.. :(

Ez miért nem kell senkinek? Gondoltam arra is hogy azt hiszik hogy ez még mindig csak a roma gyerekeknek szól, pedig már régen nem. Mindenki számára megnyitottuk. Hozzászólásban szívesen fogadok jó tanácsokat.

Tehát érezzük hogy Isten újat tervez, még nem tudjuk mit. 

Hálás vagyok sok mindenért. Isten megtartotta a kislányom életét. A drágám simán kitesz két fiút, és minden lében két kanál. Folyamatosan figyelni kell rá. Sajnos, egy véletlen folytán olyat ivott amit nem kellett volna, hajfesték oldószert. Ijedelem, rohammentő, elutasítás, lenézés, Szegedi klinika, intenzív osztály, műtő, gyomortükrözés altatásban, három napig evés és ivás nélkül, egy hétig a kórházban. Hősiesen tűrt mindent, én többet sírtam mint ő. Hozzá teszem minden vegyszer el van pakolva, ezt az egyet éppen használtuk és megtalálta a pillanatot amikor hátat fordítottam.. :( Senkinek nem kívánom azt az egy hetet!!!

Hálás vagyok mert elmehettünk egy hátasság gondozó hétvégére Sikondára egy wellness hotelbe. Sokat épült és változott a házasságunk. Nagy elhatározásokat tettünk. Most rengeteget formálódott sok mindenről a véleményünk.

Ezek után megint kórház jött... :( Gergőt tüdőgyulladás gyanuval vittük halasra teljesen tüntementesen. Minden eredménye jó volt, csak a hallgatózási eredménye nem.. 1 napot voltam én bent vele, majd apa mondta hogy ő nem bír itthon a kicsikkel és hogy Noémi teljesen kifordult magából hogy anya nincs.Ezért cseréltünk, apa ment be és én jöttem haza helyt állni. Nem jutottak semmire az orvosok, csak hogy hörgő gyulladás. Napi 5x kell inhalálni, két féle puffot használni, antibiotikum és immunerősítő. Ezek miatt és a kórházasdik, valamint apa táppénze miatt kb. 60 000ft-unk bánta ezeket. Így most nem mehetünk a sport táborba sem. Egy jó barátunk felajánlotta hogy ad pénzt csak menjünk el. De megfogadtuk hogy nem kérünk kölcsön csak ha nagyon szorít a helyzet, de szórakozásra végképpen nem..

A Gery kórházban létéhez hozzátartozik az is hogy azon a héten volt a Gyerekhét itt a Filadelfia otthonban, ahol nagyon fontos feladatokat vállaltunk. Csináltuk ahogy bírtuk, mikor Laci nem volt akkor csináltam én amit tudtam, meg itthon is a háztartást. Anyukám fel is tette a kérdést: Fontosabb a szolgálat mint a családod? Maradj itthon, igazán beláthatják hogy most nem vagy olyan helyzetben hogy ott is helyt állj.

És igaza is volt. Nem várták el... az emberek... de éreztem, habár Isten sem várja el, de én meg teszem a magamét, a többi az Ő áldásain múlik..

Isten áldása az is hogy sikerült az udvart fejleszteni! Igyekszünk házunkat és udvarunkat Isten dicsőségére formálni. Valamint nagyon szeretnénk ha minnél több testvért fogadhatnánk vendégségben itt nállunk. Hogy a mi házunk és udvarunk itt az erdő szélén a béke szigete lehessen másoknak. :)

Áldott napot mindenkinek!

Várom a hozzászólásokat!

Judit

Változni... mindig változni...

Régóta gondolkodom arról, hogy facebook helyett inkább ide kellene a képeket és az egyéb dolgokat megosztani. Ezt a blogot csak az látja, aki tudatosan ezt akarja megnyitni és megnézni. Amit facebookon osztok meg azt meg az is látja aki nem akarja... Mostanában amióta okos telefonom van, onnan facebook-ozok, a laptopot nagyon ritkán veszem elő. Ez az oka hogy mostanában ide sem írtam és sajnos a Keresztény nők vagy a Keresztény Édesanyák facebook-os oldalra sem írtam.. :( Érzem hogy nem jó ez így és hogy változtatnom kell. A gyermekeim nem tolerálják ha anya gépezik és nem is várhatom el hogy ezt ők jó szemmel nézzék. Így csak akkor tudok gép elé ülni ha alszanak... de akkor meg az elmaradt munkáimat kellene pótolnom és a férjemmel lenni.
Nagyon nem megy a fontossági sorrend felállítása az életemben, az időbeosztás pedig katasztrofális..
Most a hétvégén egy házasság építő tanfolyamon voltunk a férjemmel és a gyerekekkel egy welnes szállodában Sikondán. Napi 8óra szigorú tanfolyam volt és a maradék időben pedig fürcsi és egyebek. Amíg a tanfolyam tartott a gyerekeinkre vigyáztak, így zavartalanul lehetett figyelni. Sok mindent tanultunk ebből a tanfolyamból de még többet a személyes beszélgetésekből a férjemmel. :) Isten csodálatosan vezette a beszélgetéseinket. És rájöttünk, bár nagyon elégedettek vagyunk a házasságunkkal de nagyon szükségünk van egymásra és Isten állandó vezetésére, arra nézve milyen döntéseket hozzunk.