Hát a három gyerek az három gyerek... hihetetlenül eltünt minden időérzékem. Amióta Noémi megtanult járni egyszerűen felpörögtek a napok. Nincs időm már gép elé ülni, csak a telefonomon megnézem van e üzenetem és ennyi. :( Szomorú ez... Régebben naponta 1-2 órát tudtam a gép előtt ülni, de most csak ha hajnalban kerek akkor van rá mód. Most úgy döntöttem, hogy a Keresztény Nők és a Keresztény Anyák facebook-os oldalak szerkesztését is felajánlom másnak. Nincs rá időm. Így hogy nem gépezek, a háztartást picit jobban rendben tudom tartani, de magán időm így sincs. Sajnos még a férjemmel sem nagyon töltünk magán időt. A Noémi nem tűri hogy gép előtt legyek mert azonnal elkezdi a gépet ütni és belenyúlni, a fiuk meg furcsa módon pont akkor veszekednek amikor gép előtt vagyok. Így ha el szeretném kerülni a plusz feszültséget, akkor vagyok gép előtt ha ők nem látják. Talán teljesen érthető, hogy igénylik anyukájukat, akinek így sincs sosem ideje... :(
Elolvastam az utóbbi bizonyságomat. http://keresztenyanya.blogspot.hu/2014/03/uj-utakon-anyagiak-es-gyerek-neveles.html
Egyébb változásokról is igértem, hogy írok. Ez a szolgálat. Akkor még nem volt teljesen kiforrva és még most sincs vége. Isten valami újat tervez, de még nem látjuk mit...
Roma női imaórát átvette egy nagyon kedves idősebb nő akinek több szabad ideje volt mint nekem. Sokkal minőségibb időt tud a roma nők között tölteni.
A roma gyerekklubb mint olyan megszünt. Több támadás is ért minket és a gyermekek sem jöttek utóbbjára csak 3-4-en. Mindenki mondott mindent hogy miért nem jönnek és hogy ki tiltja nekik... szóval már nem tartjuk. Áthelyeztük a gyerekklubbot a városba egy mindenki által elérhető helyre a Humán Szolgáltató Központba. Hirdettük és hirdetjük, de áprilisi megnyitó óta csak 2x vagy 3x voltak a gyerekek 3fő felett. Sokszor megyünk úgy hogy csak mi vagyunk... :( Volt hogy csak a mi gyerekeink voltak, és kérték hogy nekik is tartsuk meg.. nagyon megható és megindító volt. Nem tudom meddig tartunk ki és hogy Isten ebből mit hoz ki.
Sokan mondják hogy mennyire jó ötlet és milyen szupi, de még sem jönnek.. :(
Ez miért nem kell senkinek? Gondoltam arra is hogy azt hiszik hogy ez még mindig csak a roma gyerekeknek szól, pedig már régen nem. Mindenki számára megnyitottuk. Hozzászólásban szívesen fogadok jó tanácsokat.
Tehát érezzük hogy Isten újat tervez, még nem tudjuk mit.
Hálás vagyok sok mindenért. Isten megtartotta a kislányom életét. A drágám simán kitesz két fiút, és minden lében két kanál. Folyamatosan figyelni kell rá. Sajnos, egy véletlen folytán olyat ivott amit nem kellett volna, hajfesték oldószert. Ijedelem, rohammentő, elutasítás, lenézés, Szegedi klinika, intenzív osztály, műtő, gyomortükrözés altatásban, három napig evés és ivás nélkül, egy hétig a kórházban. Hősiesen tűrt mindent, én többet sírtam mint ő. Hozzá teszem minden vegyszer el van pakolva, ezt az egyet éppen használtuk és megtalálta a pillanatot amikor hátat fordítottam.. :( Senkinek nem kívánom azt az egy hetet!!!
Hálás vagyok mert elmehettünk egy hátasság gondozó hétvégére Sikondára egy wellness hotelbe. Sokat épült és változott a házasságunk. Nagy elhatározásokat tettünk. Most rengeteget formálódott sok mindenről a véleményünk.
Ezek után megint kórház jött... :( Gergőt tüdőgyulladás gyanuval vittük halasra teljesen tüntementesen. Minden eredménye jó volt, csak a hallgatózási eredménye nem.. 1 napot voltam én bent vele, majd apa mondta hogy ő nem bír itthon a kicsikkel és hogy Noémi teljesen kifordult magából hogy anya nincs.Ezért cseréltünk, apa ment be és én jöttem haza helyt állni. Nem jutottak semmire az orvosok, csak hogy hörgő gyulladás. Napi 5x kell inhalálni, két féle puffot használni, antibiotikum és immunerősítő. Ezek miatt és a kórházasdik, valamint apa táppénze miatt kb. 60 000ft-unk bánta ezeket. Így most nem mehetünk a sport táborba sem. Egy jó barátunk felajánlotta hogy ad pénzt csak menjünk el. De megfogadtuk hogy nem kérünk kölcsön csak ha nagyon szorít a helyzet, de szórakozásra végképpen nem..
A Gery kórházban létéhez hozzátartozik az is hogy azon a héten volt a Gyerekhét itt a Filadelfia otthonban, ahol nagyon fontos feladatokat vállaltunk. Csináltuk ahogy bírtuk, mikor Laci nem volt akkor csináltam én amit tudtam, meg itthon is a háztartást. Anyukám fel is tette a kérdést: Fontosabb a szolgálat mint a családod? Maradj itthon, igazán beláthatják hogy most nem vagy olyan helyzetben hogy ott is helyt állj.
És igaza is volt. Nem várták el... az emberek... de éreztem, habár Isten sem várja el, de én meg teszem a magamét, a többi az Ő áldásain múlik..
Isten áldása az is hogy sikerült az udvart fejleszteni! Igyekszünk házunkat és udvarunkat Isten dicsőségére formálni. Valamint nagyon szeretnénk ha minnél több testvért fogadhatnánk vendégségben itt nállunk. Hogy a mi házunk és udvarunk itt az erdő szélén a béke szigete lehessen másoknak. :)
Áldott napot mindenkinek!
Várom a hozzászólásokat!
Judit
