Kikym

Bizonyság
Krisztián az èn hat èves közèpső,nagyon aktìv,pörgős,olaszos temperamentumú kisfiam.
Ő az aki vasárnap először kezdi a "Mièrt kell gyülibe menni?Utálom!" programot...
Most beteg lett a múlt hèten.Magas láz,hányás,hasmenès.Nem volt hajlandó inni.Mondtam ha továbbra sem iszik muszály lesz elmenni a korházba,ahol nem tudok vele maradni mert a kicsiket nem hagyhatom a becsìpődött derekú fèrjemre.A kiszáradás minden jelèt produkálta,de úgy gondoltam várok egy èjszakát.Röviden imádkoztam:Istenem ez nem lehet a te akaratod.
Egy belső hang hatására csináltam egy sajtos kiflit ès egy pohár teát.Odakèszìtettem az ágya mellè ( a hányós tál mellè).De ekkor már láztol ègve aludt mèlyen.Èn azèrt odasúgtam a fülèbe:Itt van ètel ès ital,ha èjjel felkelsz megeheted.Szólj ha kellek.
Mindenre felkèszülve feküdtem le elkeseredve.Ès ez jutott eszembe:Isten is ìgy èrezhet amikor adná nekünk az ètelt ( igèt) ès italt ( szentlelkèt) mi pedig magunkat sajnálva ès elhagyva elutasìtjuk azt.
Reggel 5:35 kor ilyedtem fel hogy elaludtam.Èppen akartam indulni hogy megnèzzem mi van vele,amikor megláttam hogy az ajtónkban áll.Alig láttam azt hittem nem mer wcre menni a sötètben.Megszólalt:"Anya megettem a kiflit ès megittam a teát."
Nagyon megörültem ès megdicsèrtem.Közelebb jött ès akkor láttam hogy könnyezik. "Anya,èn nem akarok meghalni."
Megnèztem mennyire lázas.Egyáltalán nem!!
Majd mondtam neki hogy azok akik befogadják az Úr Jèzust azok nem halnak meg sosem,sőt az is lehet hogy látják az Úr Jèzus visszajövetelèt.Be kell fogadnunk az Úr Jèzust ès minden nap megbánni a bűneinket ès meg próbálni a Biblia szerint èlni. (Mind ez kv nèlkül kómásan a fèlhomályban. :) )
Erre összetette a kezèt (Magátol!!!!) ès imádkozni kezdett:" Úr Jèzus,költözz a szìvembe ès bocsáltsd meg a bűneimet.Ámen"
Teológiailag bárki mondhatná hogy ez egy kicsit kevès megtèrők imájának,de èn hiszem hogy elindult azon az úton ami a fènybe vezet.
Hálás vagyok Istennek!!!!

Mindenkor hálákat adjatok

Timárné Urbán Judit

Mindenkor hálákat adjatok...

Mindenkor hálákat adjatok
Ezt írják a bibliai lapok.
Istenem hálát nehéz szívvel hogyan adhatok?

Ha körülöttem vihar tombol,
És kettétöri szívem lelkem,
Hálám honnan törjön fel?

Ha testemben betegség tombol
És teljesen tönkretesz lerombol
Térdem hálára miként omoljon?

Ha elveszítem akit legjobban szeretek
És rám hull a gyász sötét éjjele,
Ajkam hálát hogyan rebegjen?

Gyermekem!
Elmondom hogyan legyen szíved mindig hálás.
Mindennek gyökere az elhatározás!
Határozd el hogy tekinteted mindig az égre emeled.
Így meglátod azt aki téged nagyon szeret!

Meglátod akkor majd
a viharban a hajót ami megtart
és szüntelen biztonságot ad.

Meglátod akkor majd,
az imára kulcsolt testvéri kezeket,
És azt aki kívül belül ápol téged.

Meglátod akkor majd,
Hogy az élet egy csodás óra,
Melynek szalad minden mutatója,

Meglátni a rosszban a jót,
a viharban a hajót.
A fényt a sötétben,
a halálban az életet.
A színt a szürkében,
a gyógyulást a betegségben.
Neked kell akarni,
Mindezt meglátni.

Már tudod gyermekem, hogyan legyél mindenkor hálás:
Mindennek gyökere az ELHATÁROZÁS!

Nem félelemre hívott el Isten minket!

Elsősorban elszomorít az a félelem, amit a keresztényekben tapasztalok mostanában.
Sok helyen vannak mindenféle tanítások arról hogy ez is az utolsó idők jele az is. Picit be telt a pohár és igen nagy indulattal kiadtam magamból a gondolataimat anyukámnak, amikor szóba kerültek bizonyos dolgok. Csak néhány szó: migránsok, muszlimok, bevándorlók, chippezések, természeti csapások, keresztény üldözések, utolsó idők....
Isten nem félelemre hívott el minket. Arra hívott el hogy szeretetben éljük, és Ő "jót tervezett az életünk felől". Isten szeret minket. Isten nem akarja látni a szenvedésünket.
Most ahogyan elindult a muszlimok nagy vándorlása szerte Európában, ki szerencsét próbálni megy ki pedig a háború és annak szörnyűségei elöl menekül, rengeteg "Mi lesz ha" kérdések jelentek meg a keresztények körében.
Mi lesz majd ha elterjed a muszlim hit? Mi lesz ha a keresztényeket elkezdik gyilkolászni és üldözni?
Isten vajon hagyná? Hagyná Isten hogy a gyermekeit halomra gyilkolják mind? A keresztény üldözések elöl nem mentene meg?
Én reménykedem benne, hogy hamarabb lesz az elragadtatás mint hogy üldözzék a keresztényeket. És egyébként a legbosszantóbb az hogy még nincs semmi törvény vagy célirányos intézkedés arra hogy a muszlim vallást bevezetnék országunkban és az lenne az irányadó. De sokak fantáziája már a keresztény üldözéseknél tart ezzel félelmet engedve a szívükbe. Azzal hogy be engedjük a szívünkbe ezeket a félelmeket, azzal viszont kiszorítjuk Isten szeretetét a szívünkből. "A teljes szeretet, kiűzi a félelmet."
A másik téma amitől már kissé düh rohamot tudok kapni az a chipeztetés. Ha bevezetik az embereknek a chipet akkor az a fenevad bélyege lesz, amit nem szabad felvenni.
Akkor ezennel minden kutya és ló mehet a pokolba... :(
A chipet azért találták ki hogy személyazonosságunk immár ne legyen rejthető, hamisítható és így kiszűrjék a terroristákat. Igen, átláthatók lehetünk ez által. De ma már ha a google-ba regisztrálsz és esetleg a telefonodon is van net, akkor bárhol megtalálhatnak... Elnézést de már most is túl átláthatók vagyunk, lásd facebook.
Majd ha azt mondják hogy a kereszténységek választod vagy a chipet akkor , de csak akkor mondanám rá hogy a fenevad bélyege. Addig egyenlő számomra a személyigazolvánnyal. Igen valószínűnek tartom hogy ha keresztény üldözés kezdődne a világban a chipek sokat segítenének a keresztények felkutatásában. De a mobilok is. Félelmetes a technika és az amire képes ma már. De Isten nem arra hívott el hogy féljünk. Arra hívott el hogy amíg nincs üldözés addig teljes mellszélességgel hirdessük Isten igéjét, szeretetét és békességét!

"Mert nem a félelemnek lelke adatott nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelke." 2Tim.1:7

Ne terjesszünk olyan rémhíreket amelyek félelmet kelthetnek a keresztényekbe. Terjesszük inkább Isten jó hírét. És higgyük el hogy Isten Szentlelke szólni fog nekünk a maga idejében amikor mennünk kell, vagy amikor elkezdődött az az utolsó idő amitől már előre félünk.
Nem félni akarok, hanem hinni abban hogy Isten annyira szeret hogy ott akar látni a menyben és nem akarja hogy elbukjak és ezért MINDENT meg fog tenni, ha már a fiának szenvednie kellett azért hogy én megtérhessek.
Békesség!
Judit

Szülő- Gyermek, Isten- Én kapcsolat

http://www.ustream.tv/recorded/71981701
(33:09)

"Amit kellett azt megadta általuk (szüleink által) és amit NEM azt Ő mint szülő fogja pótolni."
(B.D)

Úgy alakult hogy nem tudtunk menni gyülekezetbe, pedig nagyon be terveztük. Noémi lázas lett, pont indulás előtt. ami el is múlt furcsa módon. Ennek a jó oldala az hogy visszanéztük a délelőtti Istentiszteletet.Ebből egy mondat nagyon sokat jelentett és sebet gyógyított bennem.
Sokat morogtam és szomorkodtam az miatt hogy a szüleim olyanok voltak sokszor amilyenek.          
Apukám rengeteget dolgozott amibe bele rokkant és rengeteg féle betegsége lett, ami miatt nem tudott már dolgozni. Anyukám is több munkahelyen és még a szőlőben is dolgozott. Így nem jutott idő ránk. Meg fogadtam én nem ilyen anyuka akarok lenni.... de sokszor azon kapom magam: "Ne most nincs időm rá."
Sokszor úgy éreztem hogy azért mert a munka mindig fontosabb volt ezért szinte nem volt anyukám. Nem tudom milyen az amikor a lelki dolgaimat vagy a szerelmes dolgaimat kibeszélhetem az anyukámmal, vagy együtt vásárolunk vagy együtt kiakpcsolódunk. Ezért én sem nagyon tudom milyennek kell lennem mint anyukának. Nem tudom sokszor mi az amit kellene csinálnom. Tudom kell főznöm és kell takarítanom és legyen rend.... de amikor leülök tudatosan játszani a gyerekeimmel, nem tudom hogyan kell azt csinálni... hogyan babázzak a lányommal, hogyan rajzoljak vele... nem tudom.
Sokat imádkozom azért hogy ezeket Isten pótolja és segítsen hogy "jó anya" lehessek. Sokat okoltam a szüleimet azért hogy nem tudom hogyan kell jó szülőnek lenni.
Erre ma jött ez a mondat ami felszabadította a szívemet lelkemet teljesen egy mázsás teher alól.
El kell hogy higgyem el, hogy mindent amire az élethez szükségem van azt megkaptam útravalónak a szüleimtől hiszen Isten akarta azt hogy ők legyenek a szüleim. Amit nem kaptam meg azt pedig Isten ki fogja pótolni a maga idejében. Mind e mellett el kell hogy higgyem hogy ha az igyekezet bennem van akkor én is meg adok mindent amire szükségük van. De nem kell hogy görcsöljek rajta hogy mit is kell adnom, mert amit én nem teszek meg értük vagy nem tanítom meg nekik, azt Isten ki fogja majd pótolni.
"Köszönöm Istenem hogy te vagy az Alkotóm, és te jobban tudod hogy mire van szükségem mint én magam!" Ámen

Judit

„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Ezt a követ tegnap kaptam egy kislánytól, aki nagyon csendes. Talán nem is szólt hozzám amíg ott voltunk. Neki is úgy mint a másik két testvérének, gyönyörű két csillogó szeme van. Amikor ezt a követ a kezembe adta, szó nélkül, azonnal egy ige jutott eszembe.

"De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”"

 (Lukács ev. 19:40)

Az jutott eszembe erről, hogy találhatok én sok ezer kifogást arra miért nem szólalok meg Istenről idegen emberek előtt, vagy a gyerekeimet miért nem tanítom nap mint nap az igére és Isten dolgaira. Találhatok kibúvókat miért nem teszek bizonyságot a gyülekezet előtt vagy miért nem ülök le a gép elé ide és írom le nektek a bizonyságokat... 

Kifogások mindig lesznek, kibúvókat mindig fogunk találni... de ne lepődjünk meg ha egyszer egy kő megszólal helyettünk.

Hát: "Tegyetek tanítvánnyá minden népet... " ( Máté ev. 28:19) 

És ha ezt megtettétek: " Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül." (zsolt. 34:9)

Isten áldjon!

Judit

Isten fel akar emelni!!

"Most már csak arra van szükséged hogy felemeljenek. Úgy gondolom értékes ember vagy."- Ekkor hallottam először ez a szót: "felemelni valakit". Ezt egy általam elvetett gyülekezet pásztora mondta nekem amikor elmeséltem neki hogy úgy érzem teljesen megőrülök a sok szabadító szolgálattól, attól hogy mindig azt éreztetik velem hogy amint hibázom már megkötözöttségekkel kell küzdenem, és hogy az ó ember mindig ott van mint egy szörnyeteg és lesi minden hibámat. Nem hibázhatok, a múltam minden egyes bűne kísért és kísérteni is fog amíg nem vallom meg minden bűnömet egyenként és nem szabadulok meg tőle. Azért vagyok pánik beteg mert nincs elég hitem.... ohhh még most is bele sajdul a szívem, még mindig a fülembe csengenek ezek a szavak.
Mikor könnyeimet nyelve ezt elmondtam Dávid pásztornak és kérdeztem hogy még miért imádkozzam hogy jó legyek, és hogy ennek az önmarcangolásnak vége legyen, akkor mondta ezt a mondatott:
"Most már csak arra van szükséged hogy felemeljenek. Úgy gondolom értékes ember vagy."

Ez a pásztor, ma már az én és családunk pásztora Boros Dávid és a gyülekezete a Kiskőrösi Baptista Gyülekezet az OTTHONOM.
9 évnyi kereszténység után elkezdtem keresni a Szeretet Istenét... azt aki nem azért szeret amit teszek, vagy nem teszek, hanem azért szeret mert az Övé vagyok. Aki nem azért szeret mert szolgálom, hanem azért aki vagyok. Meg kellett tanulnom, hogy az ő szeretete nem teljesítmény alapú, mert valaki már teljesített helyettem. Jézus már mindent meg tett helyettem. El kellett fogadnom hogy minden szörnyűség amit én vagy szüleim elkövettek az onnantól kezdve hogy én meg tértem és megvallottam a bűneimet Istennek, azóta SZABAD VAGYOK. Nincs szükségem szabadító szolgálatra, mindössze annyi HIT-re hogy elhiggyem hogy Jézus mind ezt az Ő vérével már megtörte és lemosta! Valamint meg kellett vallanom magamnak ezt többször is hangosan: "Íme a régi elmúlt, újjá lett minden.."
"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok." Ézsaiás 43:18
Ezek után Isten elkezdett érezhetően szeretni, megáldani, felemelni... Szolgálatokkal bízott meg és gyermekekkel áldott meg. Megismertem embereket akiknek nem az volt a céljuk hogy tökéletes keresztényt faragjanak belőlem, hanem az hogy "csak" szeressenek. És ez a szeretet formál és felemel.
A napokban megdöbbentő dolog történt velem. Egy régi osztálytársamtól kaptam üzenetet. Egy lánytól akit mindig is úgy éreztem hogy soha nem kerülhetek még az árnyékába sem. Szép, Jól tanult, sok mindenben nagyon jó volt, sportban, angol tudásban és ami a legfontosabb nagyon jól tudta érvényesíteni az akaratát és soha nem félt kifejezni magát még a tanárokkal szemben sem. Egy féle hangadó személyiség. Én soha nem mertem a véleményemet igazán kifejezni.Annyira emlékszem hogy amikor a hitemet vagy a vőlegényemet szekírozták, na akkor ki tudtam akadni és kifejeztem amit gondoltam. :) Szóval erre a lányra felnéztem, nem úgy mint akire hasonlítani akarok,hanem úgy hogy "Milyen jó neki hogy ő olyan amilyen..." . Nem rég volt osztálytalálkozónk. Ott is nagyon kisebb rendűnek éreztem magam, holott ezt nem érzékeltette már velem senki. Ez a saját butaságom. Úgy gondoltam hogy azok a nagyok akik dolgoznak és karriert építenek... én "csak szültem néhány gyereket"... De ott már nem voltam bizonytalan, mert tudtam boldog vagyok én így ahogy vagyok.
Az üzenetből pár részlet:
Szia! "Tudom mi nem sokat beszèlgettünk règen. Hisz olyan vagyok amilyen... Nem vagyok hívö. Hiszem hogy vki vagy vmi egyengeti az èletünk. Hívjuk azt Istennek sorsnak vagy bàrminek. Règen ès most is leginkàbb magamban hiszek,hogy ha vmit el szeretnèk èrni azt el is fogom. Rajtad is ezt làtom. Csodàlatos csalàdod van,amit magadnak köszönhetsz. Te küzdesz meg a nehèzsèhekkel nap mint nap. Csodàlom a hited ès kitartàsod! Nagyon jò pèlda lehetsz bàrkinek!
Van tehetsèged,föleg embernek maradni ebben a vilàgban! Nagyon örülök,hogy ismerhetlek!" "Sosem felejtem az egyetlen ajàndèkot amit töled kaptam...akkor nem igazàn èrtettem. De màra màr kapisgàlom. Ez egy kis kereszt volt egy idèzetes kàrtyàval ellàtva. A kereszt talàn ma sem jelent sokat,de az idèzet annàl inkàbb. Így szòlt. : "Boldogok a szelidek,mert övèk lesz a föld. " Ezt sohasem feledem! "
"Nagyon sok örömet,boldogsàgot ès egèszsèget kívànok neked ès egèsz csalàdodnak! Ui.: Màr tudom egy kincs vagy Te is ès talàn èn is ezen a Földön."

Olvasd el most újra azokat amiket kiemeltem... Hát nem megdöbbentő? Ezt egy nem hívő nő írta nekem... rólam... ahogyan lát...

Amikor ezt az üzenetet elolvastam, alig tudtam beszélni, kapkodtam a levegőt és ingattam a fejem... a férjem bejött és megkérdezte, hogy mi a baj? Mondtam hogy kaptam egy üzenetet ami padlóra tett... és a kezébe adtam a telefont. Elolvasta majd ezt mondta: " Ez nem padlóra tett... ez felemel." Rá néztem könnyes szemmel és annyit mondtam: Igen, ez felemel, Isten felemel.

Egy nem hívő nő üzenetén keresztül is Isten fel tud emelni az önsajnálatból, az önmarcangolásból, a régi hibáink emlegetéséből, a régi bűnök bűntudatából.
Kedves testvérnők! Mennyivel inkább tud fel emelni Isten mindet egymás szava és dicsérete által? Elmondjuk e egymásnak a gyülekezetben, hogy a másik milyen értékes, hogy milyen szép, hogy milyen jó szolgáló? Dicsérjük e egymást? FEL EMELJÜK E EGYMÁST? Vagy csak lejjebb döngöljük a porban egymást, vagy hagyjuk... had csússzon a másik élete lefele, had csússzon szét a hétköznapi problémák közepette...
Testvérem, testvérnőm! Isten fel akar emelni minket! Egymás szava által a leginkább! "Élet és halál vannak a nyelv hatalmában..." Te mire használod a nyelved, a szád, a billentyűzetedet?

Jó elmélkedést!
Isten emeljen fel! :)
Judit

Te melyik vagy a fa vagy a borostyán?

Úgy tűnik a fák megihletnek engem..

A napokban a nagy vihar ketté tört egy fát a házunk előtt amit évtizedek óta már borostyán fut be. Gyönyörű amikor a törzse is és a lombja is gyönyörű zöld. A törzse a borostyántól a lombja pedig a rengeteg akácfa levéltől. 

Érthetetlen volt számunka hogy a nagy erős fát miért törte ketté az erős szél, hiszen nagyobb viharokat is látott már ez a fa. Amikor közelebb mentem láttam mi volt az igazi oka. Bár úgy tünt a borostyán és a fa teljes szimbiózisban élnek együtt békességben, de a vihar nyilvánvalóvá tette hogy mi is folyik a gyönyörű zöld ruházat alatt...

A borostyán az akácfa kérgén keresztül, lassanként belenövesztette a gyökereit a fa teljes belsejébe (az első képen lehet látni). Be egészen a fa törzsének a közepéig és ott lassan elkezdett a fa korhadni. A rengeteg gyökér kapaszkodott minden hol a kéregbe, befurakodott és elszívta a fa erejét, pont középen a szívénél. Természetesen ebből kívülről nem látszott semmi. Az akácfa nőlt és virágzott, a borostyán pedig egyre nagyobb területen öltöztette fel a fa kérgét.

Mit is akarok ebből kihozni?

Sokszor mi emberek is így élünk egymással kapcsolatokban. Barátságban, Házasságban, Testvéri közösségben, Családban.

Együtt élünk valakivel, akivel gyönyörűnek tűnik a kapcsolatunk, mindenki számára kívánatos. Lehet hogy észre sem vesszük de lassan elszívjuk más életerejét a negatív beszédünkkel, a negatív jósolgatásokkal (ez nem fog neked menni), a rossz megjegyzéseinkkel (ez a ruha nem túl előnyös neked), és ami a legjobban elszívja a mások szívének erejét azok a panaszkodásaink. Mindezek sokszor nem is tűnnek olyan fontosnak, amíg nem jön egy vihar az életben, ahol nyilvánvalóvá válik szívünk igazi állapota... hogy haldoklik... hogy elszívták minden erejét..

Mit tehetünk ha ráébredünk hogy olyanok vagyunk mint a Borostyán? 

Térdre borulunk és miután bocsánatot kértünk Istentől szörnyű viselkedésünkért, megkérjük Istent hogy töltse be szívünk, lelkünk, elménk hálaadással, pozitív dolgokkal és gondolkodással. Ezek után felkelünk és jöhetnek a cselekedetek. Kezdjünk el reggelente össze szedni legalább 10 dolgot amiért hálásak vagyunk, és aznap reggel, délben, este adjunk hálát Istennek ezekért. Ezután jöhet a neheze: Nézzünk szembe azokkal az emberekkel akiknek eddig elszívtuk az erejét. Kérjünk tőlük is bocsánatot és mondjuk el hogy miért vagyunk hálásak azoknak az embereknek. Mik azok a dolgok amiket értünk tettek vagy nekünk mondtak és hálásak lehetünk érte.

Mit tehetünk ha ráébredünk hogy úgy jártunk mint ez az akácfa? Úgy tűnik virágzunk, zöldellünk és minden rendben van, de amikor jön egy vihar akkor ketté törünk.

Boruljunk térdre és kérjük meg Istent hogy gyógyítsa be a sebeinket, töltsön be Szent lelkének erejével, újítsa meg az életünket. Kérjük meg Istent hogy segítsen biblikusan és jól bánni azokkal az emberekkel akiket úgy érezzük hogy elszívják az életkedvünket, életerőnket. Tegyük meg hogy áldást mondunk ezekre az emberekre és imádkozunk értük, hogy megváltozzanak. De mindenképp adjunk időt magunknak a gyógyulásra és addig amennyire nem sértő és gyanús, kerüljük el ezeket a negatív embereket. Ha megerősödtünk, akkor újra a szárnyaink alá vehetjük őket és segíthetünk nekik azzal hogy "kiszeretjük őket a rossz állapotukból".

Isten áldjon!

Judit

igés szerkesztgetéseim...

Balról jobra: Krisztián, Laci, Noémi, Judit (én), Eszter, Gergő 

Egy akácfa üzenete

Ez egy akácfa amit az utcánkban kidöntött a vihar a minap. Számomra nagy lelki üzenete volt és van ma is. Ez az akácfa teljesen egészséges akácfának látszott, gyönyörű virágokat hozott és roskadozott a virágok alatt (amit az alsó képen láthattok). Miután kidőlt megdöbbentő volt látni hogy teljesen el volt korhadva a tövénél a törzse. Belül egészen el volt korhadva (ezt a felső képen lehet látni jobban). Amikor jött a vihar akkor pedig tőből kitörte és kidőlt...
Mi a fa üzenete a számomra?
Sok ilyen keresztény van mint ez a fa. Gyönyörűen virágzik és csodás kereszténynek néz ki, de belül korhasztja és rothasztja az aggodalom, a félelmek és az esetlegesen megtűrt bűnök és függőségek amiket mások nem látnak. Amikor jön a vihar akkor meg összeroskadnak, kidőlnek és életüket tövében töri ki a vihar és végez velük, legalábbis a kereszténységükkel. A vihar után pedig nyilvánvalóvá válik a valós belső tulajdonság.
Isten figyelmeztet engem arra, hogy ne váljak ilyen kereszténnyé. Vigyázzak a belsőmre és a belső értékekre, nehogy úgy járjak mint ez a fa, hogy jön egy vihar és kidőlök...
Vizsgáljuk meg magunkat komolyan és ne felszínesen!
Isten legyen kegyelmes velünk!
Judit

A szeretet tank kiürült

Ma tiszta lett a ház,a ruhák ès finom lett az ètel...de kiabáltam a lányommal,szörnyen viselkedtem a gyerekeimmel ès a fèrjemmel ès az anyukámmal sem viselkedtem tisztelettel...azt hiszem teljesen kiürült a szeretet tankom...most eszek,aztán lefekszem ès azèrt könyörgöm Istenhez hogy legyen kegyelmes ès reggelre tölcse meg  szeretet tankomat,amit èn ma eltèkozoltam...magamra....amìg magamat sajnáltam...

4. Gyermekem születése...

 Már írtam nektek a kórházban eltöltött "kegyelmi három hétről". 2015.március 13.-án elérkezett tehát az OPT vizsgálat ideje. Azt mondták nekem hogy ez a vizsgálat olyan hogy be is indulhat a szülés tőle, de lehet hogy kis idő múlva jövök vissza az osztályra. Mondanom se kell hogy a legutóbbi lehetőség egyáltalán nem tetszett volna. Az OPT vizsgálat lényege hogy hígított oxitocin infúziót kap a kismama, miközben a fájásmérő rajta van. Így figyelik a kismama cukrát, vérnyomását és a baba szívhangját, hogy egy egy fájásra hogyan reagálnak. Ezzel megtudják határozni azt is hogy egy magas vérnyomásos kismama esetében nem e lenne veszélyben egy beindított szülésnél a baba. Esetemben a terhességi cukorbetegség miatt csinálták ezt a vizsgálatot.
 Lementem a szülőszobára a kis pakkommal, papírjaimmal és tusfürdő, törölközővel reggel fél hat körül. Rám kötötték az infúziót és a fájásmérőt. Csalódottan láttam hogy az első 10 percben nagyon pindurka fájások vannak. Meg volt az hogy 20 fájást kell produkálni, akkor lesz érvényes a vizsgálat. Utána pedig majd az orvos eldönti hogy mi lesz. Megérkezett a váltás, akkor mondta az új szülésznő hogy üljek fel, hátha jobban érzem a fájásokat. Hát úgy is lett. Sőt egyre egyre erősödtek.De hát ez a rendje biztosan. Megvizsgáltak és mondták hogy nincs semmi változás. Kis idő múlva mondtam hogy olyan mintha valami folyna. Megnézték, azt mondták semmi...
Mérges lettem... megint csak bemagyarázom magamnak hogy szülni fogok, aztán meg nem sokára meg fel küldenek az osztályra. Jött a szülésznő, és mondta hogy vége a vizsgálatnak, keljek fel és várjam meg az érékelést. Kicsit szomorú voltam, de az elmúlt napok alapján már tudtam hogy az lesz a legjobb nekem amit Isten tervezett el, valamint tudtam bent biztosan nem marad a baba, egyszer ki fog jönni! :)
Amint kitakaróztam, akkor megszólalt a szülésznő: "Álljon csak meg a menet! Hát magának elfolyt a magzatvize! Miért nem szólt?"
Pff... hát éreztem is... amikor szóltam akkor azt mondták nem az... na mindegy...
Izgatott lettem, tudtam innen nincs vissza út, én ma szülök! Jött a doki, megvizsgált. Azt mondta hogy jó sokat haladt is a méhszáj. Na ennek örültem! Fel hívtam Lacit hogy gyorsan induljon mert itt nem sokára szülünk!
Laci pont akkor indult a gyerekekkel suliba meg oviba. Mondtam hogy hagyja otthon őket és induljon azonnal. De mivel már úton voltak azt mondta elviszi őket.
A magzatvíz elfolyása volt az első csoda. Egyiknél sem folyt el így spontán. De Eszterkénél meg volt az ígéret is: " Vizet árasztok a földre, és megszabadítom népemet!" Isten megtartotta ígéretét.
Megkezdődtek a szokásos tisztulásos dolgok, majd elküldtek tusolni. Előtte még sétálgattam egy kicsit, habár igen csak sietettek mert sok szülés volt.
Amint sétálgattam és örültem minden egyes fájásnak amit már oly régóta vártam és hálákat adtam Istennek hogy megszabadít megláttam a barátnőm a szülőágyon feküdni.... azt hittem a szívem szakad meg. Neki egy halott babát kell szülnie és meg életet adok. Iszonyatos kontraszt... Egy angyalka elmegy... egy angyalka jön... Istenem ezt most miért szabtad rám??
A patás el akarta venni az életadás örömét... Nem engedem!! Ez az élet rendje... van aki elmegy és van aki jön... talán sosem tudom meg hogy miért...
Amikor arra mentem kérdezte hogy mi újság. Mondtam hogy elfolyt a magzat víz és biztosan szülök ma. Tudta hogy már nagyon vártam ezt az alkalmat. És mondta: De jó! Ügyes leszel! ...
Én semmit sem tudtam mondani... Sajnáltam... de azért a fájások emlékeztettek hogy nekem most máshova kell figyelnem... :)
Igyekeztem nem nagyon arra menni hogy ne lásson... hiszen én sokkal jobb helyzetben voltam.
A fájások erősödtek, a reggeli idő eljött. Mondták hogy feküdjek fel a szülőágyra, adjam be az inzulint és fél óra múlva szólja hogy a cukrot kössék be nekem akkor majd megkapom az oxitocint is.
Mondtam hogy azt nem akarom, elég erősek a fájások, nekem ne adjanak. A válasz így hangzott: Felgyorsítja a szülést és sietnünk is kell, várnak a szülőágyra...
pff... na ne! Siessünk a szüléssel... nem úgy van hogy majd a természet mindent tud? Akkor imádkozni kezdtem..
"Istenem kérlek vedd a kezedbe a dolgokat, mert ha így halad az nem lesz jó."
Bekötötték a cukros infúziót és be kötötték az oxitocint. Az oxitocin nem tudott folyni... :) A kanülnek az a része pont eldugult. A cukor folyt, az oxitocin nem. Erről az egyik szülésznő és én tudtunk. Azt mondta a szülésznő majd később megpróbálja...
Laci írt hogy 1óra múlva ott van..Írtam neki hogy már nagyon fáj...
Jött a vizit és a viziten a főorvos azt mondta: "Ohh 1 óra és már meg is szült!"
Én mondtam neki nevetve, hogy "Főorvos úr, nekem nem adták ám olyan gyorsan egyiket sem! Lesz az még 3-4 óra is... "
Aztán egyedül maradtam. A szülésznő nem jött vissza bíbelődni, mert mellettem pont a finisch-ben volt egy anyuka. Éreztem hogy viszont a fájások már a tűrés határomon túl kerülnek...
Tudtam Laci nem fog oda érni... a nagyon erős fájásoknál könnyezve mondtam Istennek: " Nincs most itt a férjem hogy fogja a kezemet és biztasson, nincs itt hogy simogasson... kérlek fogd meg a kezem, mert nem tudom ezt egyedül kibírni...Segíts nekem a szülésben."
Ez után jött egy hihetetlenül erős fájás, vettem egy nagy levegőt és szorítottam a széket, de közben éreztem Isten kezét szoríthatom... majd pihentem... észrevettem eltelt 10-15 perc is a fájások között de hihetetlen erősek voltak. Így volt 4 fájásom. A 4.-nél szóltam hogy valami szerintem változott.
Bejött a szülésznő és megnézett, aztán szólt hogy azonnal szóljanak az orvosomnak mert eltűnt a perem és mindjárt szülünk.
A dokim jött is a műtőből közvetlen. És már mondta is hogy akkor toljunk...
Én csodálkozva kérdeztem: " Már is szülünk? Akkor nem várja meg az apját ez a lány?"
Aztán megsimogatta a doki a kezemet rám nézett és mondta: "Menni fog. Gyorsan kint lesz."
Ezt a simogatást megint Istentől kaptam...
2-3 tolás után kint is volt Eszterke, olyan gyorsan hogy még csecsemős sem volt ott, senki hogy kiszívják az orrocskáját, nem is sírt egy darabig... azonnal imádkoztam: Istenem óvd meg a picit amíg ide ér a csecsemős, ne kapjon tüdőgyulladást! Erre a doki odanyúlt az orrszívóért és a szülésznővel már pont kezdték volna mire beviharzott a csecsemős és gyorsan megcsinálta. Majd odatették az én ordító kis békámat a mellkasomra. Az első találkozás! "Köszönöm Istenem! Köszönöm Istenem!" Ezt mondogattam...majd a picihez beszéltem hogy milyen csodálatos és hogy milyen meglepő hogy fekete a haja, és hogy miért nem várta meg az apukáját...
Majd elvitték. Akkor felhívtam a férjemet és mondtam neki, hogy ne siessen már, mert Eszter megszületett. Szegény nagyon csalódott volt. Azt mondta épp a Kecskemét táblánál van. Kiskőrösön dugóba került az út építés miatt, de így is nagyon gyorsan jött.
Összevarták amit kellet...  akkor jöttem rá hogy vágni sem volt idő... gátvédelemben szültem mondta  a doki... hát így is mondhatjuk! :) De a gát masszázs és egyebek elmaradtak! :D
Amikor végzett a doki akkor felnézett az infúzióra. " Akkor le is lehet kötni... magának nem is ment az oxitocin? Csak a cukor?"
"Hála Istennek nem."-válaszoltam elégedett mosollyal.
Majd jött a szülésznő és mondta: " Keljünk fel és menjünk a megörzőbe."
"Micsoda? Keljek fel?"
"Igen, induljunk már!"
"És a saját lábamon menjek??"
"Igen. Miért mit gondolt? Siessen mert jönne más is szülni és még le kell takarítani itt mindent!"
"Pff... jó. Majd elkapnak.."
Szóval átsétáltam a másik terembe és ott lefeküdhettem. Laci nem volt ott... már elkezdtem volna aggódni, amikor eszembe jutott... ha Isten levezette a szülést, akkor a férjemre is vigyáz.
Megérkezett az első gratulációs üzenetem... a barátnőmtől... " Gratulálok. Ügyes voltál. A hangodat sem hallottam. " A szívem összeszorult és imádkoztam hogy legyen túl gyorsan rajta és legyen vége már az ő fájdalmainak is.
Meg érkezett az én Lacim. Nagyon csalódott volt. Láttam nem is tudta hogyan örüljön a picinek, vagy nekem... a csalódottsága lopta az örömét. De aztán lassan lassan feldolgozta hogy mi is van.. De azt hiszem a mai napig egy hiányosság marad az életében hogy pont a negyedik gyermekét nem látta megszületni. Sajnáltam és sajnálom is szegényt, de tudom Isten meg akarta nekem mutatni azt hogy igen is lehet vele szülni és hogy ő nagyon is tud vigyázni ránk.
Jó volt Isten kezét fogva szülni és megtapasztalni az apró csodákat amiket elintézett!
Csodálatos, Szent és Fenséges! Mindenható az Úr!

3 hét Isten "kegyelem" iskolájában-3 hét a korházban

A 35 hetes vizsgálaton, szembesített az orvosom azzal hogy az inzulinos terhességi cukor miatt, hamarabb be kell majd feküdnöm a kórházba mint a 38. hét. Majd kiírt két vizsgálatot, hogy attól lesz függő az hogy mikor kell befeküdni. De azt mondta az is megoldható hogy hetente 4x menjünk át Kecskemétre a vizsgálatokra. Ez teljesen padlóra tett minket. Mivel már hónap utolsó hetei voltak, ezért lehetetlennek tűnt az hogy hetente átjárjunk Kecskemétre, hiszen egy út 3000 ft. Persze az én férjecském még ki sem heverte azt hogy nem tudunk sem albérletbe menni, sem házat venni, most azért vádolta magát hogy még ezt sem tudja biztosítani.
 Az első vizsgálat pénteken volt, a második hétfőn. A hétfői UH kimutatta hogy kevesebb a magzatvíz mint csütörtökön volt. Az orvos azonnal szembesített a kérdéssel: "Ma marad itt vagy holnap fekszik be?"
Mivel minden cuccom ott volt velem, hát úgy döntöttem megspórolok egy utat és maradtam. Akkor még nem tudtam hogy ez milyen fontos döntés volt...
Hétfőn és Kedd hajnalban kaptam tüdőérlelő injekciót. Az utolsó injekció után Eszterke megindult. Erős fájásokkal mentem le a szülőszobára, ahol megállapították hogy kinyílt a méhszáj. Gyorsan bekötöttek infúziókat meg injekciókat kaptam, hogy visszatartsák. Sikerült. Visszatartották.
Ha otthonról indultunk volna ezekkel a fájásokkal, nem tudták volna visszatartani, és nem kaphatta volna meg a tüdőérlelő szurikat... a koraszülött osztályra került volna... De Isten kegyelmes volt, hogy egy nappal hamarabb be feküdtem..
Így biztos volt a maradásom. A dokim azt mondta hogy csak a 36. hetet várjuk meg. Elértük a 36.-ot, de addig még kétszer volt sok jósló fájásom hosszú ideig, de elmúltak maguktól. 36.-héttől pedig semmi. Csak feküdtem bent és minden nap minden órában azért könyörögtem Istenhez hogy indítsa már meg mert én nem akarok bent lenni. Otthon a 3 gyermekem, egy fáradt apuka és egy kimerült mama...
Isten kegyelme még hogy a háziorvosunk segített abban hogy Laci táppénzre mehessen addig amíg bent vagyok és a munkahely is megengedte ezt.
Igen Isten kegyelme volt az egyik dolog amit megtanulhattam. Amikor bekerültem, közölték velem hogy a zárlat miatt nem jöhet be a férjem a szülésre. Sírtam és teljesen összetörtem. Elmondtam egy testvérnőnek. Minden szülésnél bent volt velem a férjem.. pont a 4.-nél nem?Úgy éreztem nem tudom végig csinálni a szülést "egyedül". Mérges voltam Istenre hogy hogyan hozhatott ilyen helyzetbe?! Féltem és sírtam. A testvérnő sok bátorító gondolatot írt nekem ami aránylag megnyugtatott, de Isten tudta hogy a "hisztis gyereket" ki kell rángatni a kis haragspiráljából! :) Egyszer csak írt egy másik testvérnő... egy nagyon megrázó üzenetet. Ő azzal küzd hogy lehessen babájuk. Igazából csak szembesített azzal hogy milyen nagy kegyelem az hogy nekem egy kisbaba lehet a pocakomban, én meg azon siránkozok hogy nem szülhetek a férjemmel együtt... tényleg szánalmasnak éreztem magam. Felfogtam hogy kegyelem az hogy gyermeket hordok a szívem alatt...
Miután megnyugodtam ebben a dologban, jött a következő kegyelem: Feloldották a zárlatot!
Persze utána nem akart a kis csajszi megindulni egyáltalán...
Egy nap amikor azért sírdogáltam mert nagyon hiányzott a családom és szenvedtem attól hogy én csak ott bent a kórházban semmit csinálok, oda sétáltam az ablakomhoz, ami a másik kórház épületre nézett kb. 40 ablakra, jóformán egy falra nézett az ablakom. De amikor odamentem az nap, Isten megmutatta hogy én most az ő kegyelmében élek. Láttam a nővéreket dolgozni a betegek mellett. Láttam idős nénit aki felállni sem tudott... láttam amikor egy ágynál elhúzták a függönyt... kegyelem... kegyelem hogy élsz...
A következő amikor megmutatta Isten a kegyelmét amikor a mellettünk levő szobába érkezett egy 22hetes kismama, koraszüléstől való visszatartásra... másnap ennyit hallottam, amit az orvos mondott: "Sajnálom, ezt a picit nem tudtuk megtartani, be kell fejezni a terhességet..."
 A szívem összeszorult..Eszembe jutott az első vetélésem... újra éreztem amit akkor... és ekkor rúgott egy nagyot Eszterke a pocakomban és Isten súgott: Kegyelem hogy Ő él!!! Innentől kezdve minden mozgásáért hálát adtam Istennek!
A következő amikor Isten a kegyelmével szembesített: Fájásmérésre kellett mennem, de tudtam hogy úgysem mutat majd semmit... nem szokott. Majd a függöny mögül megszólalt az adminisztrátor: Nem semmi sorminta... Ez az első baba aki megtöri a sormintát: vetélés, vetélés, szülés, vetélés, szülés, vetélés, szülés... és most megint szülés!
Hmmm igen. Kegyelem. Nem volt előtte vetélés.. és ő sem ment el.. kegyelem..
A következő kegyelem lecke: Amikor már tudtam hogy pénteken lesz egy vizsgálat ami be is indíthatja a szülést, akkor csütörtökön egy barátnőm írt üzenetet, hogy ma jön Kecskemétre... elment a baba.. Összeroskadtam... sírtam.. tudtam Ezért kellett bent lennem eddig... Pénteken amikor nekem beindult a szülés... a barátnőm ugyan abban a szülőszobában feküdt... én életet adtam... ő neki éppen elment... iszonyatos durva lecke volt ez... Amikor a fájásaimmal sétálgattam, láttam őt... jobban fájt a szívem mint a vajúdás... Isten akkor hozzám szólt: Látod már mi a kegyelem?? 
Te kedves testvér/testvérnő meglátod mi az ami kegyelem? Én azóta a három hét óta észreveszem és hálás vagyok érte... már nem csak egy szó... már ha ezt a szót hallom akkor az számomra feléled!

Nézz körül te is! Minden, minden ami történik veled: KEGYELEM... Amit Jézus harcolt meg nekünk a kereszten!!

u.i.: Majd a szülésről is részletesebben írok, hiszen az is tele van csodákkal! :)

Megszülettünk! :)

2015,03,13-án megszületett Tímár Eszter, 3100g-al és 51cm-rel.

 Három hétig bent kellett lennem a kórházba, ezért sem írtam nektek. Most sem túl sok időm van :) , de nem sokára jelentkezem szülésem és születésünk történetével, ami tele volt Isteni csodával. Leírom a három hét kórházban létemnek rengeteg tanulságát. Addig csak annyit: Új emberként jöttem haza, egy hatalmas kinccsel Eszterrel.
Addig is sok áldást nektek!
Judit

Mire használhatsz egy páratlan zoknit?

Mindig bosszúság amikor nincs meg a zoknik párja.Sajnos a csúnya zokni faló manó nálunk sokat jár. :) De rájöttem hogy vmire nagyon szupi  páratlan zokni: PORTÖRLÈSRE!!!

Amikor már nem tudsz jobban összetörni,meg kell újulni

Hittem a csodában ès egyszer csak minden összedőlt. Olyan igèretet kaptunk ami maga lett volna a csoda,de sajnos egy fèlreèrtès volt,ès minden köddè vált.Már úgy volt 1-2 hèt ès beköltözhetünk.Remènykedhettem benne hogy a pocaklakónk már egy rendezett szèp házba fog èrkezni.Minden csodás volt,de vègül összedőlt a világ ès köddè vált minden.Pedig remènykedtem ès hálát adtam....
Isten összetört teljesen,ès egy tükröt is elèm tett.Szőrnyű volt szembe nèznem azzal akivè váltam a csalódás következtèben.
Tudtam,rajtam múlik hogy belesüllyedek az önsajnálat ès depresszió mocsarába vagy felemelem a tekintetemet Istenre ès megkèrdezem: "Uram mit akarsz hogy cselekedjem??"
Majd találtam egy idèzetet:

Ez az idèzet megmutatta hogy mire van szüksègem: MEGÚJULÁSRA!!!

Elkezdtem tehát olvasni egy könyvet,amit nem lehet elègszer elolvasni! 
Joyce Meyer: Kezdj új èletet ma
Innen idèzek: "Az èleted nem fog megváltozni addig,amìg nem hozod meg azt a fontos döntèst,hogy MEGVÁLTÓDNAK fogadd el Jèzust."
Mit jelent a "MEGVÁLTÓ"?
JÈZUS MEGVÁLTOTT: 
-Bűneinkből
-Bűntudatunkból
-Depressziónkból
-Fèlelmeinkből
-Aggodalmainkból
-Elègedettlensègünkből
-Szorongásainkból
STB.

Már csak egy kèrdès van: EL HISZED HOGY JÈZUS DRÁGA VÈRÈN "MEGVÁLTOTT"???

Isten áldjon az elmèlkedèsben! ;)

U.i.: Elnèzèst ha helyesìrási hibák vannak,de nem jó a számítógèpünk ès telefonról nem annyira átlátható. 

Próbák tüzében égni jó, csak nem kellemes....

Nagyon köszönöm a sok visszajelzést és a sok megtekintést.
Sokan írjátok, hogy jó lenne ha többet írnék. Sokszor azért nem írok, mert próbák között vagyok és nem akarom hogy ez a blog egy panasz láda legyen. Szeretném ha a blog építő lenne és nem lehangoló, vagy romboló. Sokszor nekem is jól esik olvasni arról hogy másnak is hasonló problémája van mint nekem. Picit mintha vigasztalna... De olyan sokan olvastok, hogy szinte már felelősség az ami ide kerül...
A jelenlegi címem viszont elárulja hogy most sem a legjobb helyzetemben írok nektek.
Hálás vagyok, mert már a 31. hétbe léptünk és biztos hogy Eszterkénk lesz. Azt hiszem e körül a pocak lakó körül ez a két dolog a biztos... Ha azt nézem a Bibliából ismert Eszter királynő is hatalmas türelmet tanít számunkra, nagyon nagy engedelmességet és hűséget Istenhez!
Hát a mi Eszterkénk fogantatása óta, ezeket a dolgokat tanulom, hol így hol úgy.
Amióta megfogant és tudunk róla, azóta elkezdtünk nagyobb ház után nézni. Akkor még nem sejtettük hogy egy hatalmas próbába lépünk. 3-4 hónap után kiderült hogy nem kapunk hitelt hogy vehessünk egy házat. Már 28.hetes voltam, amikor viszont be kellett látnunk hogy kicsi a ház ahol lakunk. Anyukámmal lakunk együtt. Azért jöttünk ide hogy ha neki valamiben szüksége van, tudjunk segíteni és hogy ne legyen egyedül. Közben elkezdtük fizetni a testvérem részét szépen apránként havonta, hogy egyszer majd a miénk legyen a fele legalább. Farmot szerettünk volna, szerettünk itt lakni. Nagyon szeretjük a mamát, a gyerekek is, ezért próbáltunk olyan házat vásárolni ahova Ő is jöhet velünk. De mivel nincs ön részünk, nincs jelzálogba adható házunk sem, így ez teljesen bedőlt.
A házunk viszont még mindig kicsi maradt. Hozzáépíteni ehhez az öreg házhoz sajnos annyiba kerülne (mivel a ház szerkezetét is erősíteni kellene) annyiba kerülne mintha újat vennénk... Persze hitelt ehhez sem kapunk. :(
Mivel be kellett látnunk hogy nem férünk, elkezdtünk albérletet keresni. Nem akartam albérletbe menni hiszen kidobott pénznek tartom, de muszáj... Hát már itt vagyunk 31. hetesen és minden honnan csak az elutasítás jön. Vagy nincs akkora ház ahova mehetnénk, vagy 4 gyerekkel nem szívesen látnak. Teljesen megértem azokat akik azt mondják, ennyi gyerekkel nem szeretnének...
Akkor próbáltunk úgy albérletet keresni hogy utána azt a házat megvettük volna egy kis takarékoskodás után. Hát nincs ma már bizalom a világban, ha pénzről vagy ingatlanról van szó. Ne értsetek félre, nem mese világban éltem eddig, de mégis megdöbbent ez a rengeteg elutasítás.
Ma reggel végül úgy keltünk fel hogy mivel rengeteg a jósló fájásom, csak megpróbáljuk berakni a kiságyat a gyerekszobába. Magam sem gondoltam volna, hogy nem fog sikerülni.... Azt hittem hogy elég kreatív vagyok ahhoz hogy én az ilyesmit megoldjam. :( Hát nem. :( Elment a fél napunk és nem tudtuk megtervezni sem hogy hova tehetnénk a 4. ágyacskát. Persze ha egy beépített emeletes ágyat vennénk több százezer forintért, vagy egy falra szerelhető ruhás szekrény sort, akkor be tudnánk zsufizni őket egy szobába.
Tehát most teljes csalódás van a férjemben is és bennem is. Most már tényleg csak a csodát várhatjuk és abban reménykedem, hogy az orvos meglátásának nem lesz alapja és nem jön sokkal hamarabb a kis leányzó mint az ideje lenne.
Ez az egyik próba. Megpróbálja a hitünket és a bizalmunkat, megpróbálta a tisztességünket ( csalással kaphattunk volna hitelt) megpróbálja az örömünket és a türelmünket egymás felé és Isten felé...

A másik ami nekem nagyon nehéz, az az hogy terhességi cukor betegséget állapítottak meg és már meglebegtették az inzulin adás lehetőségét is... :( Apukám nagyon cukros volt, és láttam hogy hogyan szenvedett vele. Imádkoztam hogy Isten adjon erőt nekem a diétához. Tudjátok ha evésről van szó akkor a mérték tartás nem az erősségem pl. csokiban, kapucsínóban és gyümölcsökben. Ha szomorú vagyok eszek, a kikapcsolódom akkor is eszek... Hát ennek most vége.
De hálás vagyok Istennek mert az első nap nagyon nagy erőt adott a diéta számolgatásához és betartásához. De este nagyon csalódott voltam, mert a cukrom a diéta ellenére nagyon magas volt. Ma is igyekeztem, még nem mértem, de reménykedem hogy Isten ha ad erőt a diétához, akkor ad majd megfelelő eredményeket.
Tudom sokan küzdenek még ezekkel a problémákkal, de ettől én nem érzem magam jobban.

Most imádkozom sokat a férjemért, mert szerinte egy család főnek az a minimum hogy a családnak teremt házat a feje fölé. Ezért az ön értékelése teljesen lesüllyedt.Az elkeseredés már mindennapos... Imádkozom hogy jó felesége legyek és tudjam őt támogatni, bíztatni. Imádkozom azért hogy a picur a maga idejében jöjjön közénk. Imádkozom hogy ne kelljen inzulinozni magamat. Imádkozom hogy a pánik betegségem ne jöjjön vissza a kimerültségem és az állandó fáradtságom ellenére sem.

Tudom hogy Isten dolgozik a háttérben és hogy a próbák tüzében meg fogunk erősödni, de sok könny az ára és nem túl kellemes...

Mára ennyi! Isten áldjon!
Judit